Egy kis pipatörténet
Vőlegénypipák
A goudai pipagyárak kedvelt különlegességei voltak a valódi és a műlombbal díszített „vőlegénypipák”. Ha a kérő a választott lány házához ment látogatóba, tüzet kért pipájába. Az első alkalommal adott tűz még nem jelentett kötelezettséget. Amennyiben másodszor sem utasították el, akkor a fiatalember már komolyabb reményeket táplálhatott. Ha azonban harmadszor is meggyújtva vehette pipáját a szájába, akkor már nem volt messze a kézfogó.
Cseréppipák
A XVIII. században megjelentek az úgynevezett „pipaszánok”. Ezek a szerkezetek lehetővé tették a forró pipák egyszerűbb lerakását. A cseréppipák kezdetben teljesen simák és díszítetlenek voltak. A XVIII. században kezdték színgazdag ornamentikákkal és képi ábrázolásokkal díszíteni, illetve színezni őket, továbbá ekkor indult el a változatosabb modellek készítése is. A cseréppipák fehér, fekete és vörös színekben kerültek és kerülnek ma is piacra. Eredendően a feketék is fehér színekben készülnek. Ellentétben a világosabb színűekkel, ezeket kétszer égetik, a másodszori égetés lezárt cseréptartókban faszénnel együtt történik. Megkülönböztetési, osztályozási alapjuk a nagyság, a fej jellege, a szár hossza és a díszítettség. Jóllehet a cseréppipa törékenysége miatt egyáltalán nem ideális, mégis évszázadokon át sikerrel vette fel a versenyt szerencsésebb konkurenseivel. Kiválóan lehet vele dohányozni, ha időt szánunk rá, és nem csinálunk belőle a gyors szippantásokkal nagyolvasztót.
A pipás ember image-e
Annak motivációja, hogy miért kezd pipázni egy férfi, nem mindig egyértelmű. Lehet például pipát vásárolni azért, mert kezeink játékszert kívánnak vagy szopogatni akarunk valamit. Van, aki azért szív, hogy orrát melegítse, és mert végső soron azt akarja bebizonyítani barátnőjének, hogy rajta kívül is van valakije a világon. A pipa megváltoztatja külsőnket, arcunkat, profilunkat és habitusunkat. Egy pipás ember más image-dzsel jár-kel, mint az, aki „fedetlen arccal” mászkál. A pipák kihangsúlyozzák és emelik a személyiséget, könnyen megjegyezhetővé és összetéveszthetetlenné tesznek. A pipázóknak bizonyos illatuk van, a különlegesség levegője lengi körül őket. A hölgyek általában értékelik ezt. Önmagában azért a pipa kevés az asszonyoknak az ágyban. Egy úriember legalább két pipát hord állandóan magánál, hogy az egyik mindig piheni, hűlni és száradni tudjon. Amennyiben körülményeink megengedik, egy pipából naponta csak egyszer szívjunk. A pipa nem fogpiszkáló, amit eldobhatunk használat után. Egyszer megvesszük, s utána személyiségünk részévé válik.
Lassan tömjük
Nem lehet eleget hangsúlyozni: a pipázás kellemes dolog. Hűvös ízű és illatozik. Ez azok számára is felemelő lehet, akik nem szeretik a dohányt. A pipázás olyan, mint a varázslás vagy az álmodozás éber érzékkel. Tovasiklás a kék füstvitorlákon, amely nyugalmat, pihenést, erőmerítést jelent, valamint bátorsággyűjtést eredményez valami új terv megvalósítása előtt. Amennyiben új pipát vásárolunk, azt elő kell készíteni rendeltetésének betöltéséhez. Első lépésként be kell szívni. Az angolok ezt a folyamatot érzékletesen breakingin-nek nevezik. Korábban, az első világháború előtt a tehetős emberek, a hamburgi szenátorok és a müncheni kereskedelmi tanácsosok külön inast tartottak erre a célra. Beszívni tehát annyit jelent, hogy egy szénréteg jön létre a pipafej felső falán ás alján. A pipatöltésnek is megvan a maga szabálya. Először csak egyharmadáig tömjük meg, mégpedig lazán a fej alsó részét, hogy a füstcsatorna szelelőnyílása a száron ne tömődjön el. Felső részén mindig keményebbre kell tömnünk. A tömés alatt szorítsuk a pipát bal kezünkbe, hogy a dohányt szép rétegesen rakhassuk bele. Pipánk akkor van jól megtömve, ha még rágyújtás előtt megszívva, enyhe ellenállást érzünk. Most végre rágyújthatunk. Ehhez gyufát használjunk. Megengedett eszköz még a gyertyán meggyújtott fidibusz is vagy a speciálisan pipások számára készített gázöngyújtó. Viaszgyufák és benzin öngyújtók zavaró ízeik miatt nem alkalmasak a pipához.
Rövid tippek sietős olvasóknak
1. Mindenekelőtt szakítson a dohányzásra elegendő időt. Lassan és megfontoltan szívjon pipájából, vagy mi még előnyösebb, vegyen rajta keresztül lélegzetet. Időnként vegye ki a szájából a pipát, majd megszíva tegye vissza.
2. Lehetőleg csak kiváló, alkalmasint első osztályú pipákat használjuk. A pipavételnél nem kifizetődő a skót fösvénység.
3. Ne üssük pipánkat kemény tárgyhoz, ne adjuk kölcsön és ne tömjük tele mindenféle, másoktól kínált fűfélékkel.
4. Kifogástalan, lehetőleg első osztályú dohányt szívjunk.
5. Soha ne tegyünk több dohányt a pipába, mint amennyit éppen el akarunk szívni. Feltétlenül szívjunk minden töltést végig, és engedjük kihűlni az újabb tömésig.
6. Pipa meggyújtásához közönséges gyufát, vagy szagtalan lángú gázöngyújtót használjunk.
7. Mindig tartsuk pipánkat kifogástalanul tisztán és rövid időnként végezzünk rajta generáltisztogatást.
8. Ne kockáztassuk meg a tüdőre szívást!
Nagy pipamárkák
Németország: Vauen, Oldenkott, Dobbelmann, Denikotes
Anglia: Dunhill, Charatan, Loewe, Civic, Parker, Peterson, Orlik, GBD, BBB
Franciaország: Dr. Plumb, Ropp, Chap, Butz-Choquin, Chacom, Jeantet
Olaszország: Savinelli, Tagliabu
Belgium: Hilson
USA: Kaywoodie
Dánia: Stanwell
Kis magyar pipa történet
Hazánkban a pipázás szokását a török hódítók, és a nyugat-európai, főleg Vallon (belga, német, holland) zsoldosok hozták be. Fazekasaink a török cseréppipához hasonlóan a az apró pipafejhez külön hozzáragasztott pipaszárral készítették a pipát. A magyar pipakészítés központjai Debrecenben és Selmecbányán alakultak ki. A hazai pipametsző mesterek munkáikon gyakran ábrázoltak kiemelkedő történelmi személyeket, eseményeket, valamint a népéletből vett jeleneteket, hiszen a pipa - azon túl, hogy az élvezetet szolgálta készítőjét és tulajdonosát is jellemezte. Megmutatta a férfi ízlését, takintélyét, társadalmi rangját, sőt, politikai állásfoglalását is. A korabeli pipák bizony sok információval szolgálhatnak a XVII-XVIII. századi magyar mindennapok életéhez.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez