A Pink Floyd történet
1966-ra kialakult egy stabil felállás, ahol Syd Barrett énekelt és gitározott, Roger Waters basszugitározott, Nick Mason dobolt és Richard Wright billentyűs hangszereken játszott. A zenekar a londoni underground környezetben hamar népszerűvé vált, főleg Barrett pszichedelikus szerzeményeinek köszönhetően. Két kislemez után 1967-ben megjelent első nagylemezük,, a The Piper at the Gates of Dawn.
A rendkívül kísérletező albumot tartják a pszichedelikus rock egyik legjobb darabjának. Barrett szürreális szövegei, a zenei improvizációk meglepő sikert arattak, Angliában. Azonban az USA-ba egyelőre nem tudott betörni a zenekar, bár ekkor már Jimi Hendrixszel koncerteztek együtt.
Az áttörés azonban nem következett még be. Ennek oka nagyobb részben Barrett kiesése volt, aki az egyre több fellépés, turné, munka után kezdett összeomlani. Ebben nagy segítség volt számára az LSD is, de sokak szerint egyszerűen skirozofréniában szenvedett. Bárhogy is történt, Barrett egyre kevésbé felelt meg a zenekar frontemberének. Lelkileg kezdett teljesen összeomlani, játéka megbízhatatlan lett, a fellépések minősége egyre romlott. Végül a helyzet odáig fajult, hogy Barrettet David Gilmourral igyekeztek ideiglenesen pótolni. A pótlás végül végleges lett.
Gilmour belépésével a zenekar szerkezete is átalakult. Gilmour a bluesos hangzást hozta a zenekarba, miközben Waters továbbra is basszus központúbb, inkább "verses", Wright pedig maradt a Barrett féle pszichedelikus témáknál.
Második albumuk, a A Saucerful of Secrets, 1968 júniusában jelent meg. Erős pszichedelikus hatásokkal, de már számos dal jelzi a jövő Pink Floyd-át, a kísérletező, szövegalapú zenét. A következő albumokon, már egyre hosszabb dalokat, egyre inkább eposzokat, politizáló, provokatív szövegekkel.
Harmadik albumuk, az Ummagumma - ha lehet ilyet mondani - a legkülönlegesebb. A duplalemezes albumot sokan a teljes káosz és a zsenialitás tökéletes keverékének tartják. Mindkettőt joggal. Az élő zenei felvételek mellett a stúdióalbum a progresszív rock egyik legjobbjának tartják a kritikusok.
Az Atom Heart Mother címadó dalát Ron Geesinnel, angol nagyzenekari szerzővel vették fel. A rock és komolyzene keverését azóta nagyon sokan elkövették. Az album többi részén a zenekar saját szerzeményei találhatóak, minden tagtól egy szám.
Az Ummagumma után végleg szakítanak a pszichedeliával. A hetvenes éveket tekinthetjük a Pink Floyd csúcspontjának, ekkor születnek meg a leghíresebb dalaik is. A The Dark Side of the Moon és a Wish You Were Here albumok pedig a halhatatlan zenekarok közé repítette őket.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez