Kövess minket Facebookon.
Kevesen olyan szerencsések, hogy az egész nyarat gondtalan napozással és strandolással tölthessék, így a meleg napok túléléséhez szükségünk van egy kis újratervezésre. A női táskákban amúgy is rengeteg ”hasznos” dolog sorakozik várva, hogy vész esetben kisegítsen minket, nézzük a nagy melegben mire lesz szükségünk, hogy egész nap frissek maradhassunk.
olvass továbbSzerelem, vagy szenvedély-e ez, amit érzünk? Áltatjuk magunkat, búvóhelyet keresünk, ahol „hegyes fogakkal” marjuk egymás ajkát, elvesszük, ami kell, aztán továbbállunk. A másik ember csupán eszköz, túlélési stratégia, megkönnyíti a hétköznapokat, ellazít, feszültséget old, energiával tölt fel. Kezel minket, mert a magány és az elköteleződésre való képtelenségünk, vagy a kimondatlan párkapcsolati magány csúnya, fekélyes, elvakart sebbé tett bennünket.
olvass továbbAz önző gén mindannyiunkban jelen van. Az önző gén valójában a túlélés génje, akkor válik dominánssá, ha a bennünk élő ösztönlény kerekedik felül. Az önző emberi magatartás valójában a saját túlélésünket szolgálja, amikor a saját önnön testi és lelki egészségünk, jólétünk válik elsőrangúan fontossá. Ha mindenki Pál apostol szeretethimnuszát zengené csillogó szemmel, szólna az angyalok nyelvén, nem keresné a maga javát, a rosszat nem róná fel, soha nem gerjedne haragra, mindent elhinne, mindent remélne és mindent elviselne, az egy idealizált, utópisztikus világ volna, melyben egy idő után valaki úgysem lelné a helyét. Lázadóvá válna, és erősen kilógna a sorból. Mert az önző gén ott munkál mindenkiben, látensen, vagy erőteljesen megmutatkozva.
olvass továbbMa van a rákellenes küzdelem világnapja. Az első rákellenes világkongresszus résztvevői 2000. február 4-én írták alá Párizsban a kór elleni, világméretű összefogásra felszólító dokumentumot. Ma van a rák világnapja, de nem tudok írni statisztikákról, halálozásról és túlélési esélyekről.
olvass továbbHa imádatod tárgya szakított veled, jogos a kétségbeesés, az elkeseredés, a bánat. Hiszen az, akit szerettél, sőt, még mindig szeretsz, kizárt téged az életéből. Piszkosul tud fájni. Ilyenkor a legkeményebb nő önbizalma is megroppan – úgyhogy természetes, ha feleslegesnek, kifosztottnak érzed magadat. Az első megrázkódtatás után azonban érdemes kifejleszteni a túlélési stratégiát. Cikkünk szerint öt egymást követő lépésben.
olvass továbbKépzeletbeli városképek, avagy hogyan működik a túlélés a technicolor-szerűen rothadó metropoliszokban
olvass továbbAmennyire eddigi életem során meg tudom ítélni, az élet tele van fordulópontokkal. Ezek a fordulópontok az én olvasatomban általában valaminek a szélsőséges megélését vagy elengedését jelentik. Volt olyan fordulópont, ahol képes voltam átlépni az egyik legnagyobb félelmem; volt, amikor annyira elegem volt, hogy úgy döntöttem nem agyalok tovább, hanem egyszerűen csak élem az életet annak természetes áramlásában; volt, amikor annyira erősnek kellett lennem, hogy úgy éreztem az összes életerőmet mozgósítanom kell a túléléshez; volt, amikor csak gyenge tudtam lenni, esendő és tudtam, hogy máshogy nem is működne a dolog. Egy dolog biztos, mindig minden a fejemben dőlt el, én pedig mindig úgy döntöttem, hogy túlélem a helyzetet méghozzá a lehető legjobb kimenetellel és kész!
olvass továbbA jó és segítőkész emberek mellett előfordulnak ellenséges szándékúak is az életben. Ha lehet ilyet mondani, az ő viselkedésük mindig jó hatással van rám. Jelenlétük azokat a belső erőket mozgósítja bennem, amelyek a túlélést, a bizonyítást és a kitartást aktivizálják. Gyakran eszembe jut, hogy ilyen negatív hatások nélkül ma nem lennék az, aki vagyok. Ha nem okoznak akkora fájdalmat, ami miatt összeszorított foggal, szinte hitehagyottan is továbbcsinálom a dolgaimat, ma nem lehetnék ott, ahol vagyok. Nélkülük nem váltam volna íróvá. Köszönet érte!
olvass továbbNem túlzás azt állítani, hogy Az élet fája az elmúlt évtizedek legambiciózusabb amerikai filmje – olvasható több kritikában. A film idő-mozaikokból álló „története” egy gyerekkorára visszaemlékező férfi (Sean Penn) emlékeit állítja a középpontba. Eszményi anyjával (Jessica Chastain) és a túlélés ösztönei szerint vezérelt indulatos apjával (Brad Pitt) ápolt ambivalens kapcsolata, illetve az egyik testvér elvesztésének feldolgozása irányítja az emlékképből emlékképbe csapongó film montázs-szerkezetét.
olvass tovább
