A JFK-re érkeztünk a hosszú út után, viszont itt még mindig csak délután 2 volt, a 6 óra eltolódás miatt, ami így napközben még nem is okozott semmiféle bonyodalmat. Az út a szállásunkig a forgalomnak köszönhetően majdnem egy óra volt, aminek a végén meg is érkeztünk Brooklynba. Az első, ami szemet szúrt, hogy mennyire hatalmasak az autók… az összes. A egészen kicsit is akkorák, mint nálunk a közepes méretűek. A másik pedig,- amire kb. 8 éves korom óta várok, amikor először láttam a Varázslatos iskolabuszt - hogy végre láttam egy igazi hamisítatlan school bus-t, sárgát, sofőrrel és gyerekekkel, imádtam.
Ezt követően megérkeztünk a szállásunkra - a rokonainkhoz – Brooklynban, ami egészen más oldalát mutatta, mint amit eddig a filmek miatt gondoltam. Mindig úgy képzeltem el, hogy a város ezen része tele van hatalmas emeletes házakkal, szűk utcákkal, sok szeméttel és kétes alakokkal. Ehhez képest kertes házak, széles utcák, iskolából hazafelé igyekvő gyerekek fogadtak.
Este vacsorázni indultunk, nem nehéz kitalálni hová. Azt hiszem minden ember életében, függetlenül attól, hogy európai-e, a biztos pont az olasz konyha. A világ minden egyes szögletében van legalább egy olyan étterem, ahol jó pizzát tudnak készíteni, szerencsére itt is így történt, és végre a vizsgaidőszakban elfogyasztott rengeteg pizzának nem igen nevezhető valami után sikerült enni egy igazán jót. Amire még figyelmes lettem az étteremben, hogy minden üdítőhöz adnak egy jéggel teljesen megtöltött poharat, illetve hogy egy átlag flakon cola itt nem fél, hanem több mint 0,6 liter. Mivel az utazást megelőző 0 perc alvást követően meglehetősen fáradtak voltunk, a vacsorát követően le is feküdtünk aludni, annak reményében, hogy egy este 11 órát követő „pizsifellövés” után messziről elkerül majd minket a jetlag.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez