Új utakat kell választanod, ha más eredményt akarsz
Ez a pillanat most nem rólad szól. Róla. Most enged egészen közel magához. És ez egy sérülékeny pillanat. Nagy bátorság kell előjönni a fájdalmaddal, a megbántottságoddal, a félelmeiddel, a szereteteddel, mert nem tudhatod, hogyan reagál a másik. Itt születik a meghittség. Csak maradj nyugodt, mert lehet, fájdalma kifejezésének békés eszközeit még ő sem ismeri.
És igen. Ugyanúgy, ahogyan te, Ő is bánthat. Bánthat újra, anélkül, hogy bármin is változtathatnál. Pedig most van rá esély, hát figyelj! A csoda csakis rajtad múlik. Rajtad, hogy észreveszed-e? Hogy megszelídülsz-e? Hogy teret adsz-e a vágyainak, szégyenének, fájdalmának? Bármennyire is úgy tűnik, ez most nem rólad szól, a nyertes mégis Te lehetsz. Most kapsz igazi kulcsokat hozzá. Magadtól úgysem találnád ki, mi fáj neki, mi bántja, és különben is, nem ezt akartad tudni mindig is? Nem ezt akartad, hogy végre elmondja? Itt az idő, hát hallgasd meg! A hallottakat dolgozd fel. Majd csináld másképp, hogy jobb legyen. A mai zaklatott, rögeszmés világunkban nincs időnk egymásra. Majd holnap. De a holnap sosem jön el, mert az is csak egy újabb ma.
Nincs időnk a párunkra, a szerelmünkre, az anyánkra, az apánkra. Ha szét akarnám zúzni a családi meghittséget, pont ezt tenném. Levenném a fókuszt a szeretetkapcsolatokról, és mindent felpörgetnék külső fókusszal. Hát állj meg! Boldogságod záloga egyedül a meghittség. Meghittségre vágysz, nem? Akkor ne a kanapét húzgáld, vagy a kerti gazt űzd, ne a munkádba menekülj, az edényt mosogasd, mert az megvár. Akiért a rendet és a külcsínt, a munkát az első helyre tetted, ő rá figyelj! Mielőtt arra eszmélnél, hogy, akiért teszed, már rég nincs sehol. A pénzed sosem fogja azt mondani, hogy szeretlek. Hát lassulj le! Tanulj meg önmagadon kívül a másikra is figyelni! Ehhez nem kell semmi más, csak Te. Te kellesz hozzá! De Te nagyon.
A szeretet nem egy személy kizárólagos szeretete, hanem olyan lelkiállapot, amelyben készek vagyunk mindent szeretni; azt az állapot, amelyben egyedül ismerhetjük föl lelkünk isteni eredetét.“ /Lev Tolsztoj/
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez