Tavasszal újra mosolyra húzódik a szám
De ettől még ott nyiladozik bennünk a kicsi én. Ne tagadd meg tőle azt a kis szünetet, amíg elmerül a gondolataiban és mindabban, ami valami újat, valami gyönyörűen csillogót adhat át.
A mai világban nem szentelünk elég figyelmet az apró örömökre és a hálára. Napi pár perc is képes hatalmas energia löketet, jókedvet generálni. Csak egy kis idő, ha már folyton rohanunk. Mintha lemaradnánk valamiről. Miről mégis? Rögtön nyúlunk a telefon után, ha SMS érkezik és a legjelentéktelenebb negatív történést is egy világot romba döntő eseménynek könyvelünk el.
Miért nem ülünk le inkább a padra, a lombos fák árnyékában, és bátorítjuk, szeretjük egymást ténylegesen? Könnyebb egy szív emojit "átlökni", ma már ez is megzavarja az ember komfortzónáját. Sosem késő realizálni, hogy az együtt töltött időt, és az élet különleges kincseit, amelyek körülvesznek minket, semmi sem írja felül. Átengedhetjük magunkat a jókedvnek. Annak az érzésnek, hogy bár tudjuk kemény időszak áll még előttünk, de hagyjuk, hogy a kellemes, simogató percek átjárjanak minket, mert ez jár. Jár, és nincsen indok, ami az ellenkezőjét támasztaná alá. Megálltunk, és végre el kezdjük élvezni az életet, és továbbra is felelősségteljes emberek módjára próbáljuk a maximumot kihozni a napból. Teljesítjük a kötelességünket. De ettől még megállhatunk, ha egy pár percre is, hogy értékeljük, mindazt, ami körülvesz bennünket.
Ezért szeretem a tavaszt, mert minden alkalommal, amikor beköszönt, erre emlékeztet. Felnézni egy pár percre a laptopból, vagy félretenni a mobiltelefont és elidőzni a madárcsicsergésben, a másik szemében. Valójában ez az élet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez