Gondolatok Agatha Seymour-tól - XX. / Kedd
Volt, hogy úgy éreztem senki nem figyel rám, már-már láthatatlan vagyok. Sokat szenvedtem ettől az érzéstől, de abban a pillanatban, amikor nem “kifele mutogatással” fordultam az események felé megláttam, hogy nem a világgal van baj. Én nem tudok magamra figyelni, a belső hangomra, a valódi igényeimre és csupán másoktól szeretném erőszakkal elvenni azt, amivel magamnak tartozom. Azóta, ha rám tör a “nem kapok figyelmet” érzés, becsukom a szemem és szeretettel gondolok magamra, odafigyelek az érzéseimre, a gondolataimra, a vágyaimra és kiderül, hogy “csupán” arra volt szükségem, hogy magamnak fontos legyek.
olvass tovább
