Kövess minket Facebookon.
Talán még mindig nem tudod, hogyan lehet felnőttként élni és működni anélkül, hogy mindig újra hallanád a szüleid degradáló mondatait. Hogy hogyan tudj anélkül egészséges felnőtt életet élni, hogy ne azt éreznéd, folyton bizonyítanod kell. Mert nem könnyű annak, aki nárcisztikus szülők között nevelkedett.
olvass tovább
Pilát Gábor
Ha valaki méltatlanul bánik veled, megcsal, megaláz, átver, vagy visszaél a bizalmaddal, mennyire mentség, hogy nehéz gyerekkora volt?
olvass tovább
Pilát Gábor
Ha valaki méltatlanul bánik veled, megcsal, megaláz, átver, vagy visszaél a bizalmaddal, mennyire mentség, hogy nehéz gyerekkora volt?
olvass továbbAzt mindannyiunknak már gyerekkorban a fejünkbe vésik, hogy illik másokat tisztelni, és tisztelettudóan bánni velük, azonban arról sajnos sokkal kevesebb szó szokott esni, hogy mennyire fontos az, hogy saját magunkat is tiszteljük. Valahogy úgy van ez, mint a szeretettel, hogy amíg saját magunkat nem tudjuk, addig másoktól is hiába várjuk, hogy megtegyék. Ez azért nagyon fontos, mert segít abban, hogy sose becsüljük alá magunkat, ne legyünk túlságosan megalkuvók, illetve, hogy megóvjuk saját magunkat a csalódásoktól.
olvass továbbFelnőttként rengeteg olyan terhet cipelünk magunkkal, amely gyermekkorunkból származik. Sajnos sokak számára a gyerekkor nem jelent egyet a felhőtlen boldogsággal, és a gondtalan mindennapokkal. Mivel az érzelmi bántalmazásnak nincsenek fizikai nyomai, így nehezebb észrevenni, különösen, ha fiatal korában szenvedte el az azóta már felnőtt áldozat. Azonban a viselkedést illetően vannak jelei, amelyek együttes jelenlétéből egyértelművé válhat.
olvass tovább
Varga Maja
Valamilyen szinten, gyerekkorunkban mindenkinek meg szeretnénk felelni. Hogy jók vagyunk, hogy nem is vagyunk olyan rosszak, mint amilyennek néhanap a szüleink és az idegenek látnak minket, hogy eléggé okosak vagyunk és csinosak és kisebb korban pedig még aranyosak is, de egyben vagányok is annyira, hogy szeressenek velünk lenni az emberek. Kamaszkorunkban ez ellen próbálunk lázadni különféle módokon, hogy aztán fiatal felnőttként vissza-visszatérjünk a megfelelési-kényszer talajára.
olvass továbbAz, hogy egy ember miként éli felnőtt életét, nagyban befolyásolja a gyerekkora. Ezt a tényt, sokan tudjuk. Ahogyan azt is, hogy a szoros családi kapcsolataink mekkora hatalommal bírnak a későbbi berögzött mintáinkat tekintve.
olvass továbbAzt mindannyiunknak már gyerekkorban a fejünkbe vésik, hogy illik másokat tisztelni, és tisztelettudóan bánni velük, azonban arról sajnos sokkal kevesebb szó szokott esni, hogy mennyire fontos az, hogy saját magunkat is tiszteljük. Valahogy úgy van ez, mint a szeretettel, hogy amíg saját magunkat nem tudjuk, addig másoktól is hiába várjuk, hogy megtegyék. Ez azért nagyon fontos, mert segít abban, hogy sose becsüljük alá magunkat, ne legyünk túlságosan megalkuvók, illetve, hogy megóvjuk saját magunkat a csalódásoktól.
olvass tovább
Czene Alexandra
Ez a rendellenesség az egyén önmagával szemben érzett szégyen-és elégedetlenség érzéséből fakad. Az ilyen embereket általában gyerekkorban éri valamilyen trauma; legtöbbször az, hogy azt éreztették velük, nem elég jók, bármit is csinálnak, az rossz. Így később, mikor felnőnek, ők is ugyanezt vetítik ki másokra. Önmagukat különlegesnek tartják, és mindenért másokat hibáztatnak.
olvass továbbGondolj csak vissza a gyerekkorodra. Szinte minden héten kipróbáltál valami újat, és az sem zavart, hogy kicsivel több volt rajtad a zúzódás, mert valahogy meg kellett tanulnod biciklizni. Felnőttként vajon miért zárkódunk el az új dolgok kipróbálásától?
olvass tovább
Kovács-Vass Réka
Lám-lám, ismét visszatért a divatba egy olyan kiegészítő, amit gyerekkorunk után legszívesebben a pokolba kívántunk volna, most pedig büszkén viseljük az utcákon. Igen, jól sejtitek, az övtáskákról van szó, amelyek nem csupán a kifutókat, de már a legtöbb üzletet is meghódították, így itt az ideje, hogy beszerezzünk egy-két izgalmas darabot, ugyanis kénytelenek vagyunk beismerni, hogy valóban jól mutatnak!
olvass továbbA divat ciklikusan változik. Régi idők divatja vissza-vissza tér, mind a mai napig. Elég csak megnéznünk néhány 90-es évekbeli fotót és máris szembetűnik a hasonlóság. Ennek apropóján visszanéztünk kicsit kedvenc sztárjaink gyerekkori gardróbjába. Lássuk az eredményt!
olvass továbbBiztosan sokunk gyerekkorának meghatározó élményei a nagyszülőknél töltött vidéki nyaralások. Én legalábbis örömmel gondolok vissza azokra a napokra, amikor mezítláb rohangáltam le a Tisza partra, amikor csak rám figyeltek a drága nagyszüleim, és amikor a kedvenc ételeimmel ehettem degeszre magam minden áldott nap. Nosztalgikus sorok következnek!
olvass továbbFelnőttként rengeteg olyan terhet cipelünk magunkkal, amely gyermekkorunkból származik. Sajnos sokak számára a gyerekkor nem jelent egyet a felhőtlen boldogsággal, és a gondtalan mindennapokkal. Mivel az érzelmi bántalmazásnak nincsenek fizikai nyomai, így nehezebb észrevenni, különösen, ha fiatal korában szenvedte el az azóta már felnőtt áldozat. Azonban a viselkedést illetően vannak jelei, amelyek együttes jelenlétéből egyértelművé válhat.
olvass továbbA gyerekkori nyári táborok rengeteg olyan emléket szülhetnek, amelyekre egy egész életen át szívesen emlékszünk vissza. Feltéve, ha minden úgy megy, ahogy mennie kell, és minden elérhető, amire egy gyermeknek szüksége lehet. Ez pedig a szülők felelőssége! Éppen ezért összeállítottunk egy listát olyan dolgokról, amelyek segíteni fognak abban a gyermekednek, hogy valóban felhőtlenül jól érezze magát a táborban.
olvass továbbGyerekkorban mindenkit arra tanítottak,hogy keresse az igazit, és ne menjen bele felelőtlenül egy kapcsolatba. A szex az érzelmek legmélyebb formája, és a szerelem kifejezésére, utódnemzés céljából létrehozott dolog. Igen ám, de mikor ezeket a kőbe vésett "szabályokat" meghozták, nem tudtál bejelölni valakit facebook-on, nem tudtál whatsapp-on 0-24 beszélni valakivel, sőt, óvszerrel se tudtál védekezni.
olvass tovább
Kovács-Vass Réka
Azt mindannyiunknak már gyerekkorban a fejünkbe vésik, hogy illik másokat tisztelni, és tisztelettudóan bánni velük, azonban arról sajnos sokkal kevesebb szó szokott esni, hogy mennyire fontos az, hogy saját magunkat is tiszteljük. Valahogy úgy van ez, mint a szeretettel, hogy amíg saját magunkat nem tudjuk, addig másoktól is hiába várjuk, hogy megtegyék. Ez azért nagyon fontos, mert segít abban, hogy sose becsüljük alá magunkat, ne legyünk túlságosan megalkuvók, illetve, hogy megóvjuk saját magunkat a csalódásoktól.
olvass tovább
Varga Emese
Gyerekkorunkban még nem siettünk sehova, hanem megízleltük a pillanatot, nem pörgött folyton az agyunk a következő feladatokon, de az évek múlásával ez egyre kevésbé lett igaz. Sajnos napjainkra jellemző, hogy folyamatos pörgésben kell lennünk ahhoz, hogy átrágjuk magunkat a nyakunkba zúduló problémákon, de néha vissza kell vennünk a tempóból, hogy ne csak gyorsan, de sikeresen is teljesítsünk.
olvass tovább
Bózsó Lilla
Mindenkiben lakozik gyerekkori trauma. Mindannyiunknak vannak fel nem dolgozott, kellemetlen élményei, melyekre nem szívesen gondolunk vissza és inkább úgy teszünk, mintha meg sem történtek volna. Hol volt, hol nem volt, régen volt, nem is volt. Lassan de biztosan elhitetjük magunkkal, hogy ennek nincs jelentősége a jelenlegi életünk megélésében. Lehetséges ez vagy csak ámítás, amellyel magunkat verjük át?
olvass tovább
Tóth Éva
Van valami megfoghatatlanul és visszavonhatatlanul balladai az emlékeinkben. Álmainkban, véletlenül felsejlő emlékeinkben, más színekben és fényekben köszön vissza a gyerekkor. Akkor még a félelmeink alaptalanok voltak, az álmaink irracionálisak és az élet a máról szólt.
olvass tovább
