Isztambul
A keleti kereszténység központja ezután fokozatosan Moszkva, illetve Oroszország lett, ugyanakkor akármilyen furcsa, Konstantinápolynak, vagyis most már Isztambulnak jót tett, hogy a török birodalom fővárosává vált. A város élete felpezsdült, az ostromok nyomait kijavították, a kísértetvárosból (egyre kevesebben lakták az állandóan ostromolt várost) rohamosan fejlődő metropolis lett, mely egészen a XX. század közepéig egy rendkívül heterogén város volt. A görögség nem hagyta el a várost, sőt, maga a pátriárka sem, emellett olaszok (genovaiak után velenceiek főleg), örmények és zsidók is lakták, természetesen egyre több török mellett.
Ezután a város a török birodalom fővárosaként élte az életet, Európa és Ázsia határán, amolyan hatalmas olvasztótengelyként, ahol keveredik az 1001 éjszaka meséinek hangulata keveredik egy középkori keresztény város élete. Amolyan középkori London volt ekkoriban Isztambul, ahol az utcán sétáló dervisek és janicsárok között jól megfértek az olasz kereskedők, a görög lakosok, vagy örmény papok.
Isztambul fejlődését alaposan visszaveti, hogy Atatürk, vagyis a "Törökök Atyja", a török köztársaság létrehozója Ankarát teszi meg Törökország fővárosává.
Az ötvenes években, a már eddig is folyamatosan csökkenő keresztény kisebbség nagy része végleg elhagyja a várost, a több negyedre kiterjedő keresztény-ellenes megmozdulások miatt.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez