Itt találtam meg önmagam
Fitt Rencsi vallomása Vaszary Jánoshoz fűződő rokonságáról és szicíliai életéről.
olvass továbbFitt Rencsi vallomása Vaszary Jánoshoz fűződő rokonságáról és szicíliai életéről.
olvass továbbÉletem jelentős részében kerestem, pontosan sosem tudtam, hogy igazán mit, csak azt, hogy mennem kell, valami hajtott belül. Úgy éreztem meg kell értenem a miérteket, a hogyanokat, az életem szereplőit, és az okokat, amiért ők részesei lettek a történetemnek és megértenem a saját szerepemet ebben a nagy egészben. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy ezek a kérdések bennem sosem érnek el nyugvópontra, sosincs elég belőlük, hogy azt a lelki békét, amit annyira kutattam, nem hiszem, hogy valaha is fellelem és én végül megérkezek oda, ahová annyira szerettem volna önmagamban eljutni.
olvass továbbAz önbecsülésnek semmi köze a tökéletességhez. Ha önbecsülésem reális és egészséges, és pozitív viszonyban vagyok önmagammal, akkor belső szépségem, békém, csendes magabiztosságom ragyogtat.
olvass továbbAz elmúlt időben elgondolkodtam azon, hogy vajon meddig vagyunk képesek elmenni? Mennyi az, amit még magunkkal meg tudunk tenni úgy, hogy közben pontosan tudjuk nem cselekszünk megfelelően. Tudjuk, érezzük már rég szorít a cipő, de a változás még talán bennünk nem érett meg.
olvass továbbMár nem haragszom és nem neheztelek a múltra, hanem megtanultam, hogyan ássak a lelkem legmélyéig, és gyógyítsam sérüléseimet.
olvass továbbSokszor úgy érezzük, hogy mindazt, ami bennünk van, senki sem érti meg. Küzdünk és harcolunk önmagunk ellen, a belső démonjain ellen. Időközben pedig elfeledkezünk arról, hogy vannak dolgok, amiket éppen elég lenne csak elfogadni és a megfelelő helyre tenni magunkban. Amikor ezt felismertem, rájöttem segíthetek önmagamon, ha eszerint élem az életem. Ezeket a dolgokat fogadtam tehát el magammal kapcsolatban:
olvass továbbAmennyiben becsülöm önmagam, jól is bánok magammal, aligha fogom megengedni, hogy te rosszul bánj velem, és nem fogok félni attól, hogy ha magamat szükség szerint meg kell védenem. A helyes önbecsülés segít, hogy ne bántalmazzanak, de abban is, hogy ne váljunk bántalmazóvá - írja Pál Ferenc - A szorongástól az önbecsülésig című könyvében, mely mindenkinek ajánlott olvasásra, aki hadilábon áll a magába vetett hitével és/vagy olyanokat is elhitt önmagáról, aminek a fele sem volt igaz. A legtöbben egyébként ebbe a csoportba tartozunk. Sebeket hordozunk, szorongunk és a boldogságról álmodozunk.
olvass továbbAz út, amin járok, az enyém, de soha nem lesz egyenlő velem, csak a tapasztalásom játszótere, ahol felfedezhetem az élet sokszínűségét és megtanulhatom kibontakoztatni önmagamat.
olvass továbbNagyon furcsák tudnak lenni az emberek. Hihetetlen, hogy mennyi embernek van két arca. Egyik, amelyikkel rád mosolyog, a másik, amivel hátba szúr. Elég jó ember ismerőnek tartom magam, és az élet eléggé megedzett ahhoz, hogy tudjam, ki hazudik a szemembe, és ki nem. Sajnos volt, és a mai napig van benne tapasztalatom bőven, de már nem érdekel. Már nem izgat ki, mit gondol rólam. Hiszen senki sem tökéletes. Csak ezt sokan elfelejtik.
olvass továbbEleinte konokul ellenálltam, önzőn csak önmagamat védtem, a saját lelki egészségemet védelmeztem, mert tudtam, hogy majd drágán megfizetek ezért a szerelemért. Ízekre tép majd kíméletlenül, kicsontoz, elveszi belőlem, ami kell, és tiszta, nemes emberi tulajdonságaimat viszi emlékül. Értőn kibányássza, felszínre hozza a gyenge nőt, én meg hagyom, hogy ő megszelídítsen, hogy megmentsen, hogy férfi legyen.
olvass továbbA boldog párok valóban sokkal többet látnak egymásban, így tudnak fejlődni, egymást folyamatosan emelni. Aki szeret, az mindig szebbnek, többnek, szeretetreméltóbbnak, jobbnak, nemesebbnek látja majd a társát, mint ami valójában, és ez így van rendjén, kár tagadni, vagy belemagyarázni bármi mást.
olvass továbbAmennyiben becsülöm önmagam, jól is bánok magammal, aligha fogom megengedni, hogy te rosszul bánj velem, és nem fogok félni attól, hogy ha magamat szükség szerint meg kell védenem. A helyes önbecsülés segít, hogy ne bántalmazzanak, de abban is, hogy ne váljunk bántalmazóvá - írja Pál Ferenc - A szorongástól az önbecsülésig című könyvében, mely mindenkinek ajánlott olvasásra, aki hadilábon áll a magába vetett hitével és/vagy olyanokat is elhitt önmagáról, aminek a fele sem volt igaz. A legtöbben egyébként ebbe a csoportba tartozunk. Sebeket hordozunk, szorongunk és a boldogságról álmodozunk.
olvass továbbA hűség döntése csendes, belső ünnepség, önmagamnak tett ígéret. Semmilyen Isten és ember előtt köttetett fogadalommal nem függ össze, nem függ össze csinnadrattás esküvővel és bármilyen egyház előtt tett holtomiglan-holtodiglan ígérettel. A fogadalmat egyedül teszem, szívemre tett kézzel, vagy a nélkül, a lényeg, hogy valójában nélküle állok ott és akkor, mert a hűség egyszemélyes jelenlét. Csakis magamhoz maradok hű, ha hozzá hű leszek.
olvass továbbNekem is van múltam és lesz is még. De már nem fáj, már nem ijeszt meg visszatekintenem. Mert a múltam is én vagyok. Mostanra már tudom, hogy az összes megtörtént pillanata segített abban, hogy önmagam legyek, és azzá váljak, aki valójában vagyok.
olvass tovább„Kérlek, ne akard annyira görcsösen!” – talán ez lenne a legfőbb mondat, amit elmondanék magamnak, ha visszamehetnék az időbe, hogy figyelmeztessem a „tudatlan én”- t.
olvass továbbEgyedülálló. Ez azt jelenti, hogy egyedül állok a világban, magamra hagyatkozom, a saját támaszom, társam, barátom vagyok. A legnagyobb bizalmasom. Nem verem át magam, csak néha, de később biztosan őszintén beismerem a lelkemnek, ha hibáztam. Ha jól nézek ki, minden hátsó szándék nélkül megdicsérem a külsőm, nem akarom saját magam átlátszó indokokkal ágyba vinni. Azt és akkor csinálok, amit, és amikor szeretnék, nem kell elnézést kérnem, nem kell szabadkoznom.
olvass továbbSokszor úgy érezzük, hogy mindazt, ami bennünk van, senki sem érti meg. Küzdünk és harcolunk önmagunk ellen, a belső démonjain ellen. Időközben pedig elfeledkezünk arról, hogy vannak dolgok, amiket éppen elég lenne csak elfogadni és a megfelelő helyre tenni magunkban. Amikor ezt felismertem, rájöttem segíthetek önmagamon, ha eszerint élem az életem. Ezeket a dolgokat fogadtam tehát el magammal kapcsolatban:
olvass továbbHiányzol, annyira hogy nem tudom szavakba önteni. Mégsem kereslek. Büszkeség? Tartás? Talán csak elegem lett a talányokból, és úgy döntöttem elsétálok, amíg még megőrzöm önmagam és az önérzetem sem zúzod szét.
olvass továbbMarcellina, a '80-as évek egyik legismertebb hazai sztárja, egy hihetetlenül fájdalmas és hosszadalmas időszakon van túl. Miután hangszalagjainak bevérzése miatt teljes némaságra kényszerült, az énekesnő számára a csend egyenlő volt a pokollal. „A hangom nélkül elveszítettem önmagamat is” – vallotta be őszintén. Egy hónapnyi abszolút némaság, amit Dr. Kiszel Csilla szakorvos írt elő, majd még jönnek majd a további csendesebb hetek… Számára ez nagy próbatétel.
olvass továbbMég most is emlékszem azokra a hideg februári reggelekre. Alig két hónapja érkeztem haza Amerikából. A napjaimmal mással sem teltek, mint munkával, barátokkal, szórakozással és hosszúra nyúlt éjszakákkal. Ma már tudom, menekültem. Menekültem önmagam elől. Nem akartam egyedül lenni. Nem akartam azt a furcsa belülről rám törő érzést, amit akkor még nem is igazán értettem. Folyton kerestem valakinek a társaságát. Amikor másokkal voltam, boldognak éreztem magam...Ez a helyes kifejezés: éreztem. De valójában nem voltam boldog.
olvass tovább