Kövess minket Facebookon.
''Most tényleg sajnálnom kellene? Téged, aki percenként tízezer dollárt keresett a nagy büdös semmiért? Hatalmas lehetőség volt a kezedben, de te elszúrtad. Én csak egy vidéki fruska voltam, aki azokat a divatlapokat vette, amelyekről te mosolyogtál, és közben arról ábrándoztam, hogy bárcsak olyan lennék én is, mint amilyen te vagy.''
olvass továbbPillanatkép egy úri feleség gondtalan életéből, egy olyan nő világából, aki sohasem volt szerelmes, csak a vagyon miatt házasodott és így nem élhette át az anyaság valóságos mélységét és örömét.
olvass továbbElmenjek veled este megnézni azt a filmet, amire a múltkor akartál magaddal vinni? Jó, ma elmegyek! Engedelmeskedem neked, ismételten fejet hajtok az akaratod előtt, de egy percig se gondold, hogy érted teszem.
olvass továbbA világ mozog, az idő pereg, asszonyok ma, kik egykor voltak gyermekek és a show egyre csak megy tovább. Ezek a nők sosem voltak szerelmesek, szegények, mert idő előtt öregszenek, testük kifogy, arcuk merev. Nincs mosoly a sok botoxtól.
olvass továbbAz utolsó napon, az utolsó percben újra szerettelek. Talán akkor szerettelek a legjobban életemben, abban a legutolsó órában, amikor magadra hagytalak ebben a világban.
olvass továbbAvagy tréfás adoma arról, hogy a lányok mindig férjhez akarnak menni, a férfiak pedig csak egy kis nyugalmat szeretnének.
olvass továbbTudod mi számit? Az órája. Csak azt figyeld. Ha tízezer euró feletti érték, kincset találtál. Több méterről megmondom neked, ki mennyit ér. A kocsikulcs az nem oszt, nem szoroz, akár bérelheti is. Csak az órát figyeld! Elmondom neked, hogy játszom én ezt a nagy komédiát, drágaságom.
olvass továbbOlyan világba vágytam, amely fényévekre volt otthonomtól. Túlságosan szűkös volt a poros város, ahova születtem. Hatalmas metropoliszokról álmodoztam, fényűzésről, drága kocsikról, szép ruhákról, egy nagy lakásról a park tövében. És te követtél engem. Te voltál a gyönyörűm, a másik felem, akit aztán könnyelműen, koncként vetettem oda a pokolfajzatoknak.
olvass továbbNagyon régen esett meg mindez leányom. Olyannyira rég, hogy csak nehezen emlékezem. Háborús időszak volt, az emberiség békétlen kora zajlott, úgy jártak egymást ölni mind, mintha munkába igyekeztek volna. Ez volt a hivatásuk.
olvass továbbVannak a földön angyalok, vagy az égben élnek? Nem tudom. Csak az biztos, hogy csodát láttam azon a napon, amikor utoljára jártam köztetek. Akkor egyszer, utoljára voltam veletek, de ti észre sem vettetek. Ilyenek vagytok, emberek. Embertelenek.
olvass továbbEmlékezz a tündérmesékre, amit neked mesélek el, van köztük olyan, ami néha valóra válik. Emlékszem én is a tündérmesékre, amit nekem meséltek el, néhányban lehet hinni, a többit csak hallgatni kell.
olvass továbbA szerelmem vért kívánt, testem fájdalmat és gyönyört, vad voltam és szabad. Lelkemnek semmi sem szabott határt. Csatát vívtam a földkerekséggel, az egész világ, az emberi törvények és a társadalmi szabályok ellen kivont szablyával mentem. Vadszívű láthatatlan lény voltam, aki csapdában vergődött.
olvass továbbAz életem egy szélesvásznú, régi film volt, egy poros kópia, amit utólag feljavítottak és kiszíneztek. Valójában nem volt annyira egyszerű minden. Nagy viharok dúltak annak idején. Hatalmas égzengések söpörték el múltam összes díszletét. Nem hiába emlegette anyám: elviszi a szél, lányom vigyázz, mert egyszer az egészet elfújja a szél.
olvass továbbHatalom, pénz, egy uralkodó szerelme. És a véget nem érő ármány ezért a sok mindenért. Mindent akartam, úgy döntöttem, hogy az első asszony leszek. A cél ugyebár a leggátlástalanabb eszközt is szentesíti. Legalábbis én úgy képzeltem. Mert amíg a királyok férfiból vannak, addig a világot a nők irányítják.
olvass továbbTörténet arról, hogy szakadt meg a Kis hableány szíve.
olvass tovább
