Kövess minket Facebookon.
Mindenkinek különleges a gyereke valamiben. Az enyém, a sok minden más mellet abban is, hogy mindig eltért az átlagostól. Már a születési paraméterei is a "normális" tartományon kívül voltak. Nem szeretem a normális szót, mert ez nézőpont kérdése. Ehelyett inkább az átlagos kifejezést használom a továbbiakban.
olvass tovább
Szakál-Szabó Szandra
Napjainkban egyre többször hallom, hogy élj tudatos életét. Ez jól hangzik az élet sok területén, de hogy lehet ezt, ha nem jössz ki az álarcaid mögül? Az emberek, de főleg a gyerekek minél kisebbek megérzik a hamisságot, a hazugságot, a nem őszinte dolgokat. Nem szeretik, ha hülyének nézzük őket! Nagyon nem!
olvass továbbSziasztok! Megjöttem. Itt vagyok Párizsban. El se hiszem. Olyan ez, mint egy valóra vált álom. Amikor megláttam a szobát, elsírtam magam a boldogságtól. Ízlésesen elegáns, a belváros szívében, ahogy öt csillaghoz illik.
olvass továbbA gyerek egyre nagyobb. Valahogy ez az anyaság is máshogy áll már rajtam. Sok részét levettem, sok részét a gyerek tépte le rólam. Volt olyan is, hogy letéptem én, hogy ne fájjon az, hogy felnő és máshogy van rám szüksége, mint előtte. Eléggé toldozott-foldozott ez a ruha. Új ruha kellene. Nem tudom, hogy milyen az az új ruha, amire vágyok.
olvass továbbÉn így élem meg. Minőségi idő együtt. Odafigyelünk egymásra, kávézó, vásárlás, sült krumpli, beszélgetünk. Amikor tehetem, péntekenként elhozom korábban a suliból, hogy „randizhassunk”. Egyedülálló anyaként sokszor vagyunk hárman. Ezért különleges és ritka minden alkalom, amikor csak kettesben tudok programot csinálni valamelyik gyerkőccel. Szeretem ezeket a mély beszélgetéseket.
olvass tovább
Szakál-Szabó Szandra
Mehettem volna Hajdúszoboszlóra is vagy akárhova belföldre, akkor 2 napért minek repültem még kettőt, hogy bulizzak egy párat? Azt kell, hogy mondjam, hogy igen, de nem csak.
olvass továbbHű de sokszor hallottuk ezt az iskolapadban. Hogy most még jó nekünk, de majd ha kikerülünk az Érettségi után a Nagybetűs Életbe, akkor majd megtudjuk, hogy milyen a Magyarok Istene. Féltünk, mert elhittük. Mert mindig attól félünk, amit nem ismerünk.
olvass továbbA mai sétámon több öltönyös és kosztümös érettségizős fiatallal találkoztam. Szorítok értük. Valahogy jelentőség van ezen a nagybetűs témán. Sok szülő beletolja, a tanárok és az iskola is, így gondolom a tinik is. Mit élhetnek át a fiatalok most ezeken a nagybetűs napokon?
olvass továbbSzabadúszó anyák vagyunk, akik az anyaság mellett merik vállalni az álmaikat és jól-rosszul összeegyeztetik az életükkel. Van köztünk házas, elvált, szingli, újraházasodott, babás, kisgyerekes, tinis. Imádjuk a gyerekeinket, de gyakran kiborítanak, boldogok vagyunk, vagy épp küzdünk a párkapcsolatainkban, kövérek vagyunk, vagy épp lefogyunk, van időnk vagy épp nincs, sírunk vagy nevetünk. Lényeg, hogy nagyon szeretjük az életünket, sajátosan éljük azt, ízig-vérig a szívünket követjük, ami tetszhet neked, vagy nem tetszhet, de akkor is más, mint az átlag.
olvass tovább
