Köszönöm, hogy vagy nekem!
Furcsa érzés a feltétel nélküli szeretet. Furcsa, de nagyon jó érzés. Szeretni úgy, hogy legyen a másik akármilyen, mindig ott leszünk mellette. Akarom, hogy tudd, ilyen vagy Te, nekem.
olvass továbbFurcsa érzés a feltétel nélküli szeretet. Furcsa, de nagyon jó érzés. Szeretni úgy, hogy legyen a másik akármilyen, mindig ott leszünk mellette. Akarom, hogy tudd, ilyen vagy Te, nekem.
olvass továbbCsukd be egy pillanatra a szemed….s hallgasd csak meg a csend muzsikáját, ahogy zümmög a szobában egy légy, ahogy tiktakkol az óra és azt ahogyan mélyet szippantasz a szobában szét áradó citromfüves olaj illatába. A pokrócodba begubózva hálát mormolsz el magadban, hiszen képessé váltál nyakon csípni a “most” élményét és csak ringatózni benne.
olvass továbbNehéz olyan embernek lenni, aki legtöbbször „túl mélyen” érez egy olyan világban, ahol a logika felülmúlja az érzéseket. Folyamatos harc az érzéseid elhallgattatásáért vagy azért, hogy ne riasszon ez el másokat. Elrejteni a szívedet, hogy ne tudjanak összetörni.
olvass továbbHarag, frusztráció, szorongás, bánat - mindannyian tapasztaltuk ezeket a szélsőséges érzelmeket, amik igen gyakran átveszik felettünk az irányítást. Legerősebb érzelmeink meghatározzák a cselekedeteinket, a gondolatainkat és a személyiségünket is, de vajon mennyire megbízhatóak az érzések? Az érzések csak a szívünkből eredhetnek?
olvass továbbMegbántott. Megbántódtál. Dühös vagy. Aztán ellenséges. Hibást keresel. Olyan válaszokra találsz, amitől csak még mérgesebb leszel. Olyan válaszokhoz és olyan emberekhez jutsz, akik pár év múlva, vagy hetek múlva már jelentéktelenek lesznek. Amikor elmúlnak azok az érzések, amiket nem a szíved táplál, mindent máshogy látsz. Mintha egy rossz álomból ébredtél volna.
olvass továbbMajdnem 4 napja sírok…….többnyire befelé. Minden egyes alkalommal, mikor kívül mosolyra húzom a szám, bent egy könnycsepp gurul le a torkomon. Hullámonként tör rám a megsemmisülés érzése, siratom azt a nőt, akivé válhattam volna melletted. Nem voltam elég kitartó, hogy mikor távolodtál várjak rád türelemmel, mikor eltoltál, visszahúzzalak, mikor elfordultál, eléd álljak. Ez is feladatom lett volna, hisz ezt vállaltam, mikor társamul fogadtalak.
olvass továbbEgy tiszta szívű nő egy ideig maga a szeretet forrása. Azonban egy idő után, amikor azt érzi, hogy csak ad és ad, de vissza semmi nem áramlik, elgondolkodik, és van, hogy úgy dönt, eddig és ne tovább. Nem értékelted? Meglepődsz, igaz? Ő már elment...
olvass továbbA zakatoló vonat ablakán kitekintve azon gondolkodom, vajon az esőcseppek egységes, meg nem szűnő koppanása kelti bennem azt az érzést, hogy minden felgyorsult, vagy az emberek tényleg lélekszakadva rohannak?
olvass továbbKérdezz, minthogy állítanál. Sokszor épp kérdezni nem merünk. Mert nem merünk szembesülni a válasszal. A nem várt igazsággal. Úgy félünk tudni, mint a tűztől. Inkább maradunk hazugságba zárva, félelemben tartva magunkat, döntésképtelenségben vergődve, minthogy biztos tudás birtokában képessé váljunk a változtatásra.
olvass továbbVannak emberek, akik miután a hálószobáig kapmányolják magukat, az ágyjelenet előtt még egy promóciós kisfilmet vetítenek a lepedőre, a biztos siker érdekében.
olvass továbbStimulál, cirógat, csavargat, megérint, ledönt a földre. Minden fájdalom elszáll, minden értelmes gondolat megszűnik létezni, amikor felbukkan. Sűrű füstlepellel takarja be elménket, és amíg tart, addig burkolatként véd a külvilág ingereitől. Vörös mámorban úszik testünk tőle, szemünkkel csak csodát látunk, orrunkkal csak a kéj illatát érezzük ilyenkor. A szenvedély azonnal hatástalanítja a racionalitást. Ha találkozunk vele, fel is adhatjuk.
olvass továbbHányszor fordult már elő veled, hogy visszagondolva azt mondtad magadnak: „Éreztem, hogy így lesz!” Az intuíció, vagyis a megérzések ereje, sokkal nagyobb szerepet játszik az életünkben, mint gondolnánk. Ez a belső hang, amely olykor suttog, máskor szinte kiált, egy olyan jelzőrendszer, amely segíthet eligazodni a mindennapok útvesztőjében – ha figyelünk rá.
olvass továbbMindig azt gondoltam, a szeretet a baj. Mert olyan helyzetekbe vezet, amik nagyobbak nálam, amik sokszor nehezek és fájdalmasak. Mivel nem láttam a megfelelő megoldást, s elképzelni sem mertem az igazán méltó végkimenetelt, a szeretetet hibáztattam. Bűnös érzés, gondoltam mindig titkon, szótlan. Most bátran mondom: elrontottam.
olvass továbbNincs ember, akit ne tesztelne le az élet, hogy mennyire hisz magában, mennyire is áll önmaga oldalán. Tudod miről beszélek, ha utasítottak már vissza, aláztak már meg, hagytak már el, éreztették veled, hogy nem vagy elég jó, nem kellesz és nem kell az sem, amit adni tudsz.
olvass továbbAz élet tele van hullámvölggyel és senki sem lehet az ideje száz százalékában boldog. Teljesen természetes, ha időnként egy nehezebb periódusban lelkileg megrogyunk. Azonban van néhány dolog, amit ilyenkor sem szabad elfelejteni, hiszen fontosak.
olvass továbbA tudatos jelenlét gyakorlása, a mai „spirikultusz” embereinek jelmondata is lehetne. Való igaz, hogy a jelenlét és a tapasztalatok megengedése a kulcs abban, hogy folyamatosan növekedjünk, fejlődjünk. De mind éreztük már, nem is egyszer, hogy elveszetté váltunk, mintha csak céltalanul, talán már kicsit meg is fáradva, üresen bolyongunk életünk sivatagában. Ilyenkor semmi sem lelkesít igazán. Nem tudjuk merre tovább, jelenlét ide vagy oda, nem látjuk az irányt, nem jön az inspiráció.
olvass továbbEzt a címet A Döntésből merítettem, amit Edith Éva Eger írt, és a januári kis könyvklubom könyve volt. Amikor elmeséltem x-nek, hogy erről a könyvről fogunk majd beszélgetni január végén többedmagammal együtt, nem értette, hogy lehet egy ilyen durva, Holocaust könyvről beszélgetni, mivel szerinte ez annyira fajsúlyos, hogy a mai ember nem nagyon tudja az ilyesmi történéseket igazán átérezni. Lelkileg megterhelő, olvasni durva, de ennyi. Sosem értem az ilyesmi kifejtést. Szerintem az ember mindent át tud élni, ha engedi magának, hogy átélhesse. Ha nem csak nézi kint az utcán a felkelő napot ahelyett, hogy bemenjen a házba.
olvass továbbGyakran érzed magad kedvetlennek, kimerültnek, tanácstalannak, szétszórtnak és elesettnek? Sokszor úgy tűnik, mintha mások, vagy a körülmények irányítanák az életedet? Előfordul, hogy gondolataid a múltban ragadnak, és képtelen vagy a jelenre koncentrálni, hát még a jövőre? Ha az kérdések bármelyikére igennel felelsz, nagy valószínűséggel te is érzelmi kimerültség valamely válfajától szenvedsz.
olvass továbbVoltál is, meg nem is. Mindvégig ott voltál velünk, de sokszor mégis eltűntél, időről időre kiléptél a mindennapjainkból. Azt hiszem, hamisíthatatlan az az őszinte, gyermeki reakció, amit ezzel kiváltottál belőlem.
olvass továbbNa ez a nehéz. Gondolkodva nem tudsz érezni és ha érzéseid felett győzedelmeskedik az ész, nem érted, miért nem jutsz sehova. Mert átadtad az irányítást a félelmeidnek és még csak észre sem vetted. Az egód mindig fél. Folyton azt suttogja, vigyázz, ez kockázatos, megégetheted magad, ha az érzéseidnek élsz kihasználhatóvá, irányíthatóvá válsz, mások veszik át feletted a hatalmat, elveszel és a többi hülyeség. Tudod, ha választani kell az érzés és az félelem suttogása között, az érzést válaszd. Az az igaz. Honnan tudhatod?
olvass tovább