Az utolsó szög a koporsóban: az elérhetetlenség

Az érzelmi nélkülöző párkapcsolatokban a legnagyobb motivátor az elutasítás, és az ebből fakadó elérhetetlenség érzése.

Az elutasítás fontos eszköz, amikor félek bízni, félek jelen lenni, félek átadni magam a páromnak, az örömnek, a kíváncsiságnak, az együttlétnek. Egyszerűbbnek tűnik a pillanat hevében a gyors stop. Amint félelemben érzem magam, elvágom az egész folyamatot, lehetőleg a nulladik lépésnél!

Érdekes fordulat. Félek attól, ami jó lehetne, miközben szenvedek annak hiányától. Majd szenvedek az ürességtől, az egyedülléttől, a magánytól, az elutasítottságtól, a szégyentől és a bűntudattól.”

Azzal mentegetem magam, ilyen vagyok, nem tehetek róla. Várom a megértést, és az elfogadást! Remélem, hogy nem veszítem el a páromat, a párkapcsolatot. Azt az egységet, amit ketten képviselünk, miközben ugyanazt, ketten szétrúgjuk.

Mert gyengék vagyunk beengedni a sebezhetőség élményét. Gyengék vagyunk bízni magunkban és a másikban.

De ahhoz elég erősek vagyunk, hogy játsszuk a büszkét, az ego csatákat, és távol tartsuk magunkat és a társunkat. Attól, amire a lelkünk mélyén vágyunk. Már-már sóvárgunk!

Nő és férfi azért lép szövetségre, hogy megteremtsék az érzelmi közösséget, az intimitást, a biztonságot. És azért, hogy nagyokat szeretkezzenek. Élvezzék egymás testét, lelkét, intellektusát. Élvezzék a pillanatot, a fizikai vagy szellemi egyesülés gyönyörét, és így töltsék egymás lelkét, megerősítve azt, amit ketten képviselnek, a párkapcsolat egységét.

Az ego csaták, a félelem játszmák végét az önfeladás jelenti. A játszma, az elkerülés, a védekezés feladása. Amikor a büszkeséget felváltja az alázat, a félelmet a kockázatvállalás, az elutasítást a szeretet és biztonság.

További írásaimat a honlapomon olvashatod.

• intimitás párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!