Kövess minket Facebookon.
Szilágyi Edina
Elvesztettem mindent, ami oly fontos volt az életemben. Mert Ő volt a legfontosabb, az életem legfőbb összetevője. Most azt érzem, hogy bármit megtehetek, hiszen veszteni valóm már nincsen, és ez félelemmel tölt el.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Az élet megannyi csodát rejt minden ember számára. És a sok-sok csoda közül - amelyeket egy egész élet áll rendelkezésünkre észrevenni, megismerni, és a szívünkbe fogadni - , egy mégis elkülönül, kissé kiemelkedik, de mégis a homályban bujkál. Ez volna az igaz szerelem, és az azt körülölelő bűvkör.
olvass tovább
Varga Emese
Nem mindenki történetében vagyunk olyan fontos szereplők, mint amilyennek gondoljuk magunkat. Fájdalmas igazság ez, de sajnos nem árt vele szembenézni.
olvass továbbSzámos oldalról meg lehet közelíteni a nőiség kérdését. Egy azonban bizonyos, egy nő, attól is lesz jó nő, hogy van tartása, és vannak határai. Hogy nem váltja fel az értékeit aprópénzre és tiszteli önmagát.
olvass továbbEgész életemben szorongással küzdöttem és éppen emiatt bizonyos helyzetekben jobban kezelem, mint másokat. Bonyolult múltam és gyermekkori traumám miatt sajnos különösen nehezen boldogulok a párkapcsolatokat illetően. Mindig nehéz kezelni a mentális egészségemet, de még nehezebbé válik, ha egy másik személy érzései és perspektívái is érintettek.
olvass tovább
Horváth Andrea
Egy igaz társ elvesztése, talán az élet egyik legfájdalmasabb pontja, ugyanakkor jó viszonyítási alap. Elfogadása, hogy nincs már többé, talán az egyik leghosszabb út, mert tudod, hogy keveseknek adatik meg ez az életben.
olvass tovább
Tóth Éva
Mai fekete-fehér világunkban az olyan tulajdonságok, mint az optimizmus és a naivitás nem hízelgő jelzők ránk nézve. Ha optimisták vagyunk, akkor építünk egy álomvilágot magunk köré, és hisszük, hogy „ez a világ minden világok legjobbika”.
olvass tovább
Dobos Amira
Ekkor Ő még nem tudta, sokat kérek, de ugyanakkor sokat is érek.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Életem során számtalanszor szembe jött már velem az a mondat, hogy: „Az embernek élete során csak egy Igaz szerelme van!” .Szerintem viszont ez baromság!
olvass tovább
Tóth Éva
Sosem értjük meg igazán, hogy mit jelent a „vágyak elengedése”-tézis, amíg nem merülünk bele az élet sűrűjébe. Hiszen eleinte minden állandónak hat, itt vannak a barátaink, családtagjaink, itt vagyunk egy fix közegben, ahol nem árthat senki nekünk, mert sosem vagyunk egyedül. De a változást senki sem kalkulálja bele.
olvass tovább
Tóth Éva
Dühödten vágom a poharat az asztal pereméhez. Nem sikerül minden úgy, ahogy vágyom. Most nem jó itt felejteni, ülni az asztal fölött, hallani a felesleges fecsegést, miközben szépen lassan kiürül az elmém.
olvass tovább
Dobos Amira
Ugyan már bemutatkoztam annak a Nőnek, aki előttem áll a tükörben, de még nem tudom, hogy szólíthatom Őt, hiszen még csak ismerkedek vele. Csodálom és tanulni akarok még tőle. Hiszen minden alkalommal amikor tükörbe nézek, látom Őt, aki erőt ad.
olvass tovább
Varga Emese
Rám villan a szemed a pohár felett. Szinte éket vág a retinádba az üveg csillanása, tekinteted szétterül rajtam, mint megannyi kérdőjel. Látom, azt kérdezed, vajon írok-e még rólad.
olvass tovább
Várszegi Réka
Mindannyian meg vagyunk akadva valahol. Ebben nincsen semmi szégyellnivaló és nem is kell letagadni. A felnőttség és a felelősségvállalás pont arról, szól, hogy erre rá merek nézni, felismerem és változtatok rajta. Még az sem baj, ha ez nem elsőre sikerül….
olvass tovább
Szilágyi Edina
Néha hiába mondjuk ki, hogy megbocsátunk, egyszerűen nem érezzük a szívünkben ezt az irgalmi állapotot. A megbocsátás egy hosszú folyamat, amelyben a léleknek meg kell küzdenie az őt ért sérelemmel.
olvass továbbVolt egy olyan pillanat. Amikor odalépett hozzám és kivett a kezemből minden önvédelmi fegyvert. Az önvédelmi fegyvereim jól működtek az elmúlt években, kiválóan forgattam a bizalmatlanság, a félelem, a gyanakvás és a zárkózottság kardját. Szemlesütve, görbült gerinccel álltam ott, és önszántamból adtam oda, beszélnie sem kellett hozzám, sem suttogva, sem meggyőzően, nem kellett kicsavarnia a kezemből, nem kellett, hogy ledobjam a lábai elé.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Túl nehéz és elérhetetlen. Ilyennek látjuk a világot sajnos sokszor, ezt nem tagadhatjuk le. „Mikor érem már el a csillagos eget is?” – kérdezzük magunktól. Pár hónap, pár év? Ugyan… Nincs időnk, mintha sose lett volna.
olvass továbbRosszul választottam. Nehéz ezt kimondani, de mégis igaz. Csak az igazságokkal az a baj, hogy nem szeretjük önmagunknak beismerni. Miért? Mert legtöbbször fáj. Fáj, hogy elszúrtuk.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Mi, emberek gyakran hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, azt a tényt, hogy az idő véges. Nem vagyunk eléggé barátai önmagunknak és természetesnek vesszük az életet.
olvass tovább
Tóth Éva
Mindannyian ismerünk olyan kiszámíthatatlan embereket, akik közelében megborzongva húzzuk össze a kabátot a legnagyobb hőségben is. A rejtett agresszorok sokáig képesek megtéveszteni és áltatni bennünket. Azt hisszük milyen elbűvölő modorú emberrel futunk össze, és észre sem vesszük az elején, mennyire nyíltan előkészített csapdába sétálunk bele önként. Aztán csapódik mögöttünk a ketrecajtó és nincs menekvés. Kezdődik a műsor.
olvass tovább
