Kulcsszó keresés /


Hogyan döntesz? Fogod majd a kezem, ha öreg leszek?

Ma reggel sétáltam be a munkahelyemre, és láttam egy idős, bőven 80 év feletti párt, akik egymás kezét fogva indultak útnak a szomszéd háztömbből. Elgondolkodtam, hogy mindegy, hogy egészségügyi sétára vagy a napi bevásárlást elintézni indultak-e el, valamiért megmaradt bennük a vágy és az igény arra, hogy a mai napig egy testi érintéssel jelezzék önmaguk és a világ számára: mi egyek vagyunk, összetartozunk.

olvass tovább

Attól függetlenül, hogy valakinek nem kellesz eléggé, te még tökéletesen elég vagy

  • 2021. november 10.

Talán az egyik legnehezebb dolog a világon elfogadni azt a tényt, ha nem vagyunk elég jók valakinek. Ez nem jelenti azt, hogy egyébként nem vagyunk elég szépek, intelligensek, ambiciózusak, figyelmesek és odaadóak. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a szeretetünket nem a megfelelő embernek szeretnénk adni. Ilyenkor általában magunkat okoljuk, pedig elegendő lenne kívülről vizsgálni a helyzetet, és észrevenni, hogy a szeretett személy nem illik hozzánk.

olvass tovább

Miután eltűnnek a pillangók

A nagy szerelmeknél te is érezheted úgy, mintha pillangók verdesnének a gyomrodban, próbálva kitörni onnan. Butaság lenne azonban elvárni, hogy évekkel az első találkozás után is ugyanolyan csillapíthatatlan szerelmet érezz, mint akkor, amikor először megláttad a párod. De ne aggódj, mert van egy ennél még jobb érzés.

olvass tovább

Az igazi szerelem túlmutat a hibáidon

  • 2021. október 25.

A tökéletlenség és a szerelem kéz a kézben járnak Ebben a világban semmi sem jön teljesen úgy, ahogyan akarjuk. Ugyanez vonatkozik a romantikus kapcsolatokra is - két olyan ember között, aki messze nem tökéletes, de szeretik egymást. Két lélek, akik együtt vannak, de nem csak a szeretetért, hanem azért, hogy egymás tökéletlenségeivel harcoljanak, és így jobb és érettebb egyénekké váljanak.

olvass tovább

A párkapcsolati szünet csak elodázott búcsú?

Szívem, tartsunk szünetet, mondjuk rezignáltan, fáradtan. Energiánkat alattomosan elszívják a feszült csendek, az egymásba mérgezett tőrként döfött szavak, a parttalan viták, amikor befogott füllel sikít az egonk, és mindkettőnk a magáét hajtja. Dobáljuk a sérelmeket, pattog a szeretetlen-labda oda, vissza, ebben túl tehetségesek vagyunk.

olvass tovább

Miért nem azzal vagy, akivel jó? Ez a szabad akaratod?

Erre a kérdésre a legegyszerűbb válasz, az az lenne, hogy azért, mert fogalmad sincs mi is az. Hogy mi a mély szeretet. Természetesen azonnal lehet vitatkozni ezzel a kijelentéssel és melléállítani azt, az illúziókat kergető kijelentést, hogy ezt mindenki tudja, és bízzunk jobban az emberekben. Ez állna is, ha pontosan ugyan azt akarnánk képviselni, ami annyira elfogadott és belénk ivódott és a többség által követett, a felszínességet, vagyis a dolgok felszínem történő megélését és elfogadását.

olvass tovább

Amikor nem tudod, mi lesz, akkor kezdesz el élni

Rengetegen küzdünk különféle gátlásokkal, szorongásokkal, de csak kevesen merünk igazán beszélni róluk. Miért? Mert gyengeségeinket vállalni önmagunk előtt, csak az egyik része, ha úgy tetszik, könnyebbik fele az önismereti munkánknak. Sebezhetőségünket, tökéletlenségünket mások előtt is bátran feltárni, kockáztatván azt, hogy így talán majd kevésbé fognak szeretni minket, na, az a tényleges feladatunk oroszlánrésze, amiből a legtöbben szeretnénk is inkább jól kimaradni. De vajon szükségünk van-e olyan szeretetre, amit csak akkor érdemlünk ki, ha ilyenek meg olyanok vagyunk és így vagy úgy viselkedünk?

olvass tovább