Amikor megérted, hogy mindened megvan, megváltozik az életed
Nem tudom, hogy mindenkinek eljön-e az-az idő, amikor nem akar már az elégnél többet. Akkor sem, ha jön a több. Nem tudom, hogy mindenkinek eljön-e. Nekem eljött.
olvass továbbKövess minket Facebookon.
bezárom
Nem tudom, hogy mindenkinek eljön-e az-az idő, amikor nem akar már az elégnél többet. Akkor sem, ha jön a több. Nem tudom, hogy mindenkinek eljön-e. Nekem eljött.
olvass továbbEmlékszem, amikor a kisfiam óvodás lett, volt egy közös kis mondatunk, amivel mindig reggel elköszöntünk a csoportszoba bejáratánál: "A kedvesség visszajár!”
olvass továbbElgondolkodtál már azon, hogy bár elsajátítunk számos elméleti tudást az iskolákban, de vajon az érzelmi öngyógyítás fortélyaira kinek kéne megtanítania? Meddig és hol van a határ? Szívünk marcangolásából mikor ocsúdunk fel, mikor tanuljuk meg a leckét? Ha már elégszer csattant az ostor a hátunkon, mégis miért nem hagyunk fel vele?
olvass továbbIdegeskedünk, szorongunk, bánkódunk olyan dolgokon és dolgokért, amiknek az égvilágon semmi jelentőségük ahhoz az aprócska tényhez képest, hogy az időnk véges.
olvass továbbHa belekerülünk a negativitás spiráljába, sokszor észre se vesszük, hogy úgy viselkedünk, mintha ki sem akarnánk kavarodni belőle. Egyszerűen elfogadjuk, hogy most nem jó, hogy a mérgező gondolatoknak létjogosultságuk van a fejünkben és felesleges erőfeszítést tennünk azért, hogy kiűzzük őket onnan. Pedig lehet ezt máshogy is.Van pár dolog, ami ismerős lesz neked, ha te is azt érzed néha, hogy mintha a saját boldogságod útjába furakodnál.
olvass továbbKomolyan mondom, néha legszívesebben megráznám az embereket a fülüknél fogva…Elsősorban persze magamat, de magamon kívül még sokakkal vagyok így. Azt tapasztalom, hogy annyira nem hiszünk magunkban, annyira nem látjuk a saját értékeinket, hogy az katasztrofális! Nem ismerjük el az erőnket, nem ismerjük el a képességeinket, nem ismerjük el a szépségünket!
olvass továbbSzületésünk óta mozgásban vagyunk. Olyanok vagyunk, mint egy hatalmas nagy óra, ami állandó mozog, és sosem áll meg. Ahogy mi sem. Csak változunk. Ahogy körülöttünk minden, és mindenki.
olvass továbbNagyon sokan azt hiszik, ha magukra gondolnak, a saját fejük után mennek, saját értékrendjüket képviselik, és azt teszik, ami nekik jó, akkor önzők lesznek, akik nem gondolnak másokra.
olvass továbbTudom, te is érzed, időnként csak a reggeli kávé, vagy cigarettafüst hat annyira impulzívan, hogy úgy érezd, talán végig is tudod csinálni a napot. Elfáradtál. Most én is, azt hiszem. És rajtunk kívül még sokan mások, hidd el.
olvass továbbAz egyszerű melós.. Olyan sokszor hallom ezt a közszájon forgó, kissé kesernyés ízű szókapcsolatot, hogy gondoltam, írok róla. Nem azokról szándékozom fogalmazni, akik reggelente tüskével és sörrel indítanak a hajnali ötkor nyíló késdobálóban, napközben a söprűn támaszkodás művészetét fejlesztik tökélyre, és az út mellett állva, ultra prosztó módon füttyögnek és szólogatnak be az arra elsétáló nőknek. Nem. Ez nem a suttyókért mondott védőbeszéd.
olvass továbbLegyünk őszinték magunkkal, az élet néha szar. A helyzet az, hogy mindannyian tudjuk, hogy amikor az élet elnehezedik, szinte elviselhetetlenné válik, és úgy érezzük, hogy ebből a spirálból nincs kiút. Reményvesztetté válunk...
olvass továbbItt van az ősz. A legmeghatározóbb védjegyét ennek az évszaknak számomra, mégis a levelek sokszínű árnyalatai jelentik.
olvass továbbTudatosabban élni nem csak annyit jelent, hogy kicsit jobban figyelsz magadra. Vannak olyan dolgok, melyeket egyszerűen beépíthetsz az életedbe, annak érdekében, hogy tényleg könnyebben és produktívabban élhesd a napjaid.
olvass továbbAzt érzed, hogy megrekedtél az életeddel, és folyton csak a visszapillantótükörbe pislogsz, ahelyett, hogy előre néznél? Nem akarjuk lelőni a poént, de lehet, hogy pont te vagy az, aki becsukja a szemét az élet szép pillanatai előtt.
olvass továbbSzeretjük mindennek az okát keresni, és hinni, hogy van is mindennek. Szeretjük azt hangoztatni, hogy ha valaki nem olyan dolgokra vágyik, ami elüt a tömeg vágyaitól- biztos van valami oka, valami trauma, ilyesmi - persze mindent erre fogunk már a modern világban..
olvass továbbNéha még meg sem érkezett hozzánk a pillanat, már azt várjuk, hogy mikor adja át helyét a következő jó érzésnek. Azonban ezzel pont a jelen szépségét gáncsoljuk ki, a bizonytalan jövő felé futva. Megéri?
olvass továbbHolott mégis gyakran azt gondoljuk, ha a körülményeink változnának, akkor az életünk is egy csapásra sokkal jobb irányt venne. Azonban szembe kell néznünk néhány dologgal, ami elkerülhetetlen, ha egy jobb életre vágyunk. Minden belőlünk indul ki, bármennyire is tiltakozunk ez ellen.
olvass továbbSoha nem szabadna bűntudatot éreznünk, hogy úgy cselekszünk, ahogyan nekünk a legjobb. Sajnos sokszor alárendeljük magunkat emberi kapcsolatainkban és emiatt önmagunkról is kicsit lemondunk. Holott nagyon fontos tudni azt, hogy a prioritási listánk elején magunknak kell szerepelni. Nem beszélve arról, hogy az az emberi kapcsolat közel sem nevezhető jónak, ahol azért szeretnek minket, mert mindig az ő kedvükben járunk.
olvass továbbMég most is emlékszem azokra a hideg februári reggelekre. Alig két hónapja érkeztem haza Amerikából. A napjaimmal mással sem teltek, mint munkával, barátokkal, szórakozással és hosszúra nyúlt éjszakákkal. Ma már tudom, menekültem. Menekültem önmagam elől. Nem akartam egyedül lenni. Nem akartam azt a furcsa belülről rám törő érzést, amit akkor még nem is igazán értettem. Folyton kerestem valakinek a társaságát. Amikor másokkal voltam, boldognak éreztem magam...Ez a helyes kifejezés: éreztem. De valójában nem voltam boldog.
olvass továbbÚgy hajtjuk előre a szekeret, mint ahogy a versenylovak szántják a pályát, akiket egész életükben erre képeztek ki. Olyan gyorsan haladunk előre időben és térben, hogy a nagy loholásban legtöbbször saját magunkban botlunk el. Biztos, hogy be kell vállalni a péntek esti műszakot is? Kell még nekünk az a projekt? Van szabad kapacitásunk a huszonhatodik ismerősünknek is segíteni? Szükség van a sokadik tanfolyamra? Hova vezet ez? Mi lesz velünk, ha nem tudunk megállni néha egy-egy pillanat erejéig, és időt szánni arra, hogy emésztgessük az életet és a történéseket?
olvass tovább