Kövess minket Facebookon.
Szentes Flóra Babett
Mindig azon aggódtam, hogy mi lesz, ha a dédelgetett és olyan nagyon vágyott tündérmesém szertefoszlik: mi lesz, ha életem választottja menni akar?
olvass tovább
Pilát Gábor
Mindig csak várunk...várjuk, hogy elmúljon a szerelmi bánat, aztán várjuk az újabb szerelmi ölelést, várjuk a nagy napot, a tökéletes pillanatot...
olvass tovább
Függetlenül attól, hogy mennyire érezzük magunkat legyőzhetetlennek, pontosan tudjuk azt is, hogy életünk filmjének egyszer vége lesz. Az ember mindig utólag bánja meg az elmulasztott lehetőségeket. Azonban van néhány dolog, amit visszagondolva sokan valóban megbánnak az utolsó óráikban. Hogy melyek ezek?
olvass tovább
Ma megint nehéz volt az ébredés. Igazából legszívesebben napokat aludnék végig ilyenkor. Ismerős az érzés, ismerős a testemet átjáró reakció, mégsem lehet megszokni. Ennyi év után még mindig nem tudok komfortosan mozogni a szorongásaimban.
olvass tovább
Szekeres Fanni
„Ahol tűz volt, ott maradt parázs is.”- szerintem mindenkinek ismerősen cseng. Ez amolyan általános igazságnak számít, akit szerettünk azt újra képesek lennénk szeretni. A parázs mindig megmarad, lehetséges, hogy ezen gondolat mentén születik meg az is, hogy az ex nem léphet át a barátság zónájába.
olvass tovább
Virág Klaudia
Bevettem a leszarom tablettám, és engedem, hagy fröcsögjön csak az egom, néha arra is szüksége van az embernek, hogy megszabaduljon az elfojtott indulatoktól, ez kevésbé mérgező, mintha bent tartanám, mert az lassan őröl fel. Néha már csak legyintek, és keserű-édes mosoly ül az arcomra, sokszor volt már így. Hányszor járjuk még ugyanazt a táncot, ismétlő lépésekkel? Egyet előre, kettőt hátra. Olyan kimerítő, olyan távoli már a cél, be kell lássam, hogy máshová is vezethet ez az út, nem biztos, hogy arra, amit egykor kettőnknek reméltem.
olvass tovább
Kívülről minden másnak tűnik. Sokszor hisszük el, hogy ez nem így van, pedig valahol egy magasabbról érkező, objektív szemüvegen keresztül mi is megláthatnánk mindazt, amiről szól is ez az egész.
olvass tovább
Szekeres Fanni
Nem is olyan egyszerű ez az egész. A szeretlek szónak oly sok jelentése van. Nem szeretünk és nem is szerethetünk ugyanúgy senkit sem. Nekem te voltál minden, fontosabb voltál saját magamnál. A szeretlek szó eggyé vált veled.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Soha nem terveztem nélküled az életem. Ha a jövőre gondoltam, mindig benne voltál. Benne voltunk, mi ketten, együtt, egy erős szövetségben. Soha nem hittem, hogy túl kell majd élnem a hiányodat. Soha nem tudtam elképzelni, hogy az, ami kettőnket összekötött, egyszer szétbomlik majd.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Nem gondolkodom túl sokat az elmúláson, és azt hiszem, ez így egészséges. De eszembe jut, amikor elalvás előtt félre ver a szívem, és azon aggódom, hogy ha most elalszom, akkor vajon felébredek-e valaha. Gondolkozom rajta, amikor túlpörgetem magam edzés közben, és levegőért kapkodva az ájulás szélén állok, vagy amikor nem érzem magam biztonságban. Akkor, amikor szétszórt vagyok, és gondatlanul lépek le az útra, amikor nem nézek körbe, vagy amikor a lépcsőn felérve mögöttem esik le, és törik ripityára a lámpabúra.
olvass tovább
Pilát Gábor
A szerelem mámora fokozza a vágyat, hogy párkapcsolatban élj, elmúlása pedig igazolást ad arra, hogy csupán áldozat voltál. Áldozat, akivel hiszékenységében és ártatlanságában elhitették, hogy a komoly és felelősségteljes ember legfőbb célja a házasság és a gyermeknemzés.
olvass tovább
Szekeres Fanni
Szokták mondani, hogy mindenki valamit jelent az életünkben. Eltűnődöm, hogy én a tiédben vajon mi lehettem.
olvass tovább
Szekeres Fanni
A munkanapnak vége. Reggeltől a munkaidő végéig persze minden ugyanúgy történt, ahogy szokott, az idő is olyan volt, mint bármikor máskor tavasszal, éled a természet, új erőre kap. Csak én nem vagyok ugyanolyan ezen a csodaszép tavaszi napon.
olvass tovább
Barna Berni
A félhomályban, utcák, házakba érkező finom fényében, résnyire húzott szemmel, figyeltem a tükörképemet. A kezemmel végigsimítottam a karom. Az idő hozta félelmeket messzire űzve, érzékeltem, hogy semmit sem változott. Az illata még mindig vanília, íze valamiféle, ismeretlen fűszer, vagy gyümölcs.
olvass tovább
Mikor a taxi megállt a ház előtt, egy éppen tolató teherautó miatt, talán az alkohol, vagy csak zuhogó eső és nosztalgia hatására, de eljátszottam a gondolattal, hogy felcsöngetek hozzád.
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Sokszor látom magam előtt a levelet, melyben azt írod, reméled, hogy barátok lehetünk. Nem most, mert most még fáj, lüktet és éget, de idővel. Idővel, amikor az érzéseket képesek leszünk bepakolni egy szekrénybe, egy jól zárható szekrénybe, hogy ne borulhassanak újra és újra a nyakunkba.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Nem tudom, hányszor fogok még úgy lefeküdni, aludni, hogy úgy érzem, túl vagyok rajtad, és hány olyan ébredésem lesz, ahol az álmomból visszaköszönsz még nekem. Ahol még hallom a hangodat, és érzem az érintésedet. Hamis illúzió csupán, és mégis gyomorszájon vág a reggel, mert nem vagy itt. Nem már nem vagy itt.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Néha nem tudjuk, hogy ki van velünk. Ki az, aki szeret minket, ki az, aki gyűlöl. Olykor elég egyetlen rossz lépés, cselekedet, és minden, amit addig igaznak hittünk a semmibe száll.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Szeretlek! A szó, ami egy csapásra változtatja meg a bennünk lévő gondolatokat és érzéseket. De van egy pont, ahol elfogynak a szavak. És ezen a ponton egyszer és mindenkorra megtörik valami, ami addig a mindent jelentette.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Sokaknak hoz gyomorszorító érzéseket az ősz beköszönte, én mégis máshogy érzek és a szívemben kellemes mozgolódás lesz úrrá. Hát végre itt van, amire vártam. Köszöntelek téged újra szeptemberi életérzés.
olvass tovább
