Eltűntél
Mára már eltűnt a bőrömről mohóságod kék ujjnyoma. Többet adtál két fekve kimondott félmondattal, mint amennyit el tudok viselni. A lét elviselhetetlen könnyűsége nehezedett rám, én meg kicsúsztam alóla.
olvass továbbMára már eltűnt a bőrömről mohóságod kék ujjnyoma. Többet adtál két fekve kimondott félmondattal, mint amennyit el tudok viselni. A lét elviselhetetlen könnyűsége nehezedett rám, én meg kicsúsztam alóla.
olvass továbbNem tudom mi ez, de mosolyodban ébredni most jó. Belesüppedni ebbe az érzésbe, nem félni attól, hogy mikor fordul ellenem, csak ízlelni a pillanatot, hogy te és én. Hogy még lehet belőlünk valami.
olvass továbbNem tudok semmit sem. Talán ez nem is olyan nagy baj – bár irgalmatlan nehéz nem agyalni. Érzem, hogy a mentális teremben vagy száz kérdés lebeg egyszerre, melyek sürgetően, követelőzően várják, hogy sorra kerüljenek. Válaszolj meg!
olvass továbbTudod, azt hiszem, hogy tényleg jó lehetne. Jó lehetne, ha el akarnál merülni a lelkemben, nem pedig csak megmártóznál, nem úgy, hogy azt nézed közben, hogy a sekély részhez közel maradj, ahol ott a biztonságot nyújtó part, szinte csak pár karcsapásnyira. Hanem, hogy vonz a mélység, hogy beljebb akarsz úszni, még ha ott is van a lehetőség, hogy az áramlat beránt. Hogy még így is megérné neked, mert el akarnád mondani, hogy felfedeztél valamit, amit más nem, mert volt bátorságod tovább úszni.
olvass továbbNem kevés idő telt el azóta. Se üzenet, se hívás, se beszélgetés, se találkozás. Amilyen gyorsan indult, olyan hamar véget is ért. Még mielőtt bármi is lehetett volna. Igazából az okokat már oly fölösleges keresni, hiszen visszafordítani már úgysem lehet semmit, de annyi biztos, hogy ha gondolni nem is gondoltam rád egy ideje, de a múltam része maradtál és tudom, hogy az maradsz is...
olvass továbbTudod lehetne könnyű is. Lehetne habkönnyű velem, hiszen lehetnék én a tökéletesre szárított hajjal almáspitét sütő, 1000 wattos mosolyú nő életed színpadán, az, aki azt mondja, hogy igen drágám és aki olyan üzeneteket ír neked, hogy hiányzol, siess haza. Lehetnék én az, aki nem gondol túl, aki nem akar a megszokásból kiszakadni néha és az is, akit úgy mutatsz be anyádnak, hogy „megtaláltam, ő az.”
olvass továbbEgyszer megkérdeztem egy ismerősömet, hogy mi a legnagyobb félelme. – Nem, nem kérdezem meg mindenkitől, de a beszélgetés ezt hozta. – Az ismerősöm pedig durván fél másodperc gondolkodás után úgy válaszolt, mintha ez teljesen magától értetődő lenne. „Attól, hogy egyszer elveszítem a szüleimet.”
olvass továbbSajnos megtörténik, hogy a szerelem nem akkor érkezik meg az életünkbe, amikor mi azt szeretnénk. Van, hogy egyszer csak hirtelen betoppan, lecsap, mint a villám, a legváratlanabb, és a legfurcsább helyzetekben, pillanatokban, sokszor, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. És néha olyan embert választ a szívünk, aki nem a legjobb nekünk. Olyan valakit, aki nem úgy szeret minket, ahogy mi szeretjük őt.
olvass továbbMegszoktam. Az egyedüllét, amitől olyan sokan félnek. Számomra már nem ijesztő és nem hideg. Pedig volt idő, mikor még legnagyobb ellenségemként néztem rá. Igen, az egyedüllétre. Ami mostanra már tudom nem egyenlő a magánnyal. És mégis, néha kéz a kézben járnak.
olvass továbbAz élet nem egy tökéletesen felépített álom. Nem kapsz csak úgy jó embereket, és nem lesz mindenki kedves veled. Nem fogja senki se neked adni a szívét, te hiába is ezt várod el a szeretettől. Az élet pontosan attól olyan jó, mert rossz is volt és lesz
olvass továbbHa már az előítéletnél tartunk, akkor el kell, hogy áruljam, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én is 'az a lány' leszek.
olvass továbbNem tudtam, hogy mihez kezdjek. Nem tudtam, hogy hogyan tehetném kevésbé félelmetessé ezt az egészet – neked és nekem. Megijedtem. Nem érzek mást, csak tehetetlenséget. Hisz hiába is segítenék, tulajdonképpen nem tudok semmiben. Ez nem az én történetem, ebben nekem nincsen döntésem.
olvass továbbEgy férfi, aki valóban szerelmes beléd, mindig az első helyre fog téged tenni. Soha nem szabad megkérdőjelezned az érzéseit irántad, mert ki fogja mutatni tettekkel, hogy különleges helyet foglalsz el a szívében. Tudni fogod, mennyire fontos vagy neki. Tudni fogod, hogy a világot jelented neki.
olvass továbbElmondom, amit érzek és gondolok, meghallod, és ha neked nem fér bele, ha te meg sem próbálod, nem hajlok, lelépek, döntök. És lehet, hogy majd egyszer rájövünk, tévedtünk, viszont sose állhatunk egyhelyben, sose, mert nem hiszek abban, hogy képes az ember úgy élni, ahogy mások szeretnék- hosszútávon.
olvass továbbHajlamos vagyok elveszni a részletekben. Különösképp azokban, amelyek Hozzád köthetőek. Nem értem, hogy lehetnek valakinek olyan kedves, világító szemei, mint Neked? Hogyan lehetséges az, hogy minden alkalommal, amikor magadhoz vonsz és elveszek az erős, izmos tested ölelésében, én magam is felolvadok? Miért gondolok arra, ennyi idő elteltével is, miközben éppen felöltözöl, vagy alszol, hogy ugye nem veszíthetlek el?
olvass továbbEgész életemben tapasztaltam ennek az igazságát. Hogy mindent tökéletesen érzünk. Pontos jelző rendszer van belénk építve. Lényegében mindig megkapjuk az útmutatást arra nézve merre kéne mennünk, mit kéne tennünk, hol kéne maradnunk, honnan elmennünk, hol és ki mellett lenne a helyünk.
olvass továbbA Férfivé válás viszont út. Maga a próbatétel…Legtöbbször, mikor párkapcsolati problémával keresnek meg, mindig ott a kérdésbe burkolt vágy, mint hiány, hogyan lehetnék igazi nő a kapcsolatomban, hogy észrevegyenek, nőként tiszteljenek?
olvass továbbEmberből vagyunk. Társas életünk számos alappillérre épül: van egy családunk, amire sokszor mondjuk, hogy nem mi választottuk. Van a párkapcsolatunk, amit ugyan mi választunk, de a csalódásaink halmozása miatt a régiek és az újak sem mindig alakulnak úgy, ahogy azt szeretnénk.
olvass továbbMit mondhatnék még? Az ember sok mindent elvisel. Benyeljük a keserű pirulát, amikor arról van szó, hogy megéri az áldozatot. A gond csak az, hogy manapság már akkor is ugyanezt tesszük, ha a dolog már régen nem éri meg. Sőt.
olvass továbbAzt hiszem, nem így tervezted, amikor először megláttál. Hidd el, hogy én sem, mégis úgy ugrottam fejest a szerelmedbe, mint egy őrült bungee jumpingozó, csak az volt a baj, hogy nem voltam kellően bebiztosítva. Vérző orral szálltam ki a medencéből, mert túl sekély volt a víz.
olvass tovább