Kövess minket Facebookon.
Ezen a nyáron végre azt viselem, ami jól esik. Akkor is, ha nem vagyok tökéletes. Nem fogok mindig oversize ruhákat viselni, csak azért, hogy takargassam a testemet. Ideje volt, hogy elérkezzen ez a pont az életemben, mert túl sokáig kényszerítettem önmagam.
olvass tovább
Virág Klaudia
Életünk bizonyos szakaszaiban eláraszthat minket a bizonytalanság. Valahogy minden szürke lett és értelmetlen. Már nem érezzük magunkénak az eddigi életünket, de a következő lépésünket sem látjuk még tisztán. Nem találjuk a helyünket a nagyvilágban. Van ilyen, nem kell tőle megijedni, ez csupán valóban azt jelzi, hogy megérett az életed a változásra. De hogyan tovább? És merre?
olvass tovább
Egész gyermekkorunkban azt hallgatjuk a szüleinktől, hogy nem szabad önzőnek lennünk és érdemes mások érdekeit a sajátunk elé helyezni. Ez rendben is van egy bizonyos pontok, de mint a legtöbb esetben, itt sem szabad túlzásokba esni. Vannak olyan helyzetek, amikor bizony saját magunkkal kell foglalkoznunk, és nem azzal, hogy másokkal jót tegyünk.
olvass tovább
Nyitott könyv vagyok - gondoltam sokáig. Világ életemben azt hittem, hogy sokkal könnyebben kapcsolódom emberekhez, mint mások. Talán némiképp igaz is, hiszen amolyan "az vagyok, amilyennek látsz" ember vagyok. Nincs sallang, nincs maszk.
olvass tovább
Tóth Éva
A legáltalánosabb problémánk a kapcsolatainkban, hogy azt gondoljuk, hogy valaki nem szeret minket eléggé. Képesek vagyunk magunkat teljesen elzárni a külvilágtól abban a hitben, hogy konfliktusunk oldalán a másik ember felelős a boldogtalanságunkért.
olvass tovább
Váczy Gabriella
A minap az edzőteremben pont a legnagyobb tömegben sikerült érkezzek ami azt jelenti, hogy a női öltöző ilyenkor zsúfoltságig tele. Kicsit szemlélődtem, üres szekrényt kerestem majd leültem, vártam, hogy oszoljon a tömeg. Eközben érdekes észrevételek jöttek.
olvass tovább
Mertain Lilla
Gondolj arra, hogy egy tisztáson vagy. Élvezed, ahogy a nap melegíti az arcodat, hallgatod a madarak csicsergését. Majd hirtelen megváltozik benned minden, elkezdesz rettegni, megfeszülsz, lassan azt érzed, mintha a föld megnyílna alattad, mintha süllyedni kezdenél és szépen lassan elkezdenek cikázni a gondolatok a fejedben. A lényeg, hogy nem szabad bepánikolnod.
olvass tovább
Egy napon rádöbbensz, hogy az életed jelentős részét arra áldoztad, hogy másokon segíts, hogy mások mellett legyél. Kitetted a szíved, ott voltál és beleálltál dolgokba, önzetlenül. Mégsem áramlott vissza ebből semmi feléd, csak még több nehéz pillanat. Ezen a ponton megérted, hogy kiégetté váltál...
olvass tovább
De könyörögve kérlek, ne úgy törődj magaddal, mint a Garnier, hanem úgy tényleg, istenigazából. Szállj le-ki idegen emberek életéből/ről, mert hidd el, bármennyire is igyekszel, a saját nyomoroddal nem fogod tudni lehúzni őket a szintedre, akárhogy is szeretnéd (nem véletlenül vagy te ott, ők meg némileg feljebb), viszont kifejezetten idegesíted még azokat is, akik már-már Buddhára meditálták magukat.
olvass tovább
Amennyiben becsülöm önmagam, jól is bánok magammal, aligha fogom megengedni, hogy te rosszul bánj velem, és nem fogok félni attól, hogy ha magamat szükség szerint meg kell védenem. A helyes önbecsülés segít, hogy ne bántalmazzanak, de abban is, hogy ne váljunk bántalmazóvá - írja Pál Ferenc - A szorongástól az önbecsülésig című könyvében, mely mindenkinek ajánlott olvasásra, aki hadilábon áll a magába vetett hitével és/vagy olyanokat is elhitt önmagáról, aminek a fele sem volt igaz. A legtöbben egyébként ebbe a csoportba tartozunk. Sebeket hordozunk, szorongunk és a boldogságról álmodozunk.
