Kulcsszó keresés /


A megbocsátás önös érdek

Dr. Eva Edith Eger, aki holokauszt túlélő, írt egy nagyszerű könyvet, ami 2017-ben jelent meg a Döntés címmel, melyben a haláltábori élményeiről beszél. Személyesen olvastam a könyvet és ennek a bejegyzésnek címe utal arra, amit tanított nekem.

olvass tovább

Néha elég, ha fejest ugrasz

Úgy ugrottam fejest az ismeretlenbe, mint aki biztos benne, hogy nem fogja betörni az orrát. És vajon biztos voltam? Őszintén szólva egyáltalán nem, és örülök a szerencsémnek, hogy végül nem vérző végtagokkal másztam ki a partra.

olvass tovább

Le kell mondani azokról az emberekről, akik természetesnek veszik a jelenlétünket

  • 2022. január 21.

Azok az emberek, akik természetesnek vesznek bennünket, és nem hajlandók elfogadni minket a valódi önmagunkért. Akik miatt méltatlannak érezzük magunkat a figyelemre. Akik úgy viselkednek, mintha csak egyek lennénk a sok hal közül a tengerben. Ezek azok az emberek, akik rendkívül toxikusan hatnak az önképünkre. Ők azok, akikről így vagy úgy, de minél előbb le kell mondanunk.

olvass tovább

Várj, és idővel megérkezik az a valaki, aki ugyanazt szeretné majd, mint te

Tudom mit gondolsz, tudom miért érzel úgy, ahogy. Körülötted mindenki egy boldog kapcsolatban, házasságban él, vagy éppen most fogják örökre összekötni az életüket. A barátaid mindannyian elkötelezettek, némelyiküknek már babája is van, vagy most fog megszületni. Körülötted az emberek őrülten szerelmesek, de valamilyen oknál fogva ez nem történik meg veled. Kétségbe vagy esve, és meg vagy győződve arról, hogy valami baj van veled. De hidd el, nincs.

olvass tovább

A szerelem nem szakít el önmagadtól, ha igazi

Nehézséget okoznak nekünk a társas kapcsolataink, míg saját magunkba nem vagyunk „szerelmesek”. Milyen érdekes az élet, hiszen összezár magunkkal, de a többit ránk bízza. Próbálunk mások által közel kerülni magunkhoz, inspirálódni belőlük. Amíg nem tudjuk határainkat, mások átléphetik azt, és eléggé tud fájni.

olvass tovább

Álmok, melyek ránk találnak

Különös, de az élet egyfajta furcsa „játékot” űz velünk. Mintha fiktívkarakterekként ingáznánk ide-oda. Bizonyos időközönként pedig kiválasztódunk, mert ezt a lapot osztotta a sors. Kiválasztódunk nehéz, vagy könnyebb feladatokra, és ezek váltják egymást. 

olvass tovább

El kell engednem téged

Éveken át húzódott a héja nász közöttünk, a lelkünk cibálása. Elfáradtam. Már nem kapok tőled annyit sem, mint régen, te mégis néha még ki-kinyitogatnád ezt a fiókot, aztán becsapnád újra, amikor valaki rajtakap a nosztalgián. Csak rajtam áll a saját boldogságom, ezért úgy döntöttem, hogy bátor leszek meghozni egy végzetes döntést.

olvass tovább

Elvesztettük az érzelmek felett az irányítást

Azt gondoltuk, hogy menni fog, ebben az esetben most nem veszítjük el a kontrollt. Mantráztam magunknak és egymásnak, hogy most úgysem ragadnak magukkal az emóciók, hiszen nem olyanok a körülmények, és különben is, nem illünk össze. Aztán egyszer csak arcon csap az igazság: hiába helyeztük racionális alapokra az egészet, mégis sikerült érzelmekkel beleélni magunkat a történetbe. Még akkor is, ha ez csak illúzió volt.

olvass tovább

Szeretnék erős maradni

Életem során bátran mondhatom, hogy sokszor voltam erős. Nagyon erős. De elsősorban nem magam miatt. A körülöttem élőknek. Bárkinek, akinek kellett a támaszt nyújtó kezem. Úgy érzem mindig is és most is olyan vagyok, mint egy hatalmas kő, amit nem lehet olyan könnyen kettétörni. Olyan, mint a tűz, amit nem olyan könnyű eloltani, és olyan, mint a víz, amit nem lehet olyan könnyen elzárni. Soha nem akartam és nem tudtam nemet mondani, senkinek, és semminek…ez sokszor volt hiba…

olvass tovább