Túlfeszített érzelmek egy kapcsolatban
Különös, de képesek vagyunk lemenni az érzelmi életünk legaljára, a magunk által hatalmasnak hitt szerelem oltárán, azonban ez nem más, mint egy olyan csapda, amibe mi kergetjük csupán saját magunkat. Ez nagyon távol van az igaz szerelemnek ígért és mondott gondolattól. A magunkba vetett hit és az egészséges önértékelés soha nem engedné, hogy beleragadjunk egy ilyen irreális viszonyba hosszú távon. Ha megvan a kellő önismeret, akkor tudni fogjuk, hogyan mérjük fel a státuszát annak, amiben vagyunk a másikkal. Soha, nem szabad elfelejteni, hogy akkor lehetünk boldogok és mást is kizárólag akkor tudunk boldoggá tenni, ha elégedettek vagyunk a jelennel. Ha elfogadjuk és szeretjük, tiszteljük azt, akik vagyunk e percben.
Ha az, akit szeretünk nem nyílik meg igazán és nem enged be a saját kis világába, akkor el kell őt engedni, mert nagyon valószínű, hogy okkal van mindez és talán nem közös az út tovább. Eddig és ne tovább! - mondanák a bölcsek. Nem érdemes belekerülni egy olyan spirálba, ahonnan sokkal nehezebb lesz kilépni, mint gondolnánk. Ugyanis a megfelelő társ az lesz, aki bevon majd és akarja, hogy ott legyünk mellette. Szeretni fogja, ha ott vagyunk, ahol ő van, és nem lesz szükség arra, hogy váratlanul meglessük, majd lehajtott fejjel elkullogjunk. Így hát el kell fogadni, hogy a tanulási folyamat része az elengedés is, hogy később ne legyen más dolgunk, mint a jól megérdemelt boldogságot felkészülten várni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez