Kulcsszó keresés /


Önbecsülés kattintásra

  • 2024. szeptember 02.

Szakítás után a nő minden erejét összeszedi és nyit egy új fejezetet: elkezd az interneten ismerkedni – újra. Noha ismeri a forgatókönyvet, titkon mégis reméli, a társkereső alkalmazás ezúttal egy új oldalát is megmutatja. Például az applikáció segítségével talál majd valakit, aki igazán megbecsüli őt. Önbecsülés kattintásra.

olvass tovább

Hogyan befolyásolja az életed az, hogy kik vesznek körül?

  • 2024. augusztus 24.

Ha alacsony rezgésű és negatív energiájú emberek társaságában vagy többnyire, akkor nehezebben fogsz tudni emelni a saját rezgéseden és energiádon. Hiába határozod el magad, hogy változást szeretnél elérni az életedben vagy menni egy kitűzött cél felé, sokkal nagyobb erőfeszítés lesz ezt kivitelezni. Ugyanis az erőforrásaidnak, amivel gazdálkodsz, egy (nagy) része arra fog elmenni, hogy levéded magad ezen emberek nem éppen építő energiáival szemben.

olvass tovább

Az érzelmi megcsalás ugyanolyan, mintha szeretkeznél valaki mással

A kapcsolatunk azt gondoljuk vegytiszta, és lelki értelemben nem is vágyunk másra. Miért is tennénk, mégis az évek, a rutin, a ritkuló minőségi idő, a beszürkült hétköznapok kifelé fordíthatják a figyelmünket, ha engedjük. Valójában nem a helyzetet, vagy a társunkat unjuk ilyenkor halálosan, hanem önmagunkat, és nem is az a másik fél vonz, hanem az izgalmas, bizsergető érzés, hogy vele mások lehetünk, másnak, újnak élhetjük meg önmagunkat.

olvass tovább

Magunkra vagyunk hagyva

Magára hagyott társadalom. Magára hagyott egyén. Kevesen vannak akiket követni lehet. A Nő nem követi a Férfit, a Férfi a nőt, a gyermek a szülőket és a szülő a gyermeket. Az egyéni szenvedésünk annyira lefoglal minket, hogy kizárja azt a valóságot ahol nem csak mi, hanem mások is vannak. A vezetés képessége alapvetően a programozott reakcióink és épìtményeink lebontása után történik. Azok kik ezt meglépték képesek utat mutatni és feladatuk is.

olvass tovább

Férfiszempont: Hányszor érezted, hogy kong a lelked az ürességtől?

Még most is emlékszem azokra a hideg februári reggelekre. Alig két hónapja érkeztem haza Amerikából. A napjaimmal mással sem teltek, mint munkával, barátokkal, szórakozással és hosszúra nyúlt éjszakákkal. Ma már tudom, menekültem. Menekültem önmagam elől. Nem akartam egyedül lenni. Nem akartam azt a furcsa belülről rám törő érzést, amit akkor még nem is igazán értettem. Folyton kerestem valakinek a társaságát. Amikor másokkal voltam, boldognak éreztem magam...Ez a helyes kifejezés: éreztem. De valójában nem voltam boldog.

olvass tovább

Miért félünk annyira boldognak lenni?

Vannak, akik az életet bátortalanul és passzívan élik, mintha kívülről amatőr színtársulat játékát néznék. Lenyűgöz a színészi játék és a rengeteg improvizáció, a színpad forog, változnak a helyszínek, és mi is kedvet kapunk a játékhoz, félve kérdezzük, csatlakozhatunk-e. De bármennyire próbálkozunk, nem megy ez nekünk, görcsösen és gyáván játszunk, a szerepeinkbe belezavarodunk, nem éljük át, csak élettelen, fahangon felolvassuk, nem varázsoljuk bele a személyiségünket, nem a szívünkkel vagyunk jelen, csak túl akarunk lenni rajta. Csapnivaló ripacsok vagyunk.

olvass tovább

A férfiak a rossz lányokat szeretik?

Milyen a jókislány? Unalmas. Kiszámítható, folyton készenlétben álló, kalaptartón bólogató cicamica, aki ritkán rendelkezik saját véleménnyel, és elvrendszerrel. Hagyja, hogy a társadalmi elvárások, és a külvilág véleménye határozza meg mindennapjait. A jókislányról lerí a bizonytalanság, és alacsony polcra helyezi magát, ezért kiszemelt lovagjának nem kell sokáig kaparnia érte.

olvass tovább

„Nevetek, de közben könnyezem” – Fájdalmakat rejtett Szécsi Pál mosolya

Örök, szeretetre vágyó, elhagyott kisfiú volt ő egész életében. Palika, ahogyan környezete nevezte, egész életében szerelmes volt. Végig a Nőt kereste, aki lehetett volna társa az életben, és pótolhatta volna anyját, aki elhagyta őt, és két testvérét. Szécsi Pál 1944. március 19-én született. A kisfiús sárm, és a vonzó külső mögött szomorú élettörténet húzódott. Egyéves volt, amikor zsidó származású apját kivégezték, anyja pedig három gyerekét elhagyva, elhatározta, hogy új életet kezd, Amerikába disszidált, és kilencszer ment férjhez.

olvass tovább

Miért rosszindulatúak a nők?

Nem szeretem a nőtársaságot, mert, a férfiakkal szemben, mi nők lubickolunk a rosszindulatúságban. Ahelyett, hogy nyíltan vállalnánk véleményünket, sunyiban próbáljuk a földbe döngölni a számunkra nem szimpatikus, nálunk valamely szempontból tökéletesebb egyedeket, miközben a szemébe mosolygunk.

olvass tovább