Kulcsszó keresés /


Még nem szeretlek, de tudnálak

Még mindig hezitálok, hogy kinyújtsam-e a kezem, hogy az ujjaimmal megérintsem az arcodat. Még mindig elkapom a tekintetem, ha úgy érzem, hogy túl mélyre merülnél a lelkemben. Mert még nem szeretlek, de tudom, hogy nagyon is tudnálak.

olvass tovább

Betegségeink lelki okai

A hivatalos orvostudomány, eddig még nem fogadta el azt a tézist, miszerint lelkünk, testünkön keresztül is jelez, beszél hozzánk. A nyugati orvoslás, a tünet kezelésére összpontosít, a valódi okok megtalálása, és gyógyítása helyett. Szerencsére, egyre több orvos, és terapeuta kezdi visszavezetni a betegségeinket, lelki eredetű okokra is. Vajon lelkünk tényleg az utolsó kiáltásait intézi felénk testünkön keresztül, hogy vegyük észre valami nem az igazi?

olvass tovább

Hozzám tartozol

Nem tudom hányszor eshet szét két ember élete, ahogy azt sem, hogy velünk hányszor történt már meg. Minden egyes alkalommal valami új dolgot kell kibogozni, mindig egyre több por marad az elégetett pillanatokból és nekünk most itt a jelenben is küzdeni kell. Hol egymással, hol egymásért. Vannak átmeneti és változó dolgok az életben. Az évek során kiderült, hogy bármekkora a baj, mi nem tudunk máshogy lenni. Sokszor próbáltuk más úton, vagy máshol keresni azt amit mi tudunk egymásról. De a végén mindig valaki keresett, összefutott vagy egyszerűen megjelent.

olvass tovább

Te is tudod, én is tudom, hogy vége

  • 2024. május 20.

Kívülről nézve mindig olyan egyszerű megállapítani, hogy két embernek mikor kellene kimondani, hogy vége. Azonban amikor benne vagyunk egy kapcsolatban, ráadásul már jó hosszú ideje, akkor sokkal egyszerűbb hitegetni és áltatni magunkat, abban bízni, hogy újra "minden olyan lesz, mint régen".

olvass tovább

Ha szereted, elengeded

Tudom, hogy ezt a legnehezebb megtenni, talán úgy is érzed, hogy nem fog sikerülni sohasem. Kapaszkodnál belé, legszívesebben örökre magadhoz láncolnád. Mert kell neked! Van benne valami, ami másban nincs ott, ami másban nincs meg. Úgy érzed, ha őt elveszíted, akkor ez a rejtélyes valami is elveszik örökre.

olvass tovább

Kérj és megadatik 

Kérj és megadatik. Biztosan hallottad már ezt a mondatot. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez az egyik legnehezebb. Azt hisszük kérni nem feladat. De, az! Méghozzá nem is olyan kicsi.

olvass tovább

Amikor az elménk az ellenségünk

Két fajta típusú ember létezik. Aki azt mondja, „meg tudom csinálni” és az, aki azt mondja, „Nem tudom megcsinálni.” Mindkettőjüknek igaza lesz. Az ember pontosan arra képes, amit elhisz magáról. Ha bizonyos gondolatok, hiedelmek, berögződésként a részünké váltak, akkor hogyan tudjuk az elménket magunk mellé állítani? Átírhatjuk a saját kezűleg felépített mentális korlátainkat? És hogyan tudjuk kioldani a tudatalatti elménkben őrzött sérüléseinket? Figyelem, elmetágító írás következik.

olvass tovább

Mi van a házasság után? Hogyan legyünk a házasságunkért?

Mondjuk én pontosan nem tudom, mert nem vagyok házas. Tisztáznám előre, hogy amiket leírok azok csak spekulációk. Szóval, a filmvásznon nagyrészt azt látni, hogy hogyan jutnak el egymásig az emberek. Hogyan jönnek képbe a rosszallók, a bosszúéhes exek, az ellenzék anyák és apák. Nagyrészt azt taglalják a drámasorozatok, hogy mennyi hazugság veszi körbe a két szerelmes embert, akik fűnek-fának elhisznek mindent társukról (szép kis pár az ilyen). Aztán jön a sírás-zokogás, a nagy egymásra találás újra és the end. De mi van a házasság után? Forrásul a Hűség című művet választottam, amit Elizabeth Gilbert írt, az Ízek, imák, szerelmek szerzője.

olvass tovább

Akkor kerülsz legközelebb önmagadhoz, amikor egyedül vagy

Tudom, elnyűtt már a kifejezés, de tagadhatatlanul örök: az önismeret fejlesztéséhez a legtöbb esetben nélkülözhetetlen az egyedül töltött idő. Korunk kollektív nyomása miatt - hogy mindig, mindenáron kell valaki magunk mellé -, ezt sok ember nem éli meg. Nem töltünk egyedül időt, folyamatosan keressük a lehetőségét annak, hogy valakivel mindig legyünk, beszélgessünk, chateljünk, telefonáljunk.

olvass tovább