Hidd el, fognak még jól szeretni
Tudom, hogy többre van szükséged, mint egy lagymatag ígéretre, ami megnyugtatóan próbál végigsimítani a válladon, zavartan köhécsel egyet és amikor látja, hogy nem vagy vevő rá vállat vonva továbbáll. Tudom, hogy olyanra van szükséged, aki marad.
Tudom, hogy hiába próbálsz mosolyogni, amikor a barátnőd arról áradozik, hogy milyen romantikus az új pasija, hogy virágot küldött a munkahelyére, hogy meleg kávéval és mosollyal ébresztette. Tudom, hogy kettőt kattintasz Instagramon a képre, amin egy tökéletesnek tűnő pár bújik össze, de hiába landol rajta a lájkod, benned motoszkál a kisördög, hogy ez te is lehetnél.
Mert persze mosolyra görbül a szád, de belül közben utálod magad, amiért egy apró, de nem elhanyagolható hang azt kérdezi tőled, hogy szuper, de mikor jövök én?
Hogy szemforgatva nézel a másik irányba, amikor egy pár előtted csókolózik a buszmegállóban, mert ez mégis kire tartozik? Tudom, hogy néha azt érzed, hogy ha az elmúlt hónapokban, években nem jött valaki, aki képes lett volna tenni érted, akkor miért most jönne?
Hogy hozzászoktál már, hogy a szerelmi életed egy csőd, de „legalább a munkád nem rossz.”
Néha azt érzed, hogy óriás szerencséd van, amiért egyedül vagy, tehát nem csalnak meg, nem kell kompromisszumokat kötnöd, nem tartozol elszámolással senkinek, hogy kényelmesen hátradőlhetsz és senki nem fogja megszakítani a pihenésed. Mert néha szuper érzés egyedül lenni. Aztán a következő nap már nem. Mert van mikor a magányod az elméd peremére ér, és újra meg újra megkérdőjelezed, hogy mi a baj veled?
Hogy miért te vagy az, akiért nem lehet eleget tenni?
Hogy vajon miért te vagy az, akire maximum pár hétig néznek csillogó szemmel, egészen addig, amíg el nem vették azt, amit akartak, hogy aztán eldobjanak, mint egy használt zsepit.
Hogy miért te vagy az, akit mindig csak félig lehet szeretni?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez