A levendula hazája
Akkoriban a levendula vadnövényként termett, melyet a pásztorok és a szorgos méhecskék gyűjtöttek össze. A középkorban parfüm- és gyógyszer alapanyaggá vált. A reneszánsz korban a tímárok a kikészített bőröket illatosították vele. A századelőn a levendulatermés a grassi parfümgyártók megrendelései nyomán felerősödött. A levendula- ligetek festőiségükkel és illatpompájukkal ajándékozzák meg az egész Hauta- Provence területén- Vaucluse-tól a Hautes-Alpokig, végighaladván a Drome-n és az Alpokon.
A farmokat 1920-ban telepítették, hogy a gazdasági tevékenységet növeljék. A sziklás, elhagyatott területeket levendulával telepítették be- azzal a növénnyel, amely addig csak vadon nőtt. A levendula ettől kezdve a fűszeres illatú növények legnépszerűbbikévé vált. Utánozhatatlan illatával és gyógyhatásával nem csoda, hogy nagyanyáink kedvence lett. Az ötvenes években a hibrid levendula vette át a vezető szerepet a meszes talajon. Ám a virágzó periódus után egy közismert gazdasági visszaesés jelentkezett, mely az új szintetikus termékeknek és a romániai, kínai, valamint bulgáriai termékek okozta versenynek tudható be. De az a szenvedély és munkakedv, mely a Provence-i levendulatermesztőket jellemzi, mindenkit átsegített kríziseken. A virághoz és annak hagyományaihoz való ragaszkodás erőt adott ahhoz, hogy újra lábra álljanak mind gazdaságilag, mind turisztikailag.
Mindemellett ezt az ősi növényt egyfajta rejtély is övezi. Az aromás növények-, mint a kakukkfű, rozmaring, menta, borsfű- családjából kiemelkedik a levendula: virágai kecsesek és különlegesek, gazdag színárnyalatban pompáznak a fehértől a kék minden árnyalatán keresztül a bíborig. Közel hetven fajtáját jegyzik a világon, de Franciaországban, mely a világ első termelőjének számít, alig tízfélét termesztenek. Bármely magára adó Provence-beli meg tudja különböztetni egymástól a vad és a nemesített levendulát. Az ősi vadlevendula mintegy 30 cm magas és 600-1.500 méteres magasságban fekvő területeken virágzik. Gyenge a hozama: ahhoz, hogy 1 kg levendula- esszenciát nyerjenek, körülbelül 120 kg levendulát kell desztillálni.
A levendula hibridje magasabb szárú, nagyobbak a virágai és 600 méter alatti magasságon is terem, nagyobb hozamot adva: 50-60 kg levendula hibridből 1 kg esszencia állítható elő. A levendulavirág esszenciája nagyon értékes alapanyagnak számít a neves parfümgyártók körében, akik általában exkluzív megrendeléseket adnak le. Számos férfi kölni alkotóeleme a levendula, de fellelhető a hagyományosnak tekintett borotválkozás utáni arcszeszekben is. A hibrid levendulát termesztik a legnagyobb mennyiségben és a legnagyobb területen, mivel ez a legkifizetődőbb és a legnagyobb hozamú, bár az illata nem olyan erőteljes vagy koncentrált. Az egészségügyi tömegcikkek gyártásánál is tetten érhető a levendula- szappanok, illatosított habfürdők, dezodorok, mosószerek, lágyítók formájában. Az igazán jó illatesszencia árfolyama 350 francia frankra rúg, bár a levendulahibrid csak 65 frank.
A növények első virágai júniusban bomlanak ki, július- augusztus folyamán pedig le is szedik őket. Ilyenkor a levendula teljes pompája megjelenik: a mezők kéksége beborítja a horizontot, a kellemes illatvarázs átjárja a falvakat és szinte átitatja a vidéket. Provence ekkor ünnepel. A levendulaszüret a legmelegebb időszakban tartják, azért, hogy a virágsejtekben az illattartalom a lehető legnagyobb legyen.
1970 előtt a levendulát sarlóval szedték a munkát mára már nagyrészt gépesítették. A régimódi levendulaföldeken, a szűk, sokszor átjárhatatlan sorokon, ahol a száraz csokrokat kötik, még most is kézzel gyűjtik be a virágokat. A levendulaszedők egyetlen szerszámmal vértezik fel magukat: egy éles pengéjű sarlóval és az azt kiegészítő, úgynevezett saquette-tel, mely nem más, mint egy körülbelül 2x1,5 m-es vászonlepedő. A szüretelők ebből zsákot formáznak, melyet a hátukra vetnek, s elöl, a mellkasukon megkötnek. A gépesítés bevezetése előtt egy levendulaszedő nagyjából 800 kg virágot gyűjtött be naponta, melynek kilójáért a hatvanas években csupán 10 centet kapott. A már levágott és csokrokba kötött levendula a feldolgozása a desztillációval kezdődik- ez a legelterjedtebb kivonási folyamat, melyet egyébként az egyiptomiak óta ismerünk. Az eljárás a régi: a levendulacsokrokat hatalmas üstbe gyűjtik, majd nagy hőmérsékletre hevítik. A melegítés hatására a virágban lévő aromatartalom kicsapódik. A vízgőz és esszencia keveréke egy spirálcsövön keresztül a hűtőüstbe távozik, ahol a víz fajsúlyánál könnyebb esszencia lassan a felszínre száll. A század eleji, csodálatos vörösrézből készült desztilláló berendezéseket- melyek ma a Coustellet- beli Levendula Múzeumban tekinthető meg- mára tökéletesebb szerkezetek váltották fel.
Egy efféle „illatszerfőzdében” tett látogatás mindig maradandó élményt nyújt. Amíg a gőzből esszencia lesz, Suskind szerint a látogató egy misztikus és varázslatos világba kukkanthat be. „Mindig és most is a hátországbeli párlásokról beszélt, a holdfénynél, bor mellett, tücsökciripelést hallgatva, a levendulaolajról, melyet ő készített, és amíg oly tökéletes és erős volt” (A parfüm, Patrick Suskind). A Levendulautak Provence szívébe viszik el a látogatót- egy olyan vidékre, amely hagyományokban rendkívül gazdag. Az avatott szemek előtt az ősi kultúra kitárulkozik és felfedi minden titkát. A kertek, desztillálók és múzeumok tárt karokkal várják az ide látogatót. A piacok és vásárok felvonultatják a levendula felhasználásának megannyi lehetőségét: csokrokat, mézet, édességet vagy parfümös zacskót kínálva. A legkitűnőbb szakácsok levendulával elkészített ételeket ajánlanak.
Végezetül számtalan fesztivál és rendezvény várja a vendégeket, melyek e mitikus kis virágot ünneplik: ilyen Virágfelvonulás Digne-les-Bains-ban vagy a Levendula Fesztivál Sault -ban. Egy-egy útvonal végigjárása lehetőséget nyújt az ide érkezőknek, hogy felfedezze Levendula királynő birodalmainak minden különlegességét és hagyományát. A kék- lila virág egész nyáron át felejthetetlen illatba burkolja a messziről jött idegent és kiválasztott országa rejtélyes vonzerejéről mesél.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez