Ha túlérzékeny a lelked
Építkezz abból is, ha ezek az emberek magadra hagynak! Tudom, hogy rögtön magadban keresed majd a hibát, de ne tedd ezt! Légy kicsit egyedül, hiszen így jobban megismerheted magad és megbizonyosodhatsz róla, hogy értékes vagy, annak ellenére, hogy nem mindig bánnak úgy veled.
Légy kicsit egyedül, de tudd, hogy nem vagy magányos! Keresd a jóleső kapcsolódásokat és azoknak az embereknek a társaságát, akik mellet önmagad lehetsz. Ismerd fel, hogy hiába is érzed néha úgy, hogy egymagad vagy a világ ellen, hálás lehetsz azokért az emberekért, akik mindig óvó pillantásokat vetnek rád a háttérből.
Egy túlérzékeny ember nem tud másmilyen lenni. Sír, ha boldog, mérges vagy éppen szomorú, mert sokkal erősebben járják át ezek az érzelmek az egész lelkét. A hiperérzékeny ember túlgondol, túlpörög, este kérdőjelekkel a fejében fekszik, és addig nem nyugszik, amíg nem kap megnyugtató reakciót. Egy hiperérzékeny ember szenved, ha a szeretteit szenvedni látja, és bármit megtenne azért, hogy segíteni tudjon rajtuk.
A túlzott érzékenység hátránynak tűnhet, de igazából ajándék. Sose szégyelld, azt, hogy ilyen vagy, hiszen ezáltal benned van a lehetőség, hogy egy hihetetlenül színes, élményekben gazdag életet élj és rengeteget adj másoknak! Ne kérj többet bocsánatot azért, mert túl fényesen világít a fényed.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez