Az igazi szerelem formálni fog, nem definiálni
De kár lenne azt hazudni magunknak, hogy nincs szükségünk a rajtunk felejtett tekintetre, a vállunkba fúródott mosolyokra, a kócos közös reggelekre.
Hiszen ezek talán a legfantasztikusabb dolgok amiket megtapasztalhatunk. Engedd meg magadnak, hogy érezz, de egy valamit ne felejts el: nem kizárólag azért születtél a Földre, hogy ezután az érzés után kajtass. Nem hagyhatjuk, hogy minden cselekedetünk annak legyen alárendelve, hogy olyasvalakit találjunk, aki megérti a legapróbb rezdüléseinket is, de nem tagadhatjuk meg az erejét ennek.
Szeretnünk kell. Szenvedélyesen és mélyen. Mintha csak háttal állnánk a szélnek és azt várnánk, hogy megtartsa a testünk. Az egész létezésünkkel szeretnünk kell, kicsomagolni a szívünk és mérlegre tenni, ha muszáj. De nem szabd hagynunk, hogy csak a szerelmen keresztül tudjuk definiálni önmagunkat, hogy anélkül csak porhüvelynek érezzük a testünk.
A szerelem formálni fog, nem értelmezni. Tanítani, nem pedig irányítani. A szerelem egy gyönyörű puzzle darab- nem pedig a válasz minden kérdésünkre.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez