Te vagy a hitem!
Körbevesznek minket a jók és a rosszak mindig-minduntalan. Lesznek, akik bántani akarnak, akik majd semmibe vesznek, és el akarnak taposni. Lesznek, akiknek a szemében sosem leszünk elég jók, de lesznek, akiknek a mindent fogjuk jelenteni. Akik belőlünk merítenek majd erőt, és akiknek te vagy én leszek majd újra a hite.
Zavarba jövök attól, mikor végre a szemed a szememhez ér. Ahogyan félve és önmagadat szégyellve belenézel mélyen a szemeimen keresztül a lelkembe. Itt már nincsenek titkaim feléd. Látsz engem és köszönöm ezt Neked! Kevés embernek adatik meg, hogy akár csak egy ember is meglássa őt igazán, és én voltam olyan szerencsés, hogy megkaptalak az élettől. Még akkor is, ha nem lehetek melletted mindig, minden körülmény között.
Elmúltak a kétségek afelől, hogy bízzak vagy higgyek benned. Tudom, hogy azzal, hogy beengedtelek a lakattal őrzött szívem hetedik szobájába, végleg ledöntöttem a falaimat. Általad mégis szebbnek látok mindent, kinyitottad a rég bezárt ajtókat. Beléptél a lelkem legrejtettebb részeibe és ott már, ha akarnék, sem tudnék mást adni, mint ami valójában belül van. Neked nem kell a színpad, nem vársz tőlem mást, csak az igazi valómat. Bár a szívem vérzik érted sokszor, hiszen még mindig nem látod, hogy visszaadtad a hitemet. Önmagadban bizonytalan vagy, pedig ebben a világban már egy embert megmentettél önmagától.
Reszketek időnként, ha belegondolok, hogy mi lesz velem nélküled, de mégis azt hiszem, ha futnék az érzés elől, akkor is utolérnél. Könyöröghetnék, hogy maradj még, ne menj el, de azt hiszem azt is tőled tanultam, hogy néha kell a távolság ahhoz, hogy megértsük mi, mit jelent igazán és hogy az igazi érzéseken sem idő, sem távolság nem változtat.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez