Nem leszek a menedékházad
Nem leszek a menedékházad, mert már többre tartom magam. Nem egy nyaraló vagyok, ahova fáradt lelked megpihenni jár, majd felkászálódik, ha kissé megnyugodott. Tudod, eszembe jut még, hogy te készítetted a világon a legborzalmasabb kávét és végigsuhan az agyamon, hogy ennek ellenére is azt innám, de már egy lépést teszek hátra tőled, mert már nem akarom ezt a bizonytalanságot.
Nem akarom, hogy úgy tekints rám, mint egy állomásra, ahova mindig visszatérhetsz, mert bármennyire is hiányzol néha, tovább kell indulnom.
Nem leszek a menedékházad, mert már otthon akarok lenni. Olyan otthon, ahova valaki nem csak akkor jár, ha el akar vonulni a világ zajától, hanem ahova már csukott szemmel is odatalál.
Tudod nem haragszom rád, nem akarom, hogy a harag kitúrja a szívemből a szép emlékeket, de tovább kell lépnem, mert többet érdemlek ennél. Lehet, hogy egyszer mindketten pont egyidőben szállunk le az állomáson és nem bánjuk majd, hogy anno továbbmentünk, mert majd jó lesz egymásban otthonra lelni.
De addig is, én utazom tovább és nem tartom fent a helyet a tested nyomának minden egyes állomásnál.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez