Kulcsszó keresés /


Köszönöm, hogy vagy nekem!

  • 2025. január 30.

Furcsa érzés a feltétel nélküli szeretet. Furcsa, de nagyon jó érzés. Szeretni úgy, hogy legyen a másik akármilyen, mindig ott leszünk mellette. Akarom, hogy tudd, ilyen vagy Te, nekem.

olvass tovább

Az egyedüllét mézeshetei

Csukd be egy pillanatra a szemed….s hallgasd csak meg a csend muzsikáját, ahogy zümmög a szobában egy légy, ahogy tiktakkol az óra és azt ahogyan mélyet szippantasz a szobában szét áradó citromfüves olaj illatába. A pokrócodba begubózva hálát mormolsz el magadban, hiszen képessé váltál nyakon csípni a “most” élményét és csak ringatózni benne.

olvass tovább

Ha te vagy az, aki mindig túl sokat és túl mélyen érez

  • 2025. január 03.

Nehéz olyan embernek lenni, aki legtöbbször „túl mélyen” érez egy olyan világban, ahol a logika felülmúlja az érzéseket. Folyamatos harc az érzéseid elhallgattatásáért vagy azért, hogy ne riasszon ez el másokat. Elrejteni a szívedet, hogy ne tudjanak összetörni.

olvass tovább

Mennyire bízhatunk meg az érzéseinkben?

Harag, frusztráció, szorongás, bánat - mindannyian tapasztaltuk ezeket a szélsőséges érzelmeket, amik igen gyakran átveszik felettünk az irányítást. Legerősebb érzelmeink meghatározzák a cselekedeteinket, a gondolatainkat és a személyiségünket is, de vajon mennyire megbízhatóak az érzések? Az érzések csak a szívünkből eredhetnek?

olvass tovább

Ha idővel úgyis megbocsátasz, miért nem bocsátasz meg azonnal?

Megbántott. Megbántódtál. Dühös vagy. Aztán ellenséges. Hibást keresel. Olyan válaszokra találsz, amitől csak még mérgesebb leszel. Olyan válaszokhoz és olyan emberekhez jutsz, akik pár év múlva, vagy hetek múlva már jelentéktelenek lesznek. Amikor elmúlnak azok az érzések, amiket nem a szíved táplál, mindent máshogy látsz. Mintha egy rossz álomból ébredtél volna.

olvass tovább

Az az igazi kihívás, ha arra tudunk vágyni, ami már meg is van nekünk - Félrelépésem története

  • 2024. december 29.

Majdnem 4 napja sírok…….többnyire befelé. Minden egyes alkalommal, mikor kívül mosolyra húzom a szám, bent egy könnycsepp gurul le a torkomon. Hullámonként tör rám a megsemmisülés érzése, siratom azt a nőt, akivé válhattam volna melletted. Nem voltam elég kitartó, hogy mikor távolodtál várjak rád türelemmel, mikor eltoltál, visszahúzzalak, mikor elfordultál, eléd álljak. Ez is feladatom lett volna, hisz ezt vállaltam, mikor társamul fogadtalak.

olvass tovább

Karácsonyhoz közeledvén

A zakatoló vonat ablakán kitekintve azon gondolkodom, vajon az esőcseppek egységes, meg nem szűnő koppanása kelti bennem azt az érzést, hogy minden felgyorsult, vagy az emberek tényleg lélekszakadva rohannak?

olvass tovább