Volt egyszer egy szerelem
Volt egyszer egy szerelem, amelyet hosszú időn át gyászolni fog a szívem, és amely szerelem tudom, hogy pártalan volt az életemben. Nem lesz még egy ilyen szenvedéllyel szeretett ember, nem lesz még egy ilyen barát, nem lesz soha többé ilyen varázslat az életemben.
Volt egyszer egy szerelem, amelyet soha senki meg nem értett, még a benne lévő két személy sem tudta igazán, hogy milyen elképesztő erő tartja őket össze. Volt egyszer egy szerelem, amely apró darabokra törve él tovább, amely milliárdnyi darabból ontja a fájdalmat, amelynek minden sejtje vadul ordít a kíntól. Volt egyszer egy szerelem, telve mindennel, ami egy csoda része. De ez a szerelem meghalt.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szerelem, amely talán igaz sem volt sohasem. Amely talán csak egyetlen szívben létezett, páratlanul, az örök kárhozatra ítélve. Amely szerelem képes volna a hamvaiból újjá éledni, ha képes volna a megbocsátást felszabadítani.
Volt egyszer egy szerelem, amely tele volt reményekkel és vágyakkal, igaz szerelemmel és akadályokkal, amelyért megérte harcolni, amelyért megéri minden rosszat megélni, amely akkor is ott él majd a szívünkben, ha már a föld lepi el az élettelen testünket.
Volt egyszer egy szerelem, amelyről néha úgy gondolom, bárcsak soha meg sem született volna a szívemben. „A baj csak az, hogy az érzéseinket nem választjuk, azokat a felsőbb hatalmak osztogatják, olykor szemét módon, igazságtalanul.”
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez