Későn jössz rá
Még a kukát is későn tolod ki és bosszankodsz, hogy nem vitték el. Hogy most rád rohad minden, amit kidobnál.
Valószínűleg arra is későn fogsz rájönni, hogy a szíved nem hiába húzott a másik irányba, mint amerre végül a tiszta logika alapján mentél. Csak akkor már elfogynak az utolsó utáni esélyek. Akkor már tényleg nem fogsz hiányozni, nem úgy, mint most, amikor csak áltatom magam ezzel.
Hiszen nem hiányzol, csak inkább kikövettelek minden közösségi felületen, hogy ne kelljen látnom az arcodra eszkábált műmosolyt, amit akkor öltesz magadra, ha őt öleled. Vajon nekem is ezt adtad, csak nem látok túl magamon, azon, hogy mennyire feltölt a rajongásod?
Nem hiányzol, csak épphogy eszembe jutottál párszor, amikor mással voltam. Remélem nem láttak a szemrebbenésemben.
Nem hiányzol, csak hátraszaltót vet a gyomrom, ahányszor meghallom a hangod. Aztán arcra placcsan és elgyötörten fekszik az önsajnálatban, hogy ugyan miért vettem fel a telefont, ha megígértem, hogy nem fogom.
Nem hiányzol, csak tudod abban reménykedtem, hogy egyszer tényleg komolyan vehetlek és nem csak a szépen csengő szavaid altatnak el.
Nem hiányzol, csak á, hagyjuk, nem ér ennyit az egész.
Nem hiányzol, csak néha azt kívánom, hogy megérjem neked igazán. Hogy mindent eldobj értem és ne akarj elmenni többet.
Nem hiányzol, csak az utazásba menekülök az érzéseim elől, hátha egy másik ország határán átlépve majd más lesz.
Hátha ott majd tényleg nem fogsz hiányozni.
További cikkek ITT!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez