Tarthatnál velem
Engedtem, hogy láss, megmutattam mindenem. Meséltem, akkor is, ha fájt, akkor is, ha féltem elmondani neked. Gondoltam ha megismersz, megérted miért nem lehetek veled. Megérted miért fontos az önismeret, miért nem elég csak a szeretet: hogy miért fontos az, hogy valaki azon az úton jár-e, veled. Reméltem meglátod, hogy a döntésem nem rólad szól, hanem a sorsomról. Gondoltam tarthatnál velem – és amiért én cselekvő vagyok, megérted, miért nem szenvedem el ezt a helyzetet. Hogy miért nem kéne neked sem elszenvedned. Dönthettél volna úgy, hogy jössz, hogy menni akarsz, hogy a magad ura leszel.
Hogy végre te magad leszel. Még mindig beszélek neked, mert még mindig törődők veled. Akkor is, ha maradni nem maradhatok veled. Szembe néztem magammal, a legnagyobb félelmeimmel, minden kételyemmel. Felszámoltam őket érted, hogy megismerhesselek téged. Tarthattál volna velem. Ehelyett egy helyben álltál, ott, ahol már régóta állsz. Ahonnan valamiért képtelen vagy mozdulni. Ahonnan esélyed sincs elérni hozzám. Ahol már én is voltam, és ahova én már nem megyek vissza többet.
Ez most fáj? Fájjon, barátom. Tarthattál volna velem, de szerencsédre nem tartottál velem. Szerencsédre magad lettél és leszel, a lehetőséggel a kezedben. Lehetőséggel a változásra, a mozdulásra, a cselekvésre. Tarthatnál velem, de inkább tarts magaddal, csak magadért. Ezegyszer, és még jó sokszor, önmagadért.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez