„Te most akkor miért és kinek öltöztél így ki?” – avagy így veszi el a társadalom a nő autentikus énjét
Egy nő csak akkor lehet elegáns, ha randija lesz? Csak akkor „öltözhet ki”, ha nyálcsorgatós visszajelzést akar bezsebelni? A bókot igenis tudni kell elfogadni. Szívből dicsérni is. És őszintén, kellő tapintattal érdeklődni valamilyen téma iránt. Egy ember őszinte lelkesedéssel, kíváncsisággal örülhet a másiknak. Pontosan lehet tudni, ki az, aki tényleg emel téged, és, ki az, aki csak gunyorosan nevet rajtad, végül epekedik utánad magában.
A fent említett kérdést én is számtalanszor megkaptam már. Bár különböző formákban, de mindig jól tudtam, ki az, aki jóindulatúan, dicsérve teszi ezt, és, ki az, aki csak egy rossz érzést akar kelteni bennem. A válaszom egyébiránt mindig a következő volt: „Magamnak. Mert így érzem jól magam.” És ilyenkor gyakran kaptam hüledező, csípős tekinteteket. Bennem viszont ilyenkor mindig az a kérdés merült fel, hogy miért olyan hihetetlen, ha egy adott személy úgy érzi jól magát ahogy? Ha elegánsan, csinosan, igényesen, akkor úgy. Ha sportosan, lezseren, akkor meg úgy.
Miért olyan furcsa, ha egy nő így tudja igazán megélni az autentikus énjét, akár a mindennapokban is?
Szépen felöltözve, dekoratív, ízléses módon? És, ha furcsa is, miért kell mindenképp ilyen és ehhez hasonló, puszta irigységből, illetve rosszindulatból eredő kérdésekkel bombázni az embert?
Emiatt sokan fényüket vesztik. És ez rendkívül sajnálatos. Soha senki miatt nem szabad átkalibrálni a saját valónkat. A megjelenésünk pedig, kiváltképp, ha elegáns, ízléses, nem egy ártó fényvisszaverődés a másik számára. Nem bántó, nem polgárpukkasztó.Nőként sokszor nem könnyű az élet, ez persze nem panasz, a férfiak is megannyi nehéz, problémával, megbélyegző „kritikával” küzdenek. A társadalom összességét, sajnos, vagy nem sajnos, egyénekre lebontva, mindannyian alkotjuk. Kulcsfontosságú lenne az érzelmi intelligencia, az empátia, illetve az „élni és élni hagyni” alapelv jelenléte. Nők, férfiak, igenis fejezze ki magát mindenki úgy, ahogy az jól esik.
Más emberek maradi röghöz kötöttsége miatt soha nem szabad lejjebb adni a saját minőségünkből, jólétünkből, és persze boldogságunkból.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez