Meg kell érned az egészséges kapcsolathoz
Egy felnőtt – felnőtt kapcsolat más. Ahhoz viszont, hogy képesek legyünk kellő érettséggel belemerülni, önmagunknak is elég éretté kell válnunk.
olvass továbbEgy felnőtt – felnőtt kapcsolat más. Ahhoz viszont, hogy képesek legyünk kellő érettséggel belemerülni, önmagunknak is elég éretté kell válnunk.
olvass továbbMost arról írok, amikor nem tudjuk, nem akarjuk észrevenni, hogy mindaz, amit adni tudunk a másiknak, az neki kevés. Nem értékeli, mást akar, saját koncepciója van arról, hogy neked milyennek kellene lenned ahhoz, hogy szeretni tudjon. És ha mi ennek ellenére önmagunk vagyunk, netán megfelelve még többet adunk, még jobban gondoskodunk, még nagyobb szeretettel fordulunk hozzá, az baromira idegesíti, mert szerinte gyenge, mert nem ismerős, egyszerűen nem elég neki.
olvass továbbA mai spirikultuszban szokás beleragadni abba a kényelmes kifogásba, hogy „nem baj, minden úgy, lesz ahogy lennie kell!” Valójában, ez csak részben igaz, és ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, akkor be kell hogy lássuk, ez egy báránybőrbe bújt kifogás, hogy hogyan hátráljunk ki a felelősség alól. Az életünket mi teremtjük, bár igaz, az Univerzum is jelentősen besegít, de egyszer eljön az pont, amikor pontosan azért koppint a fejünkre, hogy vegyük észre, ne várjuk a sült galambot, ha szeretnénk valamit.
olvass továbbAzt mondja, eltűntem, és érzed a súlyát annak, ahogy rád igyekezne rakni a terhet, mert még mindig nem érti, miért is szükséges önmagunkkal szembenézni. A saját képzelt valóságát, a valódiságtól való menekülésben van még mindig ahelyett, hogy felvállalja azt is, ami róla szól és nem csak rólam, nem csak a másikról. Meg sem hallja a másikat, hiszen nem kompatibilis azzal, ami a fejében zajlik. Mennyire hajlamosak vagyunk – mindenki, kivétel nélkül – ennyire bezárni magunkat, nem igaz? Lezárni valahogy a problémának tűnő kapcsolatokat, érzéseket, a másikat tűzve olykor a nyársra, persze, amikor megengedjük magunknak a feldolgozásokat, akkor a következő szintek egyike a beismerés lesz, amikor is megvalósul az, hogy valójában pont annyira vagyunk mindketten hibásak, amennyire senki sem. Külön emberek vagyunk, külön szívvel, múlttal, belső iránytűvel: mások a normalitásunk, az elfogadásaink, a megszokásaink, a megküzdési szokásaink. De ide el kell érni: a gyógyulást el kell kezdeni. Visszatérve az első mondatokhoz: a másik önmaga védekezésében hamisnak tartja, hogy minden két emberen múlik olyan szinten, hogy egymás viselkedését reagáljuk le tudat alatt. Nemcsak verbális, hanem fizikai párbeszéd is zajlik azok emberek között, akik az adott kapcsolatban vannak. Ha konstans szorongás van bennem miattad, akár 1%-ban is, és ezért nincs meg az a teljes bizalom, akkor igenis meg kell vizsgálni a másiknak is, hogy mit tesz ő ezért? De fordítva is igaz. A kapcsolatok párbeszédek: hangosan és halkan egyaránt, s ha ez nem működik, akkor fog minden kicsúszni a lábunk alól. Egymásra reagálunk. A barátság, egy szerelmi kapcsolat is két ember folytonos kommunikációja akkor is, ha a látható térben éppen csend van és káosz.
olvass továbbSoha nem szabadna bűntudatot éreznünk, hogy úgy cselekszünk, ahogyan nekünk a legjobb. Sajnos sokszor alárendeljük magunkat emberi kapcsolatainkban és emiatt önmagunkról is kicsit lemondunk. Holott nagyon fontos tudni azt, hogy a prioritási listánk elején magunknak kell szerepelni. Nem beszélve arról, hogy az az emberi kapcsolat közel sem nevezhető jónak, ahol azért szeretnek minket, mert mindig az ő kedvükben járunk.
olvass továbbA kapcsolatunk azt gondoljuk vegytiszta, és lelki értelemben nem is vágyunk másra. Miért is tennénk, mégis az évek, a rutin, a ritkuló minőségi idő, a beszürkült hétköznapok kifelé fordíthatják a figyelmünket, ha engedjük. Valójában nem a helyzetet, vagy a társunkat unjuk ilyenkor halálosan, hanem önmagunkat, és nem is az a másik fél vonz, hanem az izgalmas, bizsergető érzés, hogy vele mások lehetünk, másnak, újnak élhetjük meg önmagunkat.
olvass továbbNéha nehéz értelmet és célt találni ebben a nagy nyüzsgésben. Annyi időt töltünk munkával és más elfoglaltságainkkal, hogy elfelejtünk megállni és önmagunkba nézni, felfedezni, mit is akarunk az életben. Szerencsére a bölcsek és a misztikusok az évek során ugyanerre a problémára keresték a válaszokat és a gyakorlásaik révén végül értékes, bölcs felismerésekkel gazdagodtak. A Zen buddhizmus nagymértékben hozzájárul a mai ember gondolkodásához, hogy mind békés és boldog életet élhessünk.
olvass továbbTele van a világ királyfikkal és királylányokkal, egymást kergetig, de a nő Férfit akar, a férfi Nőt és nem értik együtt miért nem megy nekik. Pedig a válasz egyszerű, nincs kész Nő és nincs kész Férfi, nagy betűs N-el és nagybetűs F-el, melyek betöltenék valódi szerepüket nem csak egy kapcsolatban, hanem az élet hétköznapjaiban és a világunkban. Gyámoltalanul, esetlenül és kiegyensúlyozatlanul vagyunk önmagunkban vagy akár valaki mással. Ugyan hogy lehetnek egymás nagy betűi, mikor két sebzett ember egymásra akad, de csak elvenni akarnak, adni nem, és saját szerepüket is hibásan áramoltatják kifelé?
olvass tovább"Én ezt nem tudom megcsinálni! Ehhez én kevés vagyok! Nekem úgysem fog sikerülni!” Ugye ismerjük ezeket a mondatokat? Könnyű önkritikusnak vagy türelmetlenek lenni, amikor olyan célokat tűzünk ki, amik a jelenben (még) elérhetetlenek. A perfekcionizmus óriási ok az önkritikára. A másokkal való összehasonlítás a másik módja, hogy önmagunkat teljesen összenyomjuk, bíráljuk és alulértékeljük.
olvass továbbSok gyógyítást a kapcsolatainkon keresztül kapunk, legfőképpen a párkapcsolatainkon keresztül. A szerelem valójában nem fájdalmas, nem valami próbatétel, hogy ha majd megcsókoltad a varangyos békát, csak akkor kaphatod meg a hercegedet. Az igazság az, hogy a feleslegesen cipelt poggyászaink, a múltbéli sérelmeink, hitrendszereink, az önmagunkról alkotott negatív gondolataink akaszthatnak még meg, tarthatnak még távol a boldog, beteljesült szerelem megtapasztalásától.
olvass továbbAz utóbbi évek rohanó tempójában egyre többen keresik a lassabb, tudatosabb életmód lehetőségét. A slow living mozgalom nem újkeletű, de ma különösen aktuális, ahogy a mindennapi stressz és nyomás próbálja meghatározni az életünket. De mit is jelent valójában a slow living, és hogyan alkalmazhatjuk a mindennapjainkban?
olvass továbbMi emberek, sokszor nagyon intelligensen megmagyarázzuk önmagunknak, a külvilágnak, hogy miért nem alkalmas most az időpont arra, hogy felszabadítsuk önmagunkat. Az ellenállással tulajdonképpen ki az igazi vesztes? Az élet vagy mi? Milyen kifogásokkal hátráltatjuk a növekedésünket, önmagunkat és hogyan építünk magunk köré még nagyobb kerítést?
olvass továbbTalán nem kell mindennel szembenézni, de néhány dologgal igen. A konfrontációtól való félelem egészségtelen helyzetekben tarthat téged és megakadályozhatja az érzelmi és mentális fejlődésedet is. A konfrontációtól való félelem eredhet az önmagunktól való félelemből vagy a szóban forgó személytől való félelemből. Még az is előfordulhat, hogy bizonytalanok vagyunk a helyzetben vagy abban, hogy érdemes-e konfrontálódnunk.
olvass továbbManapság az elengedés instant világát éljük, azonban azt tudni kell róla, hogy ez nem több egy hamis mantránál. A múltat nem lehet csak úgy elengedni. Attól függően ki milyen nehézésgekkel nézett szembe a mútban, kell dolgozni rajta és önmagunkon akár külső segítség bevonásával.
olvass továbbMindannyian ugyan azt szeretnénk egy kapcsolatban, kölcsönös érzelmeket, megbecsülést, tiszteletet, bizalmat, nyitottságot, növekedést. Mind arra vágyunk, hogy egy kapcsolatban önmagunk lehessünk és hogy a szeretett társ, elfogadjon minket, lássa az értékeinket, ahogyan mi is látjuk a másik értékeit.
olvass továbbMíg egyesek határozottan tudják, hogy kik ők, mások úgy érezhetik, hogy nem igazán ismerik valódi önmagukat. Az önmagunkban való bizonytalanság érzése néha változó identitásérzethez vezethet.
olvass továbbA mai felgyorsult világban egyre több dolgunk akad, egész életvitelünk nyüzsgő és felgyorsult, amivel nincs is semmi baj. Szeretek nyüzsögni, élni az életet a lehető legteljesebben. Azonban ha már feltöltekezni sincs időnk, önmagunkra nem tudunk időt szánni, hogy űzzük vagy megtaláljuk azt a tevékenységet, ami visszatölt bennünket, könnyen túlhajszolhatjuk magunkat, aminek lelki és egészségügyi következményei is lehetnek.
olvass továbbHogyan lehet a mérgező embereket távol tartani? Ez sokunk fejében megfordul és a válasz az minden esetben a határaink meghúzásával lesz. Valószínüleg nem leszünk sok emberrel körülvéve ezek után, maximum kevés, de igaz emberrel, viszont lesz egy pajzsunk önmagunk előtt a mérgező emberek fullánkjaival szemben.
olvass továbbA hűség lemondás. Lemondás pillanatnyi vonzó érdekeinkről korábbi döntésünk és adott szavunk nevében. Önmagunkba vetett hitünk próbája is, megmutatja, mennyire bízunk döntésünkben, hogy akkor sem térünk le a választott útunkról, ha a távolban már csak pislákolnak az irányfények. A hűség érték. Sokan oly mértékben elveszítették a becsület, a tartás, a tisztesség irányfényét, hogy már fel sem tűnik, ha másoknak megmaradt.
olvass továbbMi lenne, ha kesergés helyett úgy definiálnánk az egyedüllétet, mint életünk legfontosabb személyével eltöltendő időszakot - aki pedig nem más, mint önmagunk. Mi lenne, ha nem sóhajtozással töltenénk a szombat estéket, hanem valami hasznosabbal: a saját világunk felfedezésével.
olvass tovább