Kulcsszó keresés /


Hogyan építsd fel egészséges szintre az önértékelésedet?

  • 2021. október 01.

Ugyanis legtöbben valamilyen gyermekkori vagy fiatalkori trauma hozadékaként sajnos nem rendelkezünk egészséges, sőt, akár csak kicsit is kielégítő önértékeléssel. Ezen azonban tudunk dolgozni, ami cseppet sem egyszerű, sőt, kifejezetten időigényes feladat, azonban a megnövekedett önbizalmunk és magabiztosságunk a társas kapcsolataink minőségén is javítani fog.

olvass tovább

'Olyan szabadságot éreztem a lelkemben a közelségüktől, ami nekem rengeteget adott.' - Beszélgetés Tiszai Andrissal

Tiszai Andris harmincéves korára eljutott oda, ahova már gyermekkora óta szeretett volna: egy olyan produkciós céget vezet, ami jóval több számára, mint munka. Barátaival és kollégaival karöltve folyamatosan értéket teremtenek és együtt dolgoznak a sikerért. Andris őszintesége és mélysége példaértékű. Karrierről, álmokról és személyiségfejlődéséről is beszélgettünk vele.

olvass tovább

Ne hagyd, hogy a gyermekkori traumák befolyásolják a jövődet

Szeretnénk azt hinni, hogy a szüleink gyermekkorunkban velünk szemben tanúsított viselkedése nem lesz hatással a párkapcsolatunkra, a munkahelyi és baráti kapcsolatainkra. Az igazság azonban az, hogy bizony nagyon sok mindenben úgy viselkedünk felnőttkorunkban, mint a szüleink. Van, hogy tudunk róla, de van, hogy szépen csendben, észrevétlenül kúszik be az életünkbe.

olvass tovább

A gyermekkorban elszenvedett érzelmi bántalmazás felnőttkori hatásai

  • 2021. március 29.

Felnőttként rengeteg olyan terhet cipelünk magunkkal, amely gyermekkorunkból származik. Sajnos sokak számára a gyerekkor nem jelent egyet a felhőtlen boldogsággal, és a gondtalan mindennapokkal. Mivel az érzelmi bántalmazásnak nincsenek fizikai nyomai, így nehezebb észrevenni, különösen, ha fiatal korában szenvedte el az azóta már felnőtt áldozat. Azonban a viselkedést illetően vannak jelei, amelyek együttes jelenlétéből egyértelművé válhat.

olvass tovább

Újra lennék gyermek

Néha a csend körülölel és a nyugodt percek emlékképeket vetítenek elém, én pedig ilyenkor csak arra gondolok: újra lennék gyermek. És akkor magam előtt látom a pirospozsgás arcú kislányt, aki egyszerre nevet és rohan megállás nélkül, hiába hívják a szülei vacsorázni.

olvass tovább

Az élet íze: Kilépve a telefon mögül

  • 2020. december 15.

Egyre többet és többet beszélgettünk, a hívások mindennapossá váltak. Alig vártam, hogy felébredjek és írhassam: Jó reggelt! A kíváncsisága és hogy ennyire érdeklődött irántam, az életem iránt magával ragadott az első pillanattól. Mindent tudni akart és akar, ami és aki én vagyok. Ugyanez fordítva is megvolt. Megmutattuk egymásnak milyen lakásban élünk, hogy telnek a mindennapjaink. Mint egy regényben hosszan beszéltünk a gyermekkorunkról, családunkról, életünkről.

olvass tovább

Engedd meg magadnak, hogy önző legyél

  • 2020. szeptember 24.

Egész gyermekkorunkban azt hallgatjuk a szüleinktől, hogy nem szabad önzőnek lennünk és érdemes mások érdekeit a sajátunk elé helyezni. Ez rendben is van egy bizonyos pontok, de mint a legtöbb esetben, itt sem szabad túlzásokba esni. Vannak olyan helyzetek, amikor bizony saját magunkkal kell foglalkoznunk, és nem azzal, hogy másokkal jót tegyünk.

olvass tovább

Éjszaka az íróasztal alatt

Hosszas könyörgés és szűnni nem akaró unszolás után olykor megengedte, hogy vele menjek, mikor éjszakás műszakba indult, mindig élére vasalt inggel és jókedvvel. Olyankor a meglehetősen széles íróasztal alatt terített nekem “ágyat”. Kábelrengeteg lógott az asztal mögött, vékony fekete indák sokasága.

olvass tovább

Ritka az ilyen „pillanat”

Tudni akarom hogy, iszod a kávédat, hogy mit szeretsz a reggelben és mitől félsz éjszakánként. Szeretném ha elmesélnéd mi a legjobb emléked a gyermekkorodból, hogy milyen volt az első szerelmed. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondolsz a világ dolgairól, hogy mit csinálnál másként a többiek helyett. Az is érdekel még, hogy minek látod magadat. Minden! 

olvass tovább