2. Kulcsszó keresés

Kulcsszó keresés /


A boldogság kulcsa a barátainkban rejlik?

  • 2024. szeptember 30.

A boldogságunknak nagyon sok összetevője van, de kétségtelen, hogy az egyik legfontosabb, hogy kiket engedünk be az életünkbe, kikkel osztjuk meg a napjainkat, gondolatainkat, érzéseinket. Nagyon kevesen igénylik, és még kevesebben képesek arra, hogy magányosan éljék életüket, így nagyon figyelnünk kell arra, hogy milyen minőségű kapcsolatokkal vesszük körül magunkat.

olvass tovább

Körtés-grapefruitos pite mandulakrémmel

Pár hete a kezembe akadt egy híres francia cukrász szakácskönyve. Abban találtam ezt a receptet. Nem voltam elsőre biztos benne, hogy a grapefruit és a körte párosítás nyerő lesz, de ahogy meséltem erről a pitéről a barátaimnak mindenki azonnal meg akarta kóstolni. Igy győzött az édességimádók tömege. Megsütöttem! És nagyon jó döntés volt!

olvass tovább

Amikor kinövünk egy barátságot

  • 2024. szeptember 25.

A barátok egy idő után olyanná válnak, mint a második családunk. Nem véletlenül mondják, hogy az ember a családját nem választhatja meg, de a barátait igen. Azonban időnként az élet úgy hozza, hogy kinövünk évek óta tartó barátságokat is, amelyekről korábban sosem gondoltuk volna, hogy valaha véget érnek.

olvass tovább

Idézetek egy csacsi, öreg medvebocstól

Sokunk gyermekkori nagy kedvencei voltak a mindig falánk Micimackó és barátai, mikor is egy rövidke időre mi is a Százholdas pagonyban kalandozhattunk velük együtt. A kedves kis mese hösei, egyszerű, olykor tréfás, de szívet melengető bölcsességeikkel tanítottak meg minket az élet nagy dolgaira, különösen a szeretetre és a barátságra.

olvass tovább

Az arckifejezésünk nem az érzelmeinket tükrözik, hanem a szándékainkat

Te és a barátod elindultok vacsorázni és már alig várod, hogy elfogyaszd a finom pepperónis pizzádat, azonban amikor felveszed a barátodat, nem úgy tűnik, hogy ő is olyan lelkes lenne, mint te és rögtön magadban keresed a hibát. Aztán felveted neki, hogy mi lenne, ha inkább ő választaná ki a helyet és máris mosolyra húzódik a szája, majd elvezet téged a kedvenc hamburgereséhez. Szóval megállapítod, hogy nem neked nem örült és csalódottsága nem az érzelmeit tükrözte, hanem a szándékait. Csupán pizza helyett, egy jó hamburgerre vágyott.

olvass tovább

Nincs jogod elhasználni az érzéseimet csak azért, mert nem mersz önmagaddal szembenézni

Azt mondja, eltűntem, és érzed a súlyát annak, ahogy rád igyekezne rakni a terhet, mert még mindig nem érti, miért is szükséges önmagunkkal szembenézni. A saját képzelt valóságát, a valódiságtól való menekülésben van még mindig ahelyett, hogy felvállalja azt is, ami róla szól és nem csak rólam, nem csak a másikról. Meg sem hallja a másikat, hiszen nem kompatibilis azzal, ami a fejében zajlik. Mennyire hajlamosak vagyunk – mindenki, kivétel nélkül – ennyire bezárni magunkat, nem igaz? Lezárni valahogy a problémának tűnő kapcsolatokat, érzéseket, a másikat tűzve olykor a nyársra, persze, amikor megengedjük magunknak a feldolgozásokat, akkor a következő szintek egyike a beismerés lesz, amikor is megvalósul az, hogy valójában pont annyira vagyunk mindketten hibásak, amennyire senki sem. Külön emberek vagyunk, külön szívvel, múlttal, belső iránytűvel: mások a normalitásunk, az elfogadásaink, a megszokásaink, a megküzdési szokásaink. De ide el kell érni: a gyógyulást el kell kezdeni. Visszatérve az első mondatokhoz: a másik önmaga védekezésében hamisnak tartja, hogy minden két emberen múlik olyan szinten, hogy egymás viselkedését reagáljuk le tudat alatt. Nemcsak verbális, hanem fizikai párbeszéd is zajlik azok emberek között, akik az adott kapcsolatban vannak. Ha konstans szorongás van bennem miattad, akár 1%-ban is, és ezért nincs meg az a teljes bizalom, akkor igenis meg kell vizsgálni a másiknak is, hogy mit tesz ő ezért? De fordítva is igaz. A kapcsolatok párbeszédek: hangosan és halkan egyaránt, s ha ez nem működik, akkor fog minden kicsúszni a lábunk alól. Egymásra reagálunk. A barátság, egy szerelmi kapcsolat is két ember folytonos kommunikációja akkor is, ha a látható térben éppen csend van és káosz.

olvass tovább

Amit érezhetsz, ha egy policisztás petefészek szindrómás nő iránt érzel szerelmet

Kérlek, ne felejtsd el soha, hogy ha kapcsolatban állsz egy policisztás petefészek szindrómával (PCOS) küzdő nővel, akkor igazán inspiráló személy van melletted. Mert olyan körülmények között él, amelyek nagyban befolyásolják a hangulatát, magabiztosságát, önbecsülését, és másokkal való kapcsolatát, akár romantikus, akár baráti legyen. Minden nap hatalmas erővel, elszántsággal, és bátorsággal néz szembe a helyzetével.

olvass tovább

Férfiszempont: Hányszor érezted, hogy kong a lelked az ürességtől?

Még most is emlékszem azokra a hideg februári reggelekre. Alig két hónapja érkeztem haza Amerikából. A napjaimmal mással sem teltek, mint munkával, barátokkal, szórakozással és hosszúra nyúlt éjszakákkal. Ma már tudom, menekültem. Menekültem önmagam elől. Nem akartam egyedül lenni. Nem akartam azt a furcsa belülről rám törő érzést, amit akkor még nem is igazán értettem. Folyton kerestem valakinek a társaságát. Amikor másokkal voltam, boldognak éreztem magam...Ez a helyes kifejezés: éreztem. De valójában nem voltam boldog.

olvass tovább

Mikor úgy érzed, hogy az univerzum az ellenséged

„Ezt most már tényleg nem hiszem el!”- kelsz ki magadból hangosan, mert már komolyan úgy érzed, hogy valaki egy nagyon csúnya tréfát játszik veled. Semmi sem jön össze és csak nézed, ahogyan az életed darabjaira hullik. Itt már a katasztrófa elhárítás sem segít, az univerzum kipécézett magának és sikeresen a padlóra küldött. - De várjunk csak, miért mosolyog rám szeretettel, kedvesen? Most akkor barátok vagyunk vagy ellenségek? Egyáltalán mit akar még tőlem?

olvass tovább