Kövess minket Facebookon.
Király Eszter
A párkapcsolati harmónia nem jár együtt az egyéniség teljes feladásával, nem annyi, mint behódolni, szomorú kényszer-kompromisszumot kötni és szemétlapátra söpörni az egyéni vágyakat, igényeket.
olvass tovább
Mertain Lilla
A szeretet szerelemmel karöltve, egy semmihez nem fogható, csodálatos érzés. Persze csak akkor, ha viszonozzák. Ha nem, akkor fájdalmas vágyakozás, egész éjjel át tartó könnyáradat, és emellett az önbizalom is tönkremehet. Biztos, hogy veled is előfordult már az eddigi életed során, hogy minden ok nélkül, megmagyarázhatatlanul, de olyan férfiba szerettél bele, akibe nem kellett volna, mert sajnos ő nem viszonozta a szerelmedet.
olvass tovább
Horváth Andrea
Egy olyan században élünk, ahol mindenki jobban tudja, mint te hogy neked mi a jó. Ahol a kényszeres véleménynyilvánítás fenyegető „jó tanácsként” van eladva, és ahol ha boldog vagy a társadalmi normákat magad mögött hagyva is, rögvest lesz olyan, aki majd ellát kéretlen „jó tanáccsal”, hogy ezt nem így kellene csinálnod. Ez neked így nem lesz jó!
olvass tovább
Az élet időnként arra kényszerít minket, hogy feszegessük a saját határainkat, amitől reménytelennek és kilátástalannak érezhetjük a helyzetünket. Egyszerűen csak az az érzés kerít hatalmába, hogy túl sok, ami történik, és nem tudnunk mást tenni, mint azt remélni, hogy idővel el fog múlni a fájdalom, vagy a félelmünk, és ismét jól érezhetjük majd magunkat a bőrünkben.
olvass tovább
Szőnyi Zoltán
Magyarul: A csillagok megmutatják hajlamainkat, de nem kényszerítenek. Az elmúlt 33 év tett arról, hogy az Astra szóról ne a csillagok, hanem az Opel Magyarországon legsikeresebb modellje jusson az eszünkbe. A csillagok ugyan nem, de sok szempont miatt ez a modell jelentősen veszített fényéből. A mostani, hatodik generációs és már nem GM által tervezett modell ezen hivatott változtatni.
olvass tovább
Mindannyiunk életében van olyan horrorfilm, ami sokáig kísértett miután megnéztük. Valahol ez normális, hiszen ez a célja az ilyen kategóriájú filmeknek. Azonban akár hiszed, akár nem, néhány horrorfilmet valójában azzal vádoltak, hogy olyan dolgokra kényszerítettek embereket, amelyeket máskor soha nem tettek volna meg, vagy olyan dolgokat tapasztaltak, melyeket korábban biztosan nem.
olvass tovább
Egy olyan pszichés zavarról beszélünk, ami rengeteg embert érint. Nem is gondolnánk, hogy 100 emberből közel 20 ember hipochonder. Ez azt jelenti, hogy az egyén kényszereresen sokat foglalkozik saját egészségi állapotával, valamint, hogy a legkisebb tünetet is felnagyít és súlyos betegséget társít vele.
olvass tovább
Soós Alíz
Sok olyan ember fordul meg nálam, akiknek a lételeme az alkalmazkodás. Amint valakivel együtt vannak, az az első gondolatuk, hogy a másiknak hogyan lenne jó. Mire lenne neki szüksége? És miközben mindenki más igényeit nagyon is szem előtt tartják, a sajátjukról gyakran fogalmuk sincs. A kényszerű alkalmazkodás is az önszeretethiány egyik jele. Azt jelzi, hogy eltávolodtunk magunktól, a legbelső szükségleteinktől. Persze ez is egy tanult minta, amit gyerekkorban sajátítunk el.
olvass tovább
Dr. Németh Eszter
A társadalmunk 75 százaléka szenvedő kisgyermekek felnőtt testbe zárva. Ezzel a Felföldi András idézettel kezdeném a kérdésre a választ. Felelősségvállalás hiánya, a gyermekkori sérelmek cipelése kapcsolatról kapcsolatra, mely programok futnak szüntelenül bennünk. Kirepülve a madárfészekből szárnyat csapkodunk, olykor mélyrepülésre vagy kényszerleszállásra kényszerülünk, de nem értjük, hogy miért kerülünk folyton folyvást örvénybe.
olvass tovább
Csiszár Lilla
Nem leszek Ő. Nem is voltam, nem is akartam soha. Egy pillanatig nem irigyeltem ridegségét, és merevségét. Nem irigyeltem a tekintetét melyben örömöt és elégedettséget keresve sem találtál volna. Nem irigyeltem tőle azt sem, ahogy kényszeresen próbált megfelelni, és tökéletesnek lenni.
olvass tovább
Soós Alíz
A hétvégén csoportos szomatodráma-napot tartottam, és szinte mindegyik résztvevő hölgynél nagyon erősen jelen volt önmaga visszafogása, háttérbe szorítása, a kényszerű alkalmazkodás másokhoz. Az életüket az önfeladás, önfeláldozás határozta meg.
olvass tovább
A társadalmi nyomásnak köszönhetően, elvárják tőlünk, hogy mindig jó passzban legyünk, mindig vidámak legyünk és azt, hogy kikényszerítsük magunkból a "hurrá-optimizmust". Miközben olykor egyáltalán nem tudjuk kezelni azt, hogy összecsapnak a fejünk felett a hullámok. De miért is lenne kötelező úgy tennünk, mintha robotok lennénk? Egyáltalán min múlik az, hogy hogyan reagálunk a bizonyos helyzetekre?
olvass tovább
Pár hete olvastam egy cikket, ami igencsak kritizálta azokat az anyukákat, akik bölcsődébe adták gyermeküket. Sok esetben a bűntudatkeltést érzem ezekben az írásokban, és hogy nem veszik figyelembe, hogy igen, van amikor szükséges a bölcsőde. És nem minden anyára igaz, akinek bölcsődébe jár a gyermeke, hogy nem tudja átadni magát a szülőségnek arra a pár évre, amíg a gyermeküknek szüksége van rá. És ha otthon maradna, nem igazán számíthat támogatásra.
olvass tovább
Az élet időnként arra kényszerít minket, hogy feszegessük a saját határainkat, amitől reménytelennek és kilátástalannak érezhetjük a helyzetünket. Egyszerűen csak az az érzés kerít hatalmába, hogy túl sok, ami történik, és nem tudnunk mást tenni, mint azt remélni, hogy idővel el fog múlni a fájdalom, vagy a félelmünk, és ismét jól érezhetjük majd magunkat a bőrünkben.
olvass tovább
Szőnyi Zoltán
A Stellantis csoport úgy vélem nem tisztán önszántából, hanem jogszabályi kényszer miatt is, de kipaterolta a hagyományos meghajtást a Berlingoból és a testvérmodellből, a Peugeot Rifterből. Ezzel egytagúvá zsugorította a motorkínálatot, így került egy csinos és két ponttal rendelkező Ë betű a jól ismert, harmadik generációs Berlingo nevébe. Ettől kicsit örülhetünk is, meg nem is, hiszen a kisebb karbon lábnyom több kompromisszummal is jár, ha pedig univerzális családi autót szeretnénk nagy hosszú, utazásokra, akkor lényegesen több menetidőre kell számítani, mint egy hagyományos motor esetében. De Európában élünk és ezt akartuk (legalábbis a politikusaink erre az útra terelik az autógyárakat).
olvass tovább
Virág Klaudia
Kényszerkapcsolatról akkor beszélünk, amikor a felek (vagy csak az egyik fél), már belefáradtak a kapcsolatukba, de nincs elég erejük ahhoz, hogy ki is lépjenek belőle. Megszokás? Igen. Önpusztító? Határozottan! Meddig lehet így élni és feladni a boldogságunkat? Ha a következő állítások a Te kapcsolatodra is igazak, akkor nagy valószínűséggel a szerelem helyett, már csak a kényelem köt össze titeket.
olvass tovább
Elég jó anya vagyok? Elég tehetséges vagyok? Elég jó barát - társ vagyok? Jól nevelem a gyerekemet? Jól vezetem a háztartást? Egyáltalán jó ember vagyok én? Kérdések milliói, amit mi emberek nap, mint nap képesek vagyunk feltenni önmagunknak, szabad utat engedve ezzel a csökkenő önbizalomnak és a magunkba vetett hit eltűnésének.
olvass tovább
Nem tagadható, hogy az élet kiszámíthatatlan, és gyakran kénytelenek vagyunk olyan változtatásra, amelyre valójában nem készültünk fel és nem is számítottunk rá. Munkahelyeket veszítünk, embereket veszítünk, másik országba költözünk, vagy olyan kedvezőtlen körülmények között találjuk magunkat, amelyek kezelésére nem tanítottak meg. Ezek a dolgok arra kényszerítenek minket, hogy változtassunk valamin, amire talán még tényleg időnk sem volt felkészülni.
olvass tovább
Egy olyan pszichés zavarról beszélünk, ami rengeteg embert érint. Nem is gondolnánk, hogy 100 emberből közel 20 ember hipochonder. Ez azt jelenti, hogy az egyén kényszereresen sokat foglalkozik saját egészségi állapotával, valamint, hogy a legkisebb tünetet is felnagyít és súlyos betegséget társít vele.
olvass tovább
Az élet időnként arra kényszerít minket, hogy feszegessük a saját határainkat, amitől reménytelennek és kilátástalannak érezhetjük a helyzetünket. Egyszerűen csak az az érzés kerít hatalmába, hogy túl sok, ami történik, és nem tudnunk mást tenni, mint azt remélni, hogy idővel el fog múlni a fájdalom, vagy a félelmünk, és ismét jól érezhetjük majd magunkat a bőrünkben.
olvass tovább
