Ez a recept egy kézzel írt, kissé kopottas, de számomra felbecsülhetetlen értékű szakácskönyvből származik, amit apai nagymamám készített a család összes nőtagja számára. Ritkán nyúlok hozzá, valahogy nekem kell egy ünnepi, vagy különleges hangulat, hogy fellapozzam. Ha ebből a könyvből sütök, tényleg olyan érzés, mintha együtt készítenénk valamit, főleg, mert rendszerint át szoktam kicsit alakítani a receptúrákat, így régi és új praktikák találkozhatnak a konyhában. Ez a pite most vendégségbe készült, nem is tudtam megörökíteni teljességében, olyan gyorsan elfogyott. Ez az egy árva szeletke maradt, így mindenki csak az elmondásomra hagyatkozhat: kivételesen szépen sikerült a rácsozás.
olvass tovább