Te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál
„Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál.” (Mihail Mihajlovics Prisvin)
A boldog párok valóban sokkal többet látnak egymásban, így tudnak fejlődni, egymást folyamatosan emelni. A felelősségünk azonban a másik „szerelmes látásmódjának” fenntartásában rejlik, vigyázzunk arra a kevéske rózsaszín illúzióra, ne tékozoljuk el. Úgy kellene élnünk, hogy a másik ne csalódjon, megmaradjon a tisztelete irányunkban. Ne kelljen ráébrednünk, hogy ő annyi hazugságot, jellemgyengeséget hozott a kapcsolatunkba, hogy már nem bírjuk el. Illúziók nem maradtak már, akkor már nem a szeretet szemével tekintek rá, a varázslat odalett, nincs már mit tisztelni benne, mert felelőtlen tékozlóként eljátszotta a bizalmat, a szerelmet tékozolta el. Az egymást jól szerető, harmóniában élő emberek nem azt várják egymástól, hogy a másik teljesítse be minden álmukat, vele legyen minden tökéletes, legyen vele minden olyan, mint a romantikus mozikban, hanem közös életüket úgy próbálják élni, hogy együtt feljebb léphessenek önmaguknál, többek legyenek, és így képesek egymásból „kiszeretni a jót”, sőt a legjobbat tudják majd kihozni egymásból.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez