Nem jó egyedül
Dühödten vágom a poharat az asztal pereméhez. Nem sikerül minden úgy, ahogy vágyom. Most nem jó itt felejteni, ülni az asztal fölött, hallani a felesleges fecsegést, miközben szépen lassan kiürül az elmém.
olvass továbbDühödten vágom a poharat az asztal pereméhez. Nem sikerül minden úgy, ahogy vágyom. Most nem jó itt felejteni, ülni az asztal fölött, hallani a felesleges fecsegést, miközben szépen lassan kiürül az elmém.
olvass továbbAz emberi agy működése, beleértve a memóriát is, még mindig sok kérdést hagy maga után. Azonban van néhány érdekes és rendkívül izgalmas dolog a memóriánkkal kapcsolatban, amire nem is biztos, hogy gondolnánk.
olvass továbbA rendező, főszereplő és író egy és ugyanaz a majdhogynem vásári komédiás fickó. És pontosan azon a határon táncol (néha szó szerint), ahol nem tudom eldönteni, hogy tenyérbemászó és idegesítő-e, vagy nagyon szeretem. - Roberto Benigni filmje
olvass továbbÖnmagam megbecsülése elsősorban az én érdekem, egyben érdemem. Ha csalódottságomban magamra öltöm az áldozat szerepét, legjobb esetben is csak egy csinos kis mártír leszek, a világ áldozata; de életem teljes egységét nem élhetem meg. A tökéletes felszín mögött mindnyájunknak megvan a saját küzdelme.
olvass továbbEgyszer megkérdeztem egy ismerősömet, hogy mi a legnagyobb félelme. – Nem, nem kérdezem meg mindenkitől, de a beszélgetés ezt hozta. – Az ismerősöm pedig durván fél másodperc gondolkodás után úgy válaszolt, mintha ez teljesen magától értetődő lenne. „Attól, hogy egyszer elveszítem a szüleimet.”
olvass továbbÉjszaka van, nem jön álom a szememre. A szívem a torkomban lüktet. Nem hagy pihenőidőt az a sok-sok gondolat, ami a fejemben motoszkál. Lassacskán a végéhez közelít életem nagyon hosszú, egyik legmeghatározóbb fejezete; és egy új veszi kezdetét, ami megrémiszt, amiről még jóformán sejtelmem sincsen.
olvass továbbMint ahogy azelőtt is megvoltam. Sokan félremagyarázzák a nők erejét. Mert lehet, hogy az elején összeszorult a gyomrom minden egyes alkalommal, amikor az elmém peremére értél, de tudod ettől is csak erősebb lettem. És egy idő után már nem fájtál.
olvass továbbAz annyira múlandó életben olyan sok pillanat van, amit meg kell ragadni. Szeretném megragadni veled. Nem akarok belesüppedni a monotonitásba, a szürkeségbe, a munkába, a hajtásba és a megszokásba. Lehet csak az én jellemem ilyen, talán a boldogság teszi máskor pedig a boldogtalanság de a fénysugarakat mindig erősebbnek találtam az árnyéknál.
olvass továbbHidd el, én is vártam. Nagyon sokáig vártam. Egy idő után azonban már éreztem, hogy kimerülök. Láttam a saját szememben. Éreztem a szívem mélyén. Próbáltam megőrizni ezeket a titkokat, de egy idő után elengedtem. Elengedtem, amikor már a saját hangomban is hallottam a fájdalmamat.
olvass továbbEgy bizonyos kor felett normálisnak számít, hogy a memóriánk romlik. Azonban vannak dolgok, melyeket igenis megtehetünk annak érdekében, hogy ez a folyamat minél később induljon el. Ezek a kis dolgok mind egytől egyig beépíthetőek a mindennapjainkba, így érdemes végignézni, hogy mit is tudunk tenni az egészségünk érdekében.
olvass továbbEbben a bekuckózós időben az egyik estét egy kis romantikázással töltöttem, ez nem állt másból, mint abból; hogy kedvenc gyertyám és a szobámat övező díszkivilágítás társaságában megnéztem kedvenc filmemet: A Breakfast at Tiffany's-t. A film végére könnybe lábadt a szemem. Igen tudom, ezek a mondatok felettébb nyálasak és közhelyesek voltak, de hát néha kell ilyen is.
olvass továbbHilde Ostby 1975-ben született, Norvégiában, és jelenleg is ott él a családjával. Író és újságíró. A közös interjúnk pont tavaly év vége felé, a COVID elején próbált létrejönni – így a COVID közbeszólásával, és azzal, hogy Hilde éppen az aktuális könyvét írta, majd fejezte be, amit előreláthatólag most októberben fognak piacra dobni, nagyban megnehezítette eme interjú létrejöttét, de végül szerencsére létrejött. De hogyan fogunk erre az időszakra emlékezni? Mi a „Titokzatos Memória” valójában? És hányféle depresszió létezhet?
olvass továbbMostanában sokat hallom ezt a szót, apucitest. Miután kicsit nyomoztam a témában, kiderült, hogy a kifejezés több irányból is elindult hódító útjára, elsőnek egyfajta mémként terjedt el, miután Mackenzie Pearson, egy a 2010-es évek elején 20 év körüli lány, "Why Girls Love The Dad Bod" című írásában kifejtette, hogy vonzóbbnak tartja az "aputestű" férfiakat, mint a konditeremben kigyúrt testű hímeket.
olvass továbbTudod a kimondott szónak súlya van. Súlya, ami annyit nyom épp, hogy az elmémbe egye magát, hogy zuhanjon a mélybe, mint egy vasmacska. Ha ezt tudnád, akkor talán csöndben maradtál volna, de te is mindig pont akkor vagy hangos, amikor nem kellene. Ebben legalább hasonlítunk.
olvass továbbNagyon furcsák tudnak lenni az emberek. Hihetetlen, hogy mennyi embernek van két arca. Egyik, amelyikkel rád mosolyog, a másik, amivel hátba szúr. Elég jó ember ismerőnek tartom magam, és az élet eléggé megedzett ahhoz, hogy tudjam, ki hazudik a szemembe, és ki nem. Sajnos volt, és a mai napig van benne tapasztalatom bőven, de már nem érdekel. Már nem izgat ki, mit gondol rólam. Hiszen senki sem tökéletes. Csak ezt sokan elfelejtik.
olvass továbbBármikor felismertem magamban azt az érzést irántad, minden egyes alkalommal megijedtem. Teljesen mindegy, hogy miért vagy milyen események következtében, de egyetlen kérdés lebegett mindig a szemem előtt: te is engem?
olvass továbbFelhőket sodor felém a szél, szürkületbe borul az ég. Halk robajjal dörren egyet a harag, s menekvésre inti a népet. Szaladunk a fedél alá, óvó helyet keresünk, elbújnánk, de a hang mindenhová elkísér. Félelmembe fohászfoszlányok sejlenek fel, borzongva állok, mivé lettem. Birodalmak épültek újjá a pusztulásból, erővel, bizakodással, reményekkel. Látták a célt, s küzdöttek érte.
olvass továbbBátran ki merjük jelenteni, hogy Jack Nicholson korunk egyik legjobb színésze, nem véletlenül három Oscar és hét Golden Globe- díj tulajdonosa. 2013-ban sajnos bejelentette, hogy végleg visszavonul a színészettől, ugyanis úgy ítélte meg, hogy memóriaromlása miatt egyre nehezebben tudja szövegeit megtanulni. Ennek ellenére szerencsére számos fantasztikus alakítással örvendeztetett meg minket, melyek közül össze is gyűjtöttük a tíz legjobbat 83. születésnapja alkalmából!
olvass továbbAz önismeret útján, a saját lelkem felé lépdelve levetkőztem a nemem is, mert, hogy lélek szinten nem vész el az ember a dualitásban, a férfi és női szereposztásban. Furcsa volt magamra úgy tekinteni, mint aki tulajdonképpen nemtelen, hisz egész eddigi életemet női tudat által vezérelve éltem. Születésemtől kezdve meghatározott a testem, befolyásolta a neveltetésem, s kiosztotta nekem az összes szerepem – nő, feleség, anya – végtelen a lista.
olvass továbbCsak nézek rád, fürkészem a tekinteted, ahogy te az enyémet. A gondolataim dübörgik érzelmeimet az elmémben, de csak az ajkamba harapok és beszűkült szempárral mérlek végig, majd csukódik mögöttem az ajtó és már úton is vagyok. Ki kell szellőztetnem a fejem, el kell terelnem a gondolataim, hogy mikor visszaérek folytathassuk az életünket, mintha mi sem történt volna.
olvass tovább