olvass tovább
Ha azt gondolod túlértékelik az önszeretet fontosságát, tévedsz. Mai világunk kétségbeesett, érzelmileg nem megfelelően funkcionáló emberek tömegéből áll. Csodálkozunk, hogy folyton ugyanazokat a köröket futjuk, toxikus kapcsolatokban találjuk magunkat. Miközben a válasz mindig is ott volt előttünk. Amíg nem tanulod meg önmagadat szeretni, addig újra meg újra ugyanazokat a pofonokat kell majd bezsebelned.
olvass tovább
Valahogy úgy van ez, mint a szeretettel, hogy amíg saját magunkat nem tudjuk, addig másoktól is hiába várjuk, hogy megtegyék. Ez azért nagyon fontos, mert segít abban, hogy sose becsüljük alá magunkat, ne legyünk túlságosan megalkuvók, illetve, hogy megóvjuk saját magunkat a csalódásoktól.
olvass tovább
Mertain Lilla
Mindenki életében vannak pillanatok, amikor úgy érzi az ő élete a legnehezebb, a legbonyolultabb, hogy nem lesz soha vége a rossz időszaknak, a miért kérdéseknek? Miért most? Miért velem? Miért…Miért…Miért?
olvass tovább
Király Eszter
Egy kislány számára a nőiesség első közvetítője az édesanyja. Ha az anya szereti, elfogadja önmagát, és kiteljesedik női szerepeiben, akkor ezt az önszeretetet képes átadni a lányának, és bátran, egészséges önbizalommal telve együtt néznek farkasszemet a nőiességgel. A lány tiszteli a női szerepét megélő, önelfogadó anyát, és az ő tiszteletével, képes majd tisztelni az önmagában élő nőt is.
olvass tovább
Elég sok hátulütője van annak, ha nem szeretjük eléggé magunkat. Most nézzük csak egy cikkelyét ennek a helyzetnek: a kapcsolatunkat azzal, akit szeretünk. Ha az önbizalomhiányunkból építkezve kétnaponta feszülünk a másiknak, hogy van-e valakije rajtunk kívül, akkor a köztünk lévő kapcsolódás is megsínyli a dolgot.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Tudom, elnyűtt már a kifejezés, de tagadhatatlanul örök: az önismeret fejlesztéséhez a legtöbb esetben nélkülözhetetlen az egyedül töltött idő. Korunk kollektív nyomása miatt - hogy mindig, mindenáron kell valaki magunk mellé -, ezt sok ember nem éli meg. Nem töltünk egyedül időt, folyamatosan keressük a lehetőségét annak, hogy valakivel mindig legyünk, beszélgessünk, chateljünk, telefonáljunk.
olvass tovább
Mounaji Barbi
A mai generációtól eltekintve a legtöbb nő számára lassan fullasztóvá válik a tökéletességre való törekvés. Ehhez persze nem segít hozzá a közösségi média, ahonnan ránk omlik a tökéletesség kultusza egy olyan hamis kép alatt, amely nagy valószínűséggel sosem volt még csak köszönö viszonyban sem a valósággal.
olvass tovább
Virág Klaudia
Szenvedély, szerelem, dráma. De kiért és miért? Vajon tényleg igaz? Azt hiszem, a vágyainkat ma már hajlamosak vagyunk szentimentálisan kezelni. És kezdem megérteni, hogy a vágyakozás nem biztos, hogy egyenlő az igazi szeretettel. Ebből még bármi lehet, ez csak a kezdő löket, ami elindíthat két embert egymás felé. A vágy lehet igazi, de még távol áll a szerelemtől.
olvass tovább
Ülök az ágy szélén, nézek a tükörbe és elképesztően utálom most magam. Kezdhetném így is, de valószínűleg téged ez most cseppet sem hatna meg. Akkor mégis mivel indítsak? Van egyáltalán bármi is, ami még elérne hozzád? Ki tudja…
olvass tovább
Marlyin Dorina
Amikor félünk közelebb kerülni másokhoz, akadályozzuk magunkat a teljes boldogság megélésében, hiszen a magunk köré emelt falak, valamikor védelmet és biztonságot jelentettek nekünk..
olvass tovább
