Vipera kontra béka: A hiszti-harc
Ezzel ellentétben a hisztis nő általában joggal hisztizik, jogos a felháborodása. A hiszti sosem alaptalan, viszont nagy baj vele, hogy SOHA nem arról szól, ami a kiváltó oka. Tehát, Uraim, a hisztit el lehetne kerülni, ha nem lennétek olyan figyelmetlenek. És Hölgyeim, tessék tudomásul venni azt, hogy a férfiak nem gondolatolvasók. Ha valami böki a csőrünket, egyszerűbb kibökni rögtön, mint kiprovokálni egy balhét. A helyzet a következő. A férfi természete alapjában konfliktuskerülő. Mi duzzogunk, mire ő: „Mi a baj, drágám?” Erre mi: „SEMMI!” A semmi egy férfinak annyit tesz, hogy semmi, hát megnyugszik. Mi már egy órája csapkodunk és fújtatunk, egyre mélyebben süppedünk a mocsárba, míg ő békésen ringatózik, hiszen megmondtuk, hogy semmi bajunk. De ha még tudja is, hogy kijelentésünk ellenére igenis van valami bajunk, egyszerűen patthelyzetben vannak, mert nem tudnak mit kezdeni a dologgal. Eljutunk arra a pontra, amikor már az a baj, hogy észre sem veszi, hogy valami baj van, ekkor jönnek elő a régi sztorik, régi tüskék. Ő nem érti, befordul, felhangosítja a tévét, elmegy otthonról, kerüli a konfliktust. De hát mi nem akartunk balhét, igazán nem, mostmár azon van a balhé, hogy észre sem veszi, hogy baj van, nem is érdekli őt és ez már jogos balhé, persze, hogy rosszul esik az ember lányának. Ő meg nem érti, hiszen megmondtuk, hogy semmi bajunk. Gyönyörű szép ördögi kör, csak gratulálni tudok hozzá mindkét félnek. Uraim, nem lenne egyszerűbb kicsit nagyobb figyelmet szentelni az érzékeny női léleknek? És Hölgyeim, nem lenne egyszerűbb rögtön azzal indítani, hogy „igen, most igaz, hogy dühös vagyok ezért és ezért, de nem akarok botrányt, ezért kérlek a jövőben ezt meg ezt így meg így csináld”? Téma lezárva. Egyik félnek sincs könnyű dolga. Egy hisztis nő is nehezen érti meg magát, nemhogy egy férfi. Időbe és sok-sok önelemzésbe telt, mire kitapasztaltam saját hisztis énem működését. Mivel nem voltam még más nő bőrében, ezért kénytelen vagyok a magam példáján általánosítani, de úgy gondolom megállja a helyét. Kétféle hisztis nő létezik: a sündisznó és a pufogó vipera.
Mint mondtam, még saját magán is nehezen ismeri fel a nő, nemhogy a párja, de egy kis odafigyeléssel hamar lehet tudatosítani. A sündisznó agy apró törékeny állatka, aki aranyosnak aranyos, meg szeretjük, meg örülünk neki, de nem szívesen fogjuk meg, hiszen szúr és menekül, meg egyébként is. A sündisznó szúr, kellemetlen megérinteni, de mégis simogatást és kényeztetést vár. Férfi legyen a talpán, aki egy szúrós, hisztis nőhöz magától odamegy és elkezdi babusgatni. Szólni kell neki: „figyelj, most akármennyire is nehezedre esik elhinni, de egy kis szeretgetésre vágyom és arra hogy meghallgass, nem akarok balhézni”. A pufogó vipera valamivel könnyebb eset, bár nehezebb elviselni. Elég félelmetes látvány egy dühös, mérget köpő vipera, aki oda-oda kap. A vipera nőt hagyni kell, had pufogja ki magát, aztán lehet vele tárgyalni.
Pufogását nem szabad egyértelműen a férfi ellen irányuló merényletnek felfogni, egész egyszerűen idő kell neki, hogy megnyugodjon. Ez azért próbára teszi a férfiembert, aki nem önzésből, mégcsak nem is nemtörődömségből, hanem egyszerű nemértésből ringatózik békésen a tavirózsáján. Amíg nem jön a vipera és harapja le a fejét. Nem árt, ha mi nők a megváltó csókkal együtt egy használati utasítást is mellékelünk, és nem árt, ha ő, a férfi el is olvassa azt. Csak magamat tudom ismételni: mi mondjuk el hogy mi a bajunk, ők meg legyenek figyelmesebbek. Ez esetben garantálom, hogy szinte csak a sünivel fog találkozni a béka és nem lesz semmiféle fejleharapás.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez