Kövess minket Facebookon.
A közösségi oldalak talán legcsodálatosabb vonása a napra vagy inkább percrekészség. És egyben a legkegyetlenebb is… Nincsenek titkok, szinte senki sem teheti meg azt, amit talán titokban szeretne, mert vagy kiderül, vagy nem bírja ki, hogy ne tegye közkinccsé. Mégis, van valami szokatlanul modern bája annak, hogy szinte azonnal megtudhatunk mindent, amit fontosnak vélünk, vagy egyszerűen csak érdekel.
olvass továbbAz öreg ott ült a kávézó teraszán, láthatóan nem volt sok mondanivalója a világról, vagy csak a múzsák halkultak, ahogyan Vonnegut mondaná. A fiatalember udvariasan ült le mellé, ő sem látszott túlzottan jókedvűnek.
olvass továbbA korabeli Budapest, legalábbis így a „Budapest retrót” ezredszer megnézve egészen más világot tartogatott. A körúti séta, a kirakatok nézegetése sok-sok apróságnak és édesanyjának volt megszokott péntek délutáni programja.
olvass továbbNoha kicsit megkésve, de megérkezett. Hideggel, hóval, mindennel, ami egyszerre szép és néhol kellemetlen. Stingtől olvastam, hogy az a szép a télben, hogy a gyárvárosokat is gyönyörűvé varázsolja. Éljünk akár a városban, kár vidéken, vagy éppen hegyvidéken, az énekes nem téved.
olvass továbbMindenki ismeri az érzést, amikor ezredszer hallgat meg egy dalt. Mindenkinek ismerős, amikor emléket jelent egy-egy ismerős muzsika. A zene a lélek. A szív, és minden, ami szavakkal nehezen magyarázható. Nyelv, amelyet mindenki ért, éljen a világ bármely táján, bármely szegletében.
olvass továbbTegnap reggel egy galamb repült be a Ferenciek terén az aluljáróba. Nem találta helyét, majd egy rövid légtérbeli sasszé után leült a mozgólépcsők közti részre és figyelt. Nem értette láthatólag, hogy ki hová, és miért le és fel, és miért itt lent. Nem tudom, hogyan alakult további napja, biztosan megtalálta a kijáratot.
olvass továbbNem tudom pontosan, hol döccent meg a szekér, vagy hol döntött úgy a világ, hogy megálljt parancsol. Talán nem divat figyelni a kényelem miatt, talán elszoktunk a legegyszerűbb dolgainktól, és nem merünk hinni sem a természet erejében, és lassan saját erőnkben sem.
olvass továbbValamiért nem akar esni a hó. Lehet, hogy egy tudományos kísérlet alanyaiként várjuk a telet, ám mivel ugyan nem vidáman, de mégis visszafogtuk a fogyasztást, elmaradhat a nagy tél. Lehet, hogy csupán kitolódnak az évszakok időhatárai, vagy egyszerűen csak változik, aminek változnia kell, vagy szokott.
olvass továbbKorosztályom meghatározó élménye a Star Wars trilógia, ami azóta megduplázódott, és noha minden bizonnyal nem jelent annyit, mint annak idején nekünk, tanítómesterül szolgálhat szinte minden szituációban.
olvass továbbAmikor a Széchenyi-hegy tetején laktam, és minden reggel az ébredező várost figyeltem, ritkán vettem észre, illetve talán nem is figyeltem, hogy mennyire áttetsző a levegő. Hogy mennyire tiszta, mennyi benne az éltető oxigén, és mikor van jó kedvünk egyszerűen attól, ami miatt élhetünk, és amiért talán éppen ide teremtettek minket.
olvass továbbA plázában sokan, azután egy évvel később kevesen. Hogy miért, miért nem, nehéz eldönteni. Talán a félelem, talán a kisebb lendület, vagy a takaró és a nyújtózkodás.
olvass továbbMa a városban járva, fülemen a Peet Project Grown Up-ja tizedszer, végtörlesztéses plakátok, szomorú, megfáradt emberek, minden olyan szürke, amilyennek ebben az időszakban lennie kell.
olvass továbbÉrdekes és talán nem is megszokott decemberben az esős éjszaka. Valójában manapság semmi sem megszokott, illetve talán nem elég kényelmes. Mintha a világ egyszerre szeretne megújulni, miközben gondosan ügyel arra, nehogy az egyensúlytalanság győzzön.
olvass tovább
