Kövess minket Facebookon.
Barna Berni
Be kell látnom, hogy még nem voltam elég erős hozzád. Ahhoz, hogy ne higgyem azt, nekem kell megküzdenem a démonaiddal. Azokkal mindenki csak maga tud. És hiába vállalnék érted bármit, nevet csak te adhatsz a sötétségednek, a te gyermeked.
olvass tovább
Horváth Andrea
A félelemben tartott emberrel azt csinálsz, amit csak akarsz. Ez a manipulátor első gondolata, amikor ránéz az emberekre. A manipuláció legtöbbször a bántalmazás első jele, amelynek hatására az emberek többsége lefagy és elhessegeti a vészmegérzéseket a meglepettség következtében.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Minden ember életében eljön az a pont, amikor valami megváltozik. Amikor végérvényesen besokall attól, hogy más emberek bábúként rángassák. Mindannyian eljutunk előbb-utóbb oda, ahol már nem lesz elég egy bocsánatkérő üzenet, ahol már nem lesz elég egy ölelésbe bújtatott manipuláció.
olvass tovább
Varga Maja
Olyan környezetben nevelkedtem, ahol ha kimondom, hogy abúzus, akkor azt hiszik, hogy egy új ételkülönlegességet nevezek meg. Ahol az érzelmek megélése gyengeségnek számít, vagy igazából olyannak, amivel nem tudnak mit kezdeni. Ahol a negatív elnyomás a pozitív támogatás: annyira hangsúlyossá teszik az állandó családi szó jelentését, hogy a szabadság és a valódiasága helyett inkább fullasztó lesz.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Vannak olyan napok, amikor semmi másra nincs szüksége az embernek, csak pár épkézláb mondatra, melyek leveszik válláról a terhet, tartalmazzák az éppen neki szükségeset, és egy kicsit vigasztalják a lelket. Nehéz eltalálni kinek mi az aktuális, de talán sikerült felsorolni pár olyan gondolatfoszlányt, mozzanatot, melyekből szemezgethet az ember, és könnyen válogathat – talál olyat, amely a hasznára válhat:
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Emlékszem gyerekkoromból arra az alattomos érzésre, ami ott lappangott a mindennapjainkban, amit először nem vettem észre, amit sokáig nem tudtam szavakba önteni vagy megfogalmazni. Csak most, hogy már nem része az életemnek, tudom elmondani, mit is éreztem, mi volt az, ami sokszor megkeserítette a mézédes pillanatainkat. A diszharmónia.
olvass tovább
Barna Berni
Nagyon egyszerű a válasz. Azért mert nincs helye benned a mély érzéseknek. Azért, mert bár azt hiszed vannak valós érzelmeid, de ezek valójában nagyon ritkák, és arról ismered fel őket, hogy megrendítő és átalakító erejük van.
olvass tovább
Tóth Éva
Mindannyian ismerünk olyan kiszámíthatatlan embereket, akik közelében megborzongva húzzuk össze a kabátot a legnagyobb hőségben is. A rejtett agresszorok sokáig képesek megtéveszteni és áltatni bennünket. Azt hisszük milyen elbűvölő modorú emberrel futunk össze, és észre sem vesszük az elején, mennyire nyíltan előkészített csapdába sétálunk bele önként. Aztán csapódik mögöttünk a ketrecajtó és nincs menekvés. Kezdődik a műsor.
olvass tovább
Barna Berni
Már ki merem mondani. Szükségem van rád. Nem azért amiért szoktuk, hogy szükség van a másikra. Nem azért amit tanultunk. Nem a szokásos energiavesztéses játszmákhoz. Nem a drámákhoz. Nem azért mert nem bírom egyedül. Nem ezért.
olvass továbbAz élet időnként arra kényszerít minket, hogy feszegessük a saját határainkat, amitől reménytelennek és kilátástalannak érezhetjük a helyzetünket. Egyszerűen csak az az érzés kerít hatalmába, hogy túl sok, ami történik, és nem tudnunk mást tenni, mint azt remélni, hogy idővel el fog múlni a fájdalom, vagy a félelmünk, és ismét jól érezhetjük majd magunkat a bőrünkben.
olvass továbbNincs baj azzal, ha most csak fekszel némán az ágyadon. Üres tekintettel bámulod a plafont, és sírni kezdesz. Tudom milyen érzés. Tudom milyen az, amikor végtelenül egyedül érzed magad, elveszve, magányosan. Tudom milyen az, amikor minden próbálkozásodkor hinni kezdesz és aztán arccal esel neki a padlónak. Mert valami mindig van. Valami, ami megpörget és visszacsap.
olvass továbbKöszönöm a nehéz napokat, a fájdalmat a mellkasomban. A fejemben és lelkemben zajló káoszt, a hullámokat, a hegyeket és völgyeket. Köszönöm az éjszakákat, amikor nem tudtam aludni, mert a a szívem gyorsabban vert. Köszönöm az elárasztó könnyeket. És köszönöm, hogy akkor még nem értettem miről is szól ez az egész.
olvass tovább
Varga Emese
Ha valamit megtanultam az elmúlt években, az az, hogy a változás valóban a mi érdekünket szolgálja. Hogy hiába gyártunk kifogásokat, hiába hazudunk magunknak, mert van egy olyan erős formáló erő, amit akkor sem tudunk kikerülni, ha a paplan alá dugjuk a fejünk és betapasztjuk a fülünk. Ez pedig a fejlődés.
olvass tovább
Pilát Gábor
Legyen szó a legrosszabb vagy legjobb dologról, elmúlik. Erre nincs ráhatásunk. Amire viszont van, az az, hogy mennyire éljük meg a jelen pillanatot.
olvass továbbNagyon furcsa az élet. Néha magam sem tudom, hogy a dolgok, hogy tudnak ilyen gyorsan megváltozni. És ilyenkor jövök rá mégis arra, hogy tényleg semmi sem állandó. Hogy mindig, minden formálódik. Akár kívül, akár belül.
olvass továbbAz élet minden egyes napja értékes ajándék. Ezért kell az időt valaki olyannal töltened, aki mindig téged fog választani. Valakivel, aki igazán törődik veled és mindig az első helyre rak téged. Aki segít az összes viharon átjutni anélkül, hogy ítélkezne...
olvass továbbMindannyian úgy érkeztünk a földre, hogy a lelkünk szabad volt, hogy szeretet élt a szívünkben és nem lakoztak még olyan negatív érzések bennünk, mint a harag, a gyűlölet vagy a szégyen. Ezeket útközben "vettük" magunkra és a különféle emberekkel történt interakcióink során épültek be a személyiségünkbe. De nem muszáj annak lennünk, ami történt velünk, bármelyik nap dönthetünk úgy, hogy lesz, ami lesz, mi holnaptól akkor is szabadok leszünk.
olvass tovább
Dr. Németh Eszter
Avagy 21. századi szeretetéhség, melyre talán most mindennél jobban vágyunk. Hajtjuk a szeretet, szaladunk utána, könyörgünk érte, magunkhoz akarjuk szorítani, és mégis éhínséget érzünk ott legbelül. Ha az otthonunkban szeretet honol, mindenünk megvan.
olvass tovább
Varga Maja
Rosszak voltunk. Rossz irányba mentünk. Hazudtunk, gyilkoltunk, szembe köptük nem csak a másikat, hanem saját magunkat is. Isteneket és Istennőket játszottunk. Azt hittük, hogy következmények nélkül bármit megtehetünk. Romboltunk, éltünk, de EGO-val lélegeztünk. Felvettünk egy maszkot, ami mögé igazán senkit sem engedtünk be, néha még saját magunkat sem.
olvass továbbAmikor a lelkünk háborog, akkor nehéz boldogan tekinteni a világra. A gyógyulás egy hosszú folyamat, azonban vannak jelzésértékű érzések, melyek azt mutatják, hogy már jó úton járunk a teljesség felé.
olvass tovább
