Kulcsszó keresés /

A szeretet 4 pillére a buddhizmus szerint

Mindenki máshogy mutatja ki a szeretetét, és mindannyian máshogy értékeljük a felénk áradó szeretetet. A szeretetnyelvünk, mely alapján adjuk és fogadni tudjuk a szeretetet mindenkinél máshogy működhet. Van, akinek a szavak többet jelentenek a tetteknél, és fordítva. Ezek az utak, a szeretethez fűződő személyes kapcsolatainkról szólnak. A buddhista tanok szerint, az egyetemes szeretetnek, és annak természetes áramlásának 4 megnyilvánulási formája van. Lássuk melyek ezek!

olvass tovább

Én az elfogadásban hiszek - És te miben?

Semmi sem visszataszítóbb számomra, mint az olyan ember, aki a saját fejébe zárva él és a fenekéből kihúzni azt képtelen. De nem az a bajom vele, hogy így létezik bele a nagyvilágba, hanem az, hogy nem akarja hagyni másoknak sem, hogy másképp/jobban élhessenek.

olvass tovább

Miért szorítjuk keretek közé az ambivertált személyiségeket?

Manapság könnyebb a jól bevált, berögződött és ismert dolgokhoz tartanunk magunkat. Legyen szó egy receptről, a kedvenc karácsonyi filmedről, vagy egy hobbiról. Talán ez még nem is feltétlenül nagy probléma – gondoljuk magunkban - , de így tennénk akkor is, amikor az emberi kapcsolatainkat és személyiségünk diverzitását vizsgáljuk?

olvass tovább

Hogyan döntesz? Fogod majd a kezem, ha öreg leszek?

Ma reggel sétáltam be a munkahelyemre, és láttam egy idős, bőven 80 év feletti párt, akik egymás kezét fogva indultak útnak a szomszéd háztömbből. Elgondolkodtam, hogy mindegy, hogy egészségügyi sétára vagy a napi bevásárlást elintézni indultak-e el, valamiért megmaradt bennük a vágy és az igény arra, hogy a mai napig egy testi érintéssel jelezzék önmaguk és a világ számára: mi egyek vagyunk, összetartozunk.

olvass tovább

Boldogság – a társadalom által elfogadott, kényszeres normatíva

A legtöbb ember bizony egyöntetűen azt mondaná, hogy boldog akar lenni. Azt akarjuk, hogy a gyerekeink boldogok legyenek. Azt akarjuk, hogy a házastársunk, szerelmünk, barátaink, családtagjaink mind, egytől egyig, boldogok legyenek. Ezért aztán, sokszor szinte érthetetlen, ha valaki mégsem így érez. Ha valaki nem boldog.

olvass tovább

A testedet folyamatosan szeretned kell?

Mintha attól függne egy jó párkapcsolat, hogy a felek olyanok, mintha éppen most léptek volna ki egy divat magazinból. Hogy is vagyunk mi Nők? Akármennyire is tisztában vagyunk magunkkal, akkor is vannak olyan napok és időszakok, amikor nem vagyunk elégedettek a testünkkel. Akkor is vannak olyan időszakok az életünkben, amikor nem jó érzéssel tölt el minket a tükörbe nézés, vagy a ruhapróbálás a boltokban, a melltartóról nem is beszélve. Amikor azt is nehezünkre esik elhinni a párunknak, amikor azt mondja, hogy mennyire szép vagy.

olvass tovább

Az elfogadást be kell építened az életedbe

Itt van az ősz. A legmeghatározóbb védjegyét ennek az évszaknak számomra, mégis a levelek sokszínű árnyalatai jelentik.

olvass tovább

Figyelmesség - Oda-vissza, vagy sehogy

Minap olvastam egy bejegyzést egy férfitől, aki azt nehezményezte, hogy egy örömteli együttlét után miért egyedül ette még az aktuális szeretője a gyümölcsöt az ágyban és miért nem kínálta meg őt is a nő a gyümölccsel. Megosztotta gondolatait azzal kapcsolatban, hogy a figyelmesség, az adás képessége mennyire fontos egy férfinek egy férfi-női viszonyban.

olvass tovább

Az önbecsülésem miatt nem állok be a sorba

Mit látsz, ha belenézel a tükörbe? Én egy olyan nőt, aki nem akar megalkudni. Aki nem tökéletes, sose lesz az, főleg, ha benned kevés a szeretet, de már nem is akar tökéletes lenni.

olvass tovább

Minden problémára három megoldás van: elfogadás, változtatás, elengedés - Buddhista tanítások a léleknek

Mind törekszünk a lelki békénk megtalálására. Azonban vannak napok, amikor nem látjuk a kiutat. A most következő buddhista tanítások mindannyiunknak segíthetnek pont az ilyen napokon.

olvass tovább

Nincs jogod elhasználni az érzéseimet csak azért, mert nem mersz önmagaddal szembenézni

Azt mondja, eltűntem, és érzed a súlyát annak, ahogy rád igyekezne rakni a terhet, mert még mindig nem érti, miért is szükséges önmagunkkal szembenézni. A saját képzelt valóságát, a valódiságtól való menekülésben van még mindig ahelyett, hogy felvállalja azt is, ami róla szól és nem csak rólam, nem csak a másikról. Meg sem hallja a másikat, hiszen nem kompatibilis azzal, ami a fejében zajlik. Mennyire hajlamosak vagyunk – mindenki, kivétel nélkül – ennyire bezárni magunkat, nem igaz? Lezárni valahogy a problémának tűnő kapcsolatokat, érzéseket, a másikat tűzve olykor a nyársra, persze, amikor megengedjük magunknak a feldolgozásokat, akkor a következő szintek egyike a beismerés lesz, amikor is megvalósul az, hogy valójában pont annyira vagyunk mindketten hibásak, amennyire senki sem. Külön emberek vagyunk, külön szívvel, múlttal, belső iránytűvel: mások a normalitásunk, az elfogadásaink, a megszokásaink, a megküzdési szokásaink. De ide el kell érni: a gyógyulást el kell kezdeni. Visszatérve az első mondatokhoz: a másik önmaga védekezésében hamisnak tartja, hogy minden két emberen múlik olyan szinten, hogy egymás viselkedését reagáljuk le tudat alatt. Nemcsak verbális, hanem fizikai párbeszéd is zajlik azok emberek között, akik az adott kapcsolatban vannak. Ha konstans szorongás van bennem miattad, akár 1%-ban is, és ezért nincs meg az a teljes bizalom, akkor igenis meg kell vizsgálni a másiknak is, hogy mit tesz ő ezért? De fordítva is igaz. A kapcsolatok párbeszédek: hangosan és halkan egyaránt, s ha ez nem működik, akkor fog minden kicsúszni a lábunk alól. Egymásra reagálunk. A barátság, egy szerelmi kapcsolat is két ember folytonos kommunikációja akkor is, ha a látható térben éppen csend van és káosz.

olvass tovább

Ne az okokat keresd, inkább sodródj a lehetőségekkel

Szeretjük mindennek az okát keresni, és hinni, hogy van is mindennek. Szeretjük azt hangoztatni, hogy ha valaki nem olyan dolgokra vágyik, ami elüt a tömeg vágyaitól- biztos van valami oka, valami trauma, ilyesmi - persze mindent erre fogunk már a modern világban..

olvass tovább

A krónikus önszeretethiány tönkreteheti az életed

Maximalizmus, megfelelési kényszer, túlzott önkritika, önostorozás… a krónikus önszeretethiány néhány jellemző tünete. A probléma mélyen, a személyiségünk alapjainál gyökerezik. Ahol normál esetben egy egészséges önszeretet tápláló talaját találjuk, ott krónikus önszeretethiány esetén egy soha-be-nem-tömhető „lyuk” tátong. Az alanyi jogon járó szeretet és elfogadás helyén az a meggyőződés áll, hogy „tennem kell valamit azért, hogy jó legyek”. A rengeteg teperés, munka, energia-befektetés viszont nem tömi be a „lyukat”, nem hozza meg a „jó vagyok úgy, ahogy vagyok” érzését – legfeljebb csak rövid időszakokra. De akkor mi a kiút ebből az állapotból?

olvass tovább

A nőkben rejlő fegyver

A minap az edzőteremben pont a legnagyobb tömegben sikerült érkezzek ami azt jelenti, hogy a női öltöző ilyenkor zsúfoltságig tele. Kicsit szemlélődtem, üres szekrényt kerestem majd leültem, vártam, hogy oszoljon a tömeg. Eközben érdekes észrevételek jöttek.

olvass tovább

Egy kontrollmániás nem tudja mit jelent igazán szeretni

Aki irányításmániában szenved, az leginkább az élettől fél. Attól, hogy megszeretik, és hogy ő majd viszontszeret. Attól a pillanattól elveszíti a kontrollt, a valódi, egymásban feloldódó szeretetben ugyanis nem létezik kontroll. Az irányításmániás jól tudja ezt, mert ha végre megadja magát, akkor függeni fog, a másik szeretetétől, figyelmétől, elfogadásától.

olvass tovább

Az elfogadás ereje

Vajon a kiegyensúlyozott, boldog élet, tényleg csak választás kérdése? Mégis hogyan lehet fenntarthatóvá tenni a harmóniát az életünkben? Mit lehet kezdeni azzal a sok belső ellentmondással, küzdelemmel a lelkünkben? Hogyan tanulhatjuk meg uralni az életünket, de legfőképpen a félelmeinket, hogy azok ne telepedjenek rá mázsás súlyként a hétköznapjainkra? Talán tényleg minden csak belső nézőpont és hozzáállás kérdése, elfogadásé. Na és persze sok gyakorlásé.

olvass tovább

Színt visznek a mindennapokba – bárki megvásárolhatja az autista művészek illusztrációival díszített különleges tárgyakat

Eddigi legnagyobb volumenű projektjébe vágott bele az Autistic Art Alapítvány annak érdekében, hogy egy nagylelkű partnernek köszönhetően minden eddiginél magasabb szintre emelje eddig is sikeresen működő aukciós kezdeményezését az autizmussal élő fiatalok és családjaik megsegítésére. Az általuk támogatott otthonokban élő művészek alkotásaival díszített mindennapi használati tárgyak az autizmus sokszínűségére és a társadalmi elfogadás fontosságára hívják fel a figyelmet – és nem mellesleg bárki megvásárolhatja őket az immár hagyományossá vált művészeti árverésükön.

olvass tovább