Kulcsszó keresés /


Miután elvesztettem a reményt

Azt mondják, a remény hal meg utoljára. Na, persze. Meg tud az halni sokkal hamarabb. Ha csak egy kis időre is, de holtan heverhet az ölünkben és akkor nézhetünk, hogy mi jön ezután. A nagy semmi. Vagyis először, tényleg az van, egy nagy semmi. Aztán meg a: Na, és? Végül a remény aprócska holttestét berakod egy inkubátorba, kiveszed a jégkrémet a hűtőből, kis falatokban kanalazod. Lesed az óramutató kattogását. Már nem is idegesít. Szép csendben várod, hogy a remény újra életre keljen, majd az első szívdobbanása újra beindítsa a test működését és az inkubátor csipogni kezdjen.

olvass tovább

'Miután elvesztettem édesapámat, úgy éreztem már semmi sem lesz ugyanaz.' - A szülő elvesztését követő érzések

  • 2023. november 01.

Egy hirtelen érzés, ami tudatosítja benned, hogy a szüleidet senki nem fogja pótolni. Mind tudjuk, hogy az elmúlás az élet rendjéhez tartozik, azonban amikor elérkezik a felismerés, hogy soha többé nem tudsz velük beszélni vagy átölelni őket, tudatosul benned, hogy ezen a ponton valami megváltozott. Édesapám elvesztése mélyen bennem van, annak ellenére, hogy már tisztább a fejemben a kép. Megosztom veletek azokat az érzéseket, amelyen én is végigmentem.

olvass tovább

Minden nőnek, aki elvesztette önmagát, egy manipuláló, mérgező férfi miatt

A szerelem egy igazán furcsa dolog. Élénkít, ösztönözhet, növekedhet, és minden nap jobb lehet. De sajnos össze is törheti reményeit, és el is pusztíthatja az önérzetét. Biztos veled is megtörtént már, hogy annyira tisztán, mélyen, és intenzíven szerettél egy férfit, hogy azt gondoltad: “igen, ő az, ő az igazi”. Szerelmes voltál valakibe. Szerelmes egy manipulatív, mérgező férfibe.

olvass tovább

Miután félrelépett

Elvesztettem mindent, ami oly fontos volt az életemben. Mert Ő volt a legfontosabb, az életem legfőbb összetevője. Most azt érzem, hogy bármit megtehetek, hiszen veszteni valóm már nincsen, és ez félelemmel tölt el.

olvass tovább

Érzelmi rabság

Mikor látod be, hogy vége? Miért játszod velem és közben önmagaddal ezt a régen elvesztett csatát? Vívod ezt a kínt, harcolsz magaddal ellenem közben csak észre kéne venned és elfogadnod, hogy a részed lettem. Már késő a “ha” meg a “majd”. Tényleg nem látod? Nincs már útja a kapcsolatunknak. Azt hiszed nekem nem fáj? – gondold azt.

olvass tovább

Elvesztettük az érzelmek felett az irányítást

Azt gondoltuk, hogy menni fog, ebben az esetben most nem veszítjük el a kontrollt. Mantráztam magunknak és egymásnak, hogy most úgysem ragadnak magukkal az emóciók, hiszen nem olyanok a körülmények, és különben is, nem illünk össze. Aztán egyszer csak arcon csap az igazság: hiába helyeztük racionális alapokra az egészet, mégis sikerült érzelmekkel beleélni magunkat a történetbe. Még akkor is, ha ez csak illúzió volt.

olvass tovább

Rövid lista azon dolgokról, melyeket önmagam elvesztésekor tapasztaltam

  • 2021. szeptember 28.

Néha elfelejtjük, hogy az önmagunknak adott figyelem éppen olyan prioritás kellene, hogy legyen, mint a másoknak adott figyelmünk. Sokszor olyan élethelyzetbe kerülünk, hogy szétforgácsolódunk és a végén arra döbbenünk rá, hogy teljesen elvesztettük önmagunkat. Én is megtapasztaltam mindezt, így sorba vettem, hogy mi mindenről feledkeztem meg, amiről nem szabadna...

olvass tovább

Az élet elmegy mellettünk

  • 2021. augusztus 25.

A napokban pont azt meséltem egy barátnőmnek, hogy nem akarom, hogy az élet elmenjen mellettem. Nagyon furcsa, de ennek a mondatnak hihetetlen súlya van. Azzal indokoltam, hogy: - így is odaadtam csak úgy két és fél évet egy betegség kapcsán „potyára” az Életnek, és most szeretnék magamnak és a boldogságnak adni valamennyit végre. Erre ő azt felelte: Nem gondolod, hogy ez is érted történt meg?

olvass tovább