2. Kulcsszó keresés

Kulcsszó keresés /


Nincs jogod elhasználni az érzéseimet csak azért, mert nem mersz önmagaddal szembenézni

Azt mondja, eltűntem, és érzed a súlyát annak, ahogy rád igyekezne rakni a terhet, mert még mindig nem érti, miért is szükséges önmagunkkal szembenézni. A saját képzelt valóságát, a valódiságtól való menekülésben van még mindig ahelyett, hogy felvállalja azt is, ami róla szól és nem csak rólam, nem csak a másikról. Meg sem hallja a másikat, hiszen nem kompatibilis azzal, ami a fejében zajlik. Mennyire hajlamosak vagyunk – mindenki, kivétel nélkül – ennyire bezárni magunkat, nem igaz? Lezárni valahogy a problémának tűnő kapcsolatokat, érzéseket, a másikat tűzve olykor a nyársra, persze, amikor megengedjük magunknak a feldolgozásokat, akkor a következő szintek egyike a beismerés lesz, amikor is megvalósul az, hogy valójában pont annyira vagyunk mindketten hibásak, amennyire senki sem. Külön emberek vagyunk, külön szívvel, múlttal, belső iránytűvel: mások a normalitásunk, az elfogadásaink, a megszokásaink, a megküzdési szokásaink. De ide el kell érni: a gyógyulást el kell kezdeni. Visszatérve az első mondatokhoz: a másik önmaga védekezésében hamisnak tartja, hogy minden két emberen múlik olyan szinten, hogy egymás viselkedését reagáljuk le tudat alatt. Nemcsak verbális, hanem fizikai párbeszéd is zajlik azok emberek között, akik az adott kapcsolatban vannak. Ha konstans szorongás van bennem miattad, akár 1%-ban is, és ezért nincs meg az a teljes bizalom, akkor igenis meg kell vizsgálni a másiknak is, hogy mit tesz ő ezért? De fordítva is igaz. A kapcsolatok párbeszédek: hangosan és halkan egyaránt, s ha ez nem működik, akkor fog minden kicsúszni a lábunk alól. Egymásra reagálunk. A barátság, egy szerelmi kapcsolat is két ember folytonos kommunikációja akkor is, ha a látható térben éppen csend van és káosz.

olvass tovább

A krónikus önszeretethiány tönkreteheti az életed

Maximalizmus, megfelelési kényszer, túlzott önkritika, önostorozás… a krónikus önszeretethiány néhány jellemző tünete. A probléma mélyen, a személyiségünk alapjainál gyökerezik. Ahol normál esetben egy egészséges önszeretet tápláló talaját találjuk, ott krónikus önszeretethiány esetén egy soha-be-nem-tömhető „lyuk” tátong. Az alanyi jogon járó szeretet és elfogadás helyén az a meggyőződés áll, hogy „tennem kell valamit azért, hogy jó legyek”. A rengeteg teperés, munka, energia-befektetés viszont nem tömi be a „lyukat”, nem hozza meg a „jó vagyok úgy, ahogy vagyok” érzését – legfeljebb csak rövid időszakokra. De akkor mi a kiút ebből az állapotból?

olvass tovább

A nőkben rejlő fegyver

A minap az edzőteremben pont a legnagyobb tömegben sikerült érkezzek ami azt jelenti, hogy a női öltöző ilyenkor zsúfoltságig tele. Kicsit szemlélődtem, üres szekrényt kerestem majd leültem, vártam, hogy oszoljon a tömeg. Eközben érdekes észrevételek jöttek.

olvass tovább

Egy kontrollmániás nem tudja mit jelent igazán szeretni

Aki irányításmániában szenved, az leginkább az élettől fél. Attól, hogy megszeretik, és hogy ő majd viszontszeret. Attól a pillanattól elveszíti a kontrollt, a valódi, egymásban feloldódó szeretetben ugyanis nem létezik kontroll. Az irányításmániás jól tudja ezt, mert ha végre megadja magát, akkor függeni fog, a másik szeretetétől, figyelmétől, elfogadásától.

olvass tovább

Az elfogadás ereje

Vajon a kiegyensúlyozott, boldog élet, tényleg csak választás kérdése? Mégis hogyan lehet fenntarthatóvá tenni a harmóniát az életünkben? Mit lehet kezdeni azzal a sok belső ellentmondással, küzdelemmel a lelkünkben? Hogyan tanulhatjuk meg uralni az életünket, de legfőképpen a félelmeinket, hogy azok ne telepedjenek rá mázsás súlyként a hétköznapjainkra? Talán tényleg minden csak belső nézőpont és hozzáállás kérdése, elfogadásé. Na és persze sok gyakorlásé.

olvass tovább

Színt visznek a mindennapokba – bárki megvásárolhatja az autista művészek illusztrációival díszített különleges tárgyakat

  • 2024. április 04.

Eddigi legnagyobb volumenű projektjébe vágott bele az Autistic Art Alapítvány annak érdekében, hogy egy nagylelkű partnernek köszönhetően minden eddiginél magasabb szintre emelje eddig is sikeresen működő aukciós kezdeményezését az autizmussal élő fiatalok és családjaik megsegítésére. Az általuk támogatott otthonokban élő művészek alkotásaival díszített mindennapi használati tárgyak az autizmus sokszínűségére és a társadalmi elfogadás fontosságára hívják fel a figyelmet – és nem mellesleg bárki megvásárolhatja őket az immár hagyományossá vált művészeti árverésükön.

olvass tovább

Szeresd önmagad

Mindenki életében vannak pillanatok, amikor úgy érzi az ő élete a legnehezebb, a legbonyolultabb, hogy nem lesz soha vége a rossz időszaknak, a miért kérdéseknek? Miért most? Miért velem? Miért…Miért…Miért?

olvass tovább

Mert vannak olyan napok

Vannak azok a napok, amikor kicsit minden sötétebbe borul. Amikor az ember úgy érzi, hogy fejére húzná a takarót egész nap és ki sem kelne az ágyból. Ezek a napok ugyanúgy járnak nekünk és nincs mit szégyellni rajta.

olvass tovább