Engedd el a múltat! - Könnyű azt mondani
Sokan , sokféle dolgot őrzünk magunkban múltunk darabkáiból. Nagy szerelmek elmúlásának fájdalmát, gyászt , sértettséget , sok-sok sebet, melyek még ma is képesek hatással lenni ránk.
olvass továbbSokan , sokféle dolgot őrzünk magunkban múltunk darabkáiból. Nagy szerelmek elmúlásának fájdalmát, gyászt , sértettséget , sok-sok sebet, melyek még ma is képesek hatással lenni ránk.
olvass továbbMa megint nehéz volt az ébredés. Igazából legszívesebben napokat aludnék végig ilyenkor. Ismerős az érzés, ismerős a testemet átjáró reakció, mégsem lehet megszokni. Ennyi év után még mindig nem tudok komfortosan mozogni a szorongásaimban.
olvass tovább„Ahol tűz volt, ott maradt parázs is.”- szerintem mindenkinek ismerősen cseng. Ez amolyan általános igazságnak számít, akit szerettünk azt újra képesek lennénk szeretni. A parázs mindig megmarad, lehetséges, hogy ezen gondolat mentén születik meg az is, hogy az ex nem léphet át a barátság zónájába.
olvass továbbBevettem a leszarom tablettám, és engedem, hagy fröcsögjön csak az egom, néha arra is szüksége van az embernek, hogy megszabaduljon az elfojtott indulatoktól, ez kevésbé mérgező, mintha bent tartanám, mert az lassan őröl fel. Néha már csak legyintek, és keserű-édes mosoly ül az arcomra, sokszor volt már így. Hányszor járjuk még ugyanazt a táncot, ismétlő lépésekkel? Egyet előre, kettőt hátra. Olyan kimerítő, olyan távoli már a cél, be kell lássam, hogy máshová is vezethet ez az út, nem biztos, hogy arra, amit egykor kettőnknek reméltem.
olvass továbbKívülről minden másnak tűnik. Sokszor hisszük el, hogy ez nem így van, pedig valahol egy magasabbról érkező, objektív szemüvegen keresztül mi is megláthatnánk mindazt, amiről szól is ez az egész.
olvass továbbNem is olyan egyszerű ez az egész. A szeretlek szónak oly sok jelentése van. Nem szeretünk és nem is szerethetünk ugyanúgy senkit sem. Nekem te voltál minden, fontosabb voltál saját magamnál. A szeretlek szó eggyé vált veled.
olvass továbbSoha nem terveztem nélküled az életem. Ha a jövőre gondoltam, mindig benne voltál. Benne voltunk, mi ketten, együtt, egy erős szövetségben. Soha nem hittem, hogy túl kell majd élnem a hiányodat. Soha nem tudtam elképzelni, hogy az, ami kettőnket összekötött, egyszer szétbomlik majd.
olvass továbbNem gondolkodom túl sokat az elmúláson, és azt hiszem, ez így egészséges. De eszembe jut, amikor elalvás előtt félre ver a szívem, és azon aggódom, hogy ha most elalszom, akkor vajon felébredek-e valaha. Gondolkozom rajta, amikor túlpörgetem magam edzés közben, és levegőért kapkodva az ájulás szélén állok, vagy amikor nem érzem magam biztonságban. Akkor, amikor szétszórt vagyok, és gondatlanul lépek le az útra, amikor nem nézek körbe, vagy amikor a lépcsőn felérve mögöttem esik le, és törik ripityára a lámpabúra.
olvass továbbA szerelem mámora fokozza a vágyat, hogy párkapcsolatban élj, elmúlása pedig igazolást ad arra, hogy csupán áldozat voltál. Áldozat, akivel hiszékenységében és ártatlanságában elhitették, hogy a komoly és felelősségteljes ember legfőbb célja a házasság és a gyermeknemzés.
olvass továbbA szerelem mindig azt az ígéretet hordozza, hogy örökké fog tartani. Egy kapcsolatot nem kidobunk, hanem megjavítunk. De hol van az a pont, amikor már az elengedés kisebb károkkal jár? Mik azok a jelek amikor jobban oda kell figyelni? Most leírunk nektek 5 erre utaló jelet, ha ezek jelen vannak, akkor nem biztos, hogy tovább kell húznotok a döntést.
olvass továbbSzokták mondani, hogy mindenki valamit jelent az életünkben. Eltűnődöm, hogy én a tiédben vajon mi lehettem.
olvass továbbA munkanapnak vége. Reggeltől a munkaidő végéig persze minden ugyanúgy történt, ahogy szokott, az idő is olyan volt, mint bármikor máskor tavasszal, éled a természet, új erőre kap. Csak én nem vagyok ugyanolyan ezen a csodaszép tavaszi napon.
olvass továbbA félhomályban, utcák, házakba érkező finom fényében, résnyire húzott szemmel, figyeltem a tükörképemet. A kezemmel végigsimítottam a karom. Az idő hozta félelmeket messzire űzve, érzékeltem, hogy semmit sem változott. Az illata még mindig vanília, íze valamiféle, ismeretlen fűszer, vagy gyümölcs.
olvass továbbMikor a taxi megállt a ház előtt, egy éppen tolató teherautó miatt, talán az alkohol, vagy csak zuhogó eső és nosztalgia hatására, de eljátszottam a gondolattal, hogy felcsöngetek hozzád.
olvass továbbSokszor látom magam előtt a levelet, melyben azt írod, reméled, hogy barátok lehetünk. Nem most, mert most még fáj, lüktet és éget, de idővel. Idővel, amikor az érzéseket képesek leszünk bepakolni egy szekrénybe, egy jól zárható szekrénybe, hogy ne borulhassanak újra és újra a nyakunkba.
olvass továbbNem tudom, hányszor fogok még úgy lefeküdni, aludni, hogy úgy érzem, túl vagyok rajtad, és hány olyan ébredésem lesz, ahol az álmomból visszaköszönsz még nekem. Ahol még hallom a hangodat, és érzem az érintésedet. Hamis illúzió csupán, és mégis gyomorszájon vág a reggel, mert nem vagy itt. Nem már nem vagy itt.
olvass továbbNéha nem tudjuk, hogy ki van velünk. Ki az, aki szeret minket, ki az, aki gyűlöl. Olykor elég egyetlen rossz lépés, cselekedet, és minden, amit addig igaznak hittünk a semmibe száll.
olvass továbbSzeretlek! A szó, ami egy csapásra változtatja meg a bennünk lévő gondolatokat és érzéseket. De van egy pont, ahol elfogynak a szavak. És ezen a ponton egyszer és mindenkorra megtörik valami, ami addig a mindent jelentette.
olvass továbbSokaknak hoz gyomorszorító érzéseket az ősz beköszönte, én mégis máshogy érzek és a szívemben kellemes mozgolódás lesz úrrá. Hát végre itt van, amire vártam. Köszöntelek téged újra szeptemberi életérzés.
olvass továbbTwist Olivér, Karácsonyi ének, Copperfield Dávid, Szép remények. Irodalmi klasszikusok az angol, Charles Dickens-től, aki a viktoriánus kor egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – írója volt. Műveiben ötvözte a romantika, a realizmus és a naturalizmus irányzatának elemeit. Íme, néhány őszinte gondolat a regényírótól!
olvass tovább