A boldogság a tiéd
A segítő közhelyek támadásként zúdulnak rám, fájnak, mint a paintball lövés, védőfelszerelés nélkül. Örülj annak, amid van, kezdj el élni, az élet szép, mosolyogj, az élet csoda, az élet nem habostorta, többre vagy képes, mint gondolnád, mind mind eltalálnak, és lassan szitává lőnek, megmarad a helyük, és kegyetlenül fájnak. Nincs már erőm szólni sem, ne lőjetek, elég a közhelyekből, már rezisztens vagyok, telítődtem velük, nem veszitek észre?
olvass tovább