Kövess minket Facebookon.
Nem hibáztatom magam az érzéseim miatt. Miért is tenném. Így is egyel többször volt olyan időszak az életemben, amikor nem engedtem meg magamnak, hogy megéljem a nehezebb perceket. Elnyomtam magamban és azt gondoltam úgy könnyebb lesz. Hát nem lett...
olvass tovább
Mennyi ágyban forgolódó éjszaka és lenyelt könnycsepp árán érjük el azt, hogy szeressük és elfogadjuk önmagunkat? Hány olyan csalódásnak és kemény arcon csapásnak kell még megtörténnie, hogy belássuk, nem felelhetünk meg mindenkinek?
olvass tovább
Szabó Alexandra
Azt veszed észre, hogy a borús, demotivált pillanatokból és napokból átlépsz a kiegyensúlyozottság, elfogadás és nyugalom zónáiba. Nem hergeled magad arra, hogy elégedetlenkedj a hiányosságokon, nem a hibákra fókuszálsz, hanem a meglévő dolgokra, és az elért sikerekre, még ha aprók is. A szabad percekben, amikor kinézel ebédszünetben az irodád ablakán, nem azon tűnődsz, hogy te miért nem vagy ott, ahol lehetnél. Hálát fogsz érezni, hogy ott vagy, éppen a te életedben, a te testedben.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Az utóbbi időben fogalmazódott meg az bennem igazán, hogy milyen meghatározó lehet mindannyiunk életében, amikor a számunkra legfontosabb emberek ismernek el minket, vagy örülnek nekünk teljes szívből.
olvass tovább
Varga Emese
Nem mindenki történetében vagyunk olyan fontos szereplők, mint amilyennek gondoljuk magunkat. Fájdalmas igazság ez, de sajnos nem árt vele szembenézni.
olvass tovább
Horváth Andrea
Egy igaz társ elvesztése, talán az élet egyik legfájdalmasabb pontja, ugyanakkor jó viszonyítási alap. Elfogadása, hogy nincs már többé, talán az egyik leghosszabb út, mert tudod, hogy keveseknek adatik meg ez az életben.
olvass tovább
Király Eszter
Aki önmagát nem szereti, az nem gyöngéd, nem jóságos önmagához, és jótett helyébe már régen nem várja a jót. Azt gondolja, a szeretet kizárólag másokra vetülő, másokkal kapcsolatos érzés, szeretni csak kifelé lehet, és soha nem lehet egyszemélyes élmény. Aki önmagát szereti, az csak egoista, önző, hiú érdekember lehet, vallják eltökélten az önmagukkal diszharmóniában élők. Mennyire nincs igazuk. Az önmagukkal rossz viszonyban lévő, szétcsúszott, negatív emberek valóban nem értik, mit szeressenek önmagukon, közben pedig kétségbeesetten, figyelemre, elfogadásra, dicséretre, és szeretetre szomjazva élnének támaszkodó kapcsolatokban.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Az örök kérdés, legalábbis ami az én mindennapjaimat képes rendszerint mérgezni, de azt gondolom, hogy mindenkinek az életében van legalább egy rendkívül közelálló ember, akinek sosem lehet-lehetett elég jó.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Az ember élete végéig tapasztal, és ez valóban egy örök igazság. Szerencsére a rossz, vagy legalábbis kevésbé jó élmények is a mi érdekünket szolgálják, még, ha ez valami furcsa, bizarr paradoxonnak is tűnik. Bármilyen nehéz szívvel is tekintünk vissza a múlt bizonyos aspektusaira, ma már összeszedetten és nyugodt lelkiismerettel állunk elébe az új fejezetnek. Tartogasson bármit is ez az út.
olvass tovább
Virág Klaudia
Érezted már magad azért rosszul, mert úgy gondoltad, hogy más vagy és másoknak könnyebb beilleszkedni, másokat jobban lehet szeretni, elfogadni? Mondták már rád, hogy furcsa vagy? Ha igen, ez a megerősítés neked is szól. Legyél büszke arra, hogy különleges vagy.
olvass tovább
Lacsny Éva
Minden emberben benne van az önelfogadás igénye, ahogy szüksége van mások szeretetére, elismerésére, elfogadására is. Ez olyan alapvető szükségleteink közé tartozik, ami nélkül nem lehet teljes és boldog, kiegyensúlyozott életet élni.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Nem azt mondom, hogy homokba kell dugni a fejünket, de most teljesen őszintén, mit tudunk tenni az elfogadáson kívül? És azon túl, hogy igyekszünk megtalálni az saját örömforrásainkat az élet minden olyan területén, ahol csak lehetőségünk van?
olvass tovább
Sápi Nikoletta
Fogalmam sincs hogy kéne engednem, hogy szeressenek, mert ez egy olyan képesség, amit gyerekkorban kéne elsajátítani, hogy természetes legyen felnőttként a magabiztosság. Olyan, mint a beszéd, ha nem akkor tanulod meg, amikor fejlődésben vagy, kemény munka, hogy felcseperedvén magadévá tedd.
olvass tovább
Hári Katalin
Szerintem akkor lehetséges elfogadni az embereket úgy igazán, ha magunkat is elfogadjuk. Ez akkora klisé, hogy már félek leírni, de ebből fakad ki minden. Belőlünk. Persze az elfogadás még nem ment fel a fájdalom alól, amit érezni fogsz.
olvass tovább
Nehéz dolog a 21. században az önelfogadás és az önszeretet. Folyamatosan megpróbálunk másoknak megfelelni, ahelyett, hogy békében lennénk önmagunkkal. Néhány bölcs gondolatot gyűjtöttünk össze, melyek mind rávilágítanak arra, hogy az önelfogadás a kulcs a belső békéhez.
olvass tovább
Az „emotional wellness”, amelyet érzelmi egészségnek vagy érzelmi jólétnek is neveznek, azt jelenti, hogy az ember képes kezelni az érzelmeit és a változatos tapasztalásait, amelyekkel az életben találkozik. A National Center For Emotional Wellness meghatározása szerint az érzelmi jólét nem más mint: „érzelmeink tudatossága, megértése és elfogadása, valamint az a képességünk, hogy hatékonyan kezeljük a kihívásokat és a változásokat”.
olvass tovább
Megszoktam. Az egyedüllét, amitől olyan sokan félnek. Számomra már nem ijesztő és nem hideg. Pedig volt idő, mikor még legnagyobb ellenségemként néztem rá. Igen, az egyedüllétre. Ami mostanra már tudom nem egyenlő a magánnyal. És mégis, néha kéz a kézben járnak.
olvass tovább
Érdekes ellentét ez. Vannak olyan dolgok, amiket csak akkor ért meg az ember, ha valamiben hiányt szenved, így van ez a kapcsolatokkal is. Szóval ne bánkódj, ha egyelőre egyedül vagy, hiszen így olyan dolgokat tudsz majd hasznosítani a későbbiekben, amikkel nem biztos, hogy egyébként tisztában lennél.
olvass tovább
Barna Berni
Hétfő reggel van. Egész éjszaka nem aludtam. Hallgattam, ahogy a gyerekem szuszog. Éveket gondoltam át, képeket festett a múlt, az aminek részei voltak emberek, ilyenek vagy olyanok. Rengeteg történet egy nehéz időszakból, ami már nem fáj, csak valami egészen fura érzést hoz, valamiféle elfogadást, irántuk. Ítélet nélkül.
olvass tovább
Vörös Eszter
Neveltetésünk során megtanulunk szépíteni a szavakon és a gesztusokon, melyekkel a nemszeretem dolgokra utalunk, egészen odáig, amíg hajlandóak vagyunk elhinni, hogy a gyűlölet valójában nem is létező dolog. A gyűlölet ellentéte a szeretet, úgy másoké, mint önmagunké. Önmagunk szeretete azt jelenti, hogy elfogadjuk teljes valónkat. Ha megtanuljuk magunkat elfogadni, másokat is könnyebben tudunk majd szeretni.
olvass tovább
