Szandra: Anyák napja, avagy egy édesanya hormonjainak hullámvasutazása
4 gyerekből, akik közül 3 az intézményesített rendszerbe jár, már jó pár anyák napi ünnepség kijön az évek alatt. Az oviban űbercukik, és tuti, hogy én végig bőgőm az egészet - szerencsére nem csak én –azonban az iskola már más miliő, ott csak a saját gyerekemnél ülök homályos szemmel, pedig végig mondogatom magamnak közben, hogy erős idegrendszerem van, nem bőgők, semmit nem használ! Az anyák napi ünnepség negédes, giccses is egy kicsit, de ettől még nincs olyan anyuka, aki ne szeretné. Az ovi például ilyenkor féltve őrzött kézlenyomatoktól hemzseg, a kedvencem meg az, amikor leírják mit is szeretnek bennünk a legjobban vagy, hogy hogy látják ők az anyukájukat. Nagy csodák és csodálkozások szoktak születni itt, de egytől egyig szívmelengetők. És ennyi gyereknél, ami nekem van, azt se felejtsük el, hogy tuti e jeles események felénél, vagy talán több is, mint felénél, én általában a következő tesóval szoktam várandós lenni. Na, az ám az extra! Anyák napja túl töltött hormonokkal, mi lehet még ennél is durvább? Max. a szülés! A férfiak meg időről időre megkérdezik, hát mit kell ezen bőgni? Ha tudnák... És ez a korral sem lesz jobb, a nagymamák is sírnak... Úgyhogy kezdődjön meg az Anyák napja az oviban, a suliban, hangozzanak el az Orgona ága és a többi régi klasszikus és öleljétek meg ti is édesanyátok, mert anyának és gyermekének lenni a világ egyik leg........ (de ezt fejezd be te)! Boldog Anyák napját minden Édesanyának!
Anita: Anyák napja
Elsőszülött és egyben utolsó magzatom egyáltalán nem nevezhető még a legnagyobb jóindulattal sem szószátyárnak az érzelmek területén. Amolyan Marc Darcy a Bridget Jones-ból. Tud kedvesen és intelligensen nagyokat hallgatni. Persze megtanultunk asszertív kommunikálni meg minden, de az istennek sem kommunikálunk asszertívan. Csak áll és hallgat, ha érzelmekről van szó.
Amikor kicsi volt, akkor elvált, szingli anyukaként sokszor nehéz volt az anyák napjával szembenézni, hiszen az iskolai műsoron túl - ahol meg az istennek sem szeretett verseket mondani, csak nézett, hogy miért bőgök… otthon nem jutott eszébe, hogy namármost vasárnap van és az az anyák napja. Jó orrbavágás volt, hogy nincs apu – és senki más!? - aki ezt leszervezné….
Nálunk mondjuk szinte mindig anyák napja volt, mert a dédikén kívül sokáig nem volt a közelünkben rokonság. Reggelente volt, hogy gyertyafényes reggelit szervezett nekem – mondom én, hogy van benne Marc Darcy lovagiasságából…. - Máig megvannak a szívecske formájú kavicsai, amivel minden nap várt az oviban. Ugyanolyan mosolygós gombot varrtunk a kesztyűmre, mint az ő sáljára, hogy télen, ha hideg van, az a gomb is melengesse a szívünket.
Aztán, amikor iskolás lett és várta az egyetemen egy íróasztalnál rajzolva, hogy vége legyen a munkaidőmnek, akkor meg mindig elrejtett nekem valami szeretlek anyukám rajzot, hogy másnap reggel megtaláljam, amikor megyek álmosan az első kávém húzására az irodába.
…. de az anyák napja sokszor keserédes volt nekem. Amikor nagyobb lett és ismerte a családi tradíciót, akkor hajnalban ő is szedett orgonát és az ajtómban várt vele. Na akkor megint csak nagyokat hallgatott, hogy miért bőgök krokodil könnyekkel. Tiszta bénázósak vagyunk, de a miénk minden egyes félresikerült anyáknapja is. A szívemben tudom, hogy ettől egyedi, ettől vagyunk mi mi.
Azóta hazaköltöztek anyumék Németországból és az anyák napján követjük a családi tradíciót. Hajnalban virággal megyünk ő meg én anyuhoz, mert végre itthon van. Aztán anyuékkal megyünk apum anyukájához, mert ő van még nekünk a dédik közül. Van szép anyus és nagyis versünk is. És szépen felöltözünk hozzá. Aztán csak áll és néz nagyokat hallgatva, hogy három nő bőg miközben ő verset mond….
Kedvesek! Boldog keserédes, édes, vidám, kacagós és tavasz-nyáros anyáknapját mindenkinek!!!!!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